A lucfenyő legaromásabb része a friss és nyers tavaszi, új hajtás, ebből készül a jól ismert fenyőszirup. Tehetjük salátákba, sós és édes fűszerként is használhatjuk. Ízeit és hatóanyagait a már említett szirupban is megőrizhetjük, így később édességeket és likőröket ízesíthetünk vele és ehetjük méz helyett kenyéren és kaparós torok gyógyítására is kanalazhatjuk.
De a téli fenyőlevelet sem kell lebecsülni. A fenyőaroma télre is megmarad a levelekben, de a már túl rostosak az idő során megöregedett levelek, de megdarálva édességekhez fűszerként vagy teafűként használhatjuk.
![]() |
fenyőtűs teakeverék |
Fenyővíz (ez most nem azonos a székelyek fenyővizével, ami a borókapálinka). Ez hideg vízben kiáztatott, durván apróra vágott fenyőhajtás. Egy jó maréknyi apróra vágott fenyőágat (luc) áztattam kb. fél liter vízben, néhány csipkebogyóval. Egy napig ázott. Kis citrommal ízesítve, nagyon finom lett. Édesíthető is.
Fenyőtűtea. Egy jó maréknyi, vagy fenyőtűt (vagy akár ágastól-levelestől aprított fenyőágat is lehet )leforráztam, és kb. 10 percig lefedve állni hagytam. Citrommal és édesítve mennyei. Illata és íze, olyan, mintha egy tavaszi eső után, egy északi fenyvesben sétálva kortyolgatnánk.
A fenyők közül az apró tűs lucfenyőt (Picea abies) a legjobb e célra. A többi hazánkban előforduló fenyő közül az erdei fenyő (Pinus silvestris) és az ezüstfenyő (Picea pungens) is kipróbálható. Vigyázat a fenyőkhöz igen hasonló levélzetű tiszafa (Taxus baccata) súlyosan mérgező!