Csalános zabfasírt kányazsomboros reteksalátával

A  csalán és a hagymaszagú kányazsombor az ehető vadnövény, vagyis a vadzöldség ebben az ételben. Azt olvastam, a legkorábbról ismert csalános étel az éppen a csalán és a zab kombinációjával készült, bár nem sült, hanem kásaszerű étel volt.  

Elkészítés: 

Csalános zabfasírt: 2 tojást, kb. 8-10 dkg reszelt trappista sajtot, egy kis csészényi előzetesen blansírozott csalánhajtást (csak a legfelső párleveles hajtáscsúcsot) pépesítve (botmixerrel, késes darálóval) összekevertem, sóztam, fűszereztem őrölt borssal, majoránnával, pici  reszelt citromhéjjal (ez elhagyható, vagy ízlés szerint lehet mással köménnyel, fokhagymával is fűszerezni, és akár pirított vöröshagyma kocka is mehet bele kevés). Majd annyi aprószemű zabpehellyel kevertem össze, hogy puha, de már összeálló masszát kaptam. Kanállal kiszedve fasírtnyi adagokat egy zabpehellyel töltött tálkába tettem, majd már zappehelybe forgatva, kézzel formáztam a kis fasírtokat, mert egyébként ragacsos volt a massza, de zabpelyhes bundában már nem ragadt. A fasírtokat bővebben kiolajozott/kivajazott serpenyőben sütöttem, nem bő olajban, hanem inkább tócsniszerűen. Egyik oldalukat fedővel fedve, majd megfordítva a másik oldalt már fedő nélkül. Melegen, míg a sajt olvadt  volt még benne, puhák, hidegen a sajt megszilárdulása miatt kemyényebbek valamivel, de így is úgy is finomak.

Kányazsomboros reteksaláta: A pici piros retkeket felkarikáztam, picit sóztam, a kányazsombor hajtáscsúcsokat összevágtam, összekeverve ezeket citromos olívolajos öntettel tálaltam.

 **********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.