Ehető falevelek, avagy saláta a fákon
Ehető falevelek igenis léteznek, ha másra nem is gondolunk mint a lucfenyő zsenge rügyére, aminek hatóanyagait szirupban vonják ki sokan, de akár az egész zsenge rügy is megehető vagy akár lekvárba is főzhető. Vannak azonban ennél még ehetőbb, vagyis salátaként zöldségnövényként fogyasztható falevelek is. Most a legfontosabb 3 fajról, vagyis nemzetségről az ehető hársakról (Tilia, de nem mind) az ehető bükklevélről (hazai Fagus) és az ehető eperfalevekről (hazai Morus fajok). És persze azokról is, amelyek ezekben a társaságokban nem ehetők.
Igen régi, talán 18. századi szakácskönyvben is felbukkanva olvastam a hárslevélről, mint zöldségről. Amerikában a nagylevelű hárs leveleit erdőkertekben "termesztve" salátanövényként használják. Több hazai fafajunk levele is ehető, többet megkóstolva a legfinomabbnak a hársak. A kislevelű hárs (Tilia cordata) fiatal és a nagy levelű hárs (Tilia platyphyllos) bébi levelei igen finomnak találtattak. Zsengék, jó ízűek és nem mellesleg, terítve van az erdő alja is velük. No nem lehullva az avarban, hanem a hársak jó sarjadása miatt, a gyökérsarjról növő alacsony fácskákról jól tudunk gyűjtögetni. És hát az is szempont, ha nem kell fára mászni és nem károsítjuk az erdő öreg fáit.
A hársak közül a kislevelű hárs (Tilia cordata) és a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) levelei tehát vadzöldségként ismertek. Nyersen salátaként csak akkor ehetők a levelek, amikor éppen kihajtottak és nagyon zsenge, még puha a állapotúak. A későbbi idősebb levél már csak főzve ehető. A nagylevelű hárs levelébe akár még tölteléket is lehet csomagolni, óriásra is tud nőni. A hárslevél salátáról ITT még több. !!! NEM EHETŐ viszont az ezüsthárs (Tilia tomentosa) levele. !!!
![]() |
nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) |
A hazai bükk (Fagus sylvatica) első zsenge levelei szintén megkóstolhatók, akár salátaként is felhasználhatók. Nagyon rövid az idő, míg kóstolhatjuk, készíthetjük, csak 1-2 hét. A fák sokszor sűrű újulatának alacsony hajtásairól vagy a gyökérről kihajtó hajtásokról lehet gyűjteni az éppen a rügyből kibontakozó leveleket. A bükklevél savanykás ízű, ilyenkor puha, selymes, de nagyon gyorsan kemény és ehetetlen lesz.
![]() |
bükk (Fagus sylvatica) |
A fehér eperfa (Morus alba) fiatal, de már méretesebb leveleit balkáni országokban szívesen töltik meg bárányhússal vagy más töltelékkel, és készítik el hasonlóan, mint mi a töltött káposztát vagy a töltött szőlőlevelet. A levél vitaminokat, antioxidánsokat, értékes ásványi anyagokat tartalmaz, de talán még fontosabb, hogy fehérje tartalma magasabb, mint más hasonló zöldeké, éppen ezért fejlődtek rajta olyan jól a selyemhernyók is. Magyarországon két eperfafajnak van igazán ismert múltja: a fehér epernek (Morus alba) és a fekete epernek (Morus nigra). Van némi képzavar az eprek terén, hiszen a fehér eper is gyakran sötétlila, majdnem fekete, ráadásul bekavar még a nevek közé a földi eper is, ami inkább szamóca, és, ha ez még nem lenne elég, a fekete eperfát meg sokfelé savanyú szederfaként ismerik. Napjainkban a hazai eperfák zöme fehér eperfa, fehér, rózsaszín vagy sötétlila terméssel. Kínából származik, ahol komoly kultúrája van használatának. Az eperfák sokféle hasznosításáról ITT bővebben. Töltött eperfalevél IDE kattintva, savanyított, laktofermentált eperfalevél pedig ITT található.
![]() |
fehér eperfa (Morus alba) levelei |
Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése