Lucfenyőt a konyhakertbe! Süssünk-főzzünk, fűszerezzünk fenyőtűvel
Már a középkorban is tudták, hogy a luc- és a jegenyefenyő, meg az erdei fenyő tűinek vizes kivonata jól gyógyítja a tengerészek rettegett betegségét, a skorbutot. A fenyvesekben gazdag északi és alpesi országokban sokhelyütt még ma is a házipatika része a fenyőtű, amit forrázva teaként isznak vagy szörpöt, kocsonyát készítenek belőle. A történelem egyes sajnálatos eseményei során is feljegyezték, hogyan segített a fenyőtű. A II. világháború alatti vitaminhiányos táplálkozás következtében Oroszországban sokfelé jelentkezett betegségként a skorbut. Ekkor sajátos vitamingyárat létesítettek, ahol fenyőtűből állították elő a C-vitamint. A háború utáni fogolytáborokba kényszerítettek körében pedig a fenyőtűtea segítette a vitaminpótlást. .
A hazai és az erdélyi, népi felhasználások is elsősorban a házipatikát gyarapították fenyőből készült gyógymézzel. Nem csak fenyőhajtásból, hanem fiatal lucfenyő és erdei fenyő tobozából is készült ilyen szirup. A fenyőtű magas C-vitamin-tartalma mellett ma is elismertek jótékony hatásai a meghűléses betegségekben, így torokfájás, hurutos köhögés esetén is érdemes alkalmazni. Az erdei- és lucfenyő illóolaját az aromaterápiában és a kozmetikai iparban is szívesen használják.
.A fenyőlevélnek még sokféle érdekes felhasználására is ismert. Kertünk szamócái akkor lesznek a legzamatosabbak, ha fenyőtűből és bükklevélből érlelt komposzttal tápláljuk őket. A meztelen csigák a száraz fenyőtűből és fahamuból készített gáton nem szívesen másznak át, így a kerti ágyásokat védhetjük ily módon tűlevéllel. A fenyőtű vegyi vizsgálatánál kiderült, hogy gazdag fehérjében, szénhidrátokban, vitaminokban, mikroelemeket és fitoncid, vagyis baktérium- gomba- és vírusölő anyagokat is tartalmaz, ezért a fenyőtűt állati takarmányliszt és gyógyszer készítésére használták. Jól égő gyantája miatt alágyújtóst is gyártottak belőle. .
úgy tartották, hogy a legfinomabb füstöltnyelv fenyőág füsttel készül, de valójában mi ehető a fenyőfákon? A fenyőmag bizonyára mindenkinek beugrik. Sajnos a nálunk előforduló fenyők magja túl apró, fogyasztásukra nincs példa, de a mediterrán elterjedésű mandulafenyő kisebb mandula méretű magja jól szerepel nálunk is pl. salátákban vagy pesztókban. Lucrügyből és zsenge tobozból régen szörp és befőtt is készült. A törzseken megjelenő beszáradó fenyőnedv, a gyanta rágógumiként rágva fogtisztító volt. Természetesen pálinkát is főztek a rügyekből és a fiatal tobozból, de az igazi, erdélyi fenyőpálinka a szintén tűlevelű borókabogyóval készül. A fenyők bőségesen termelnek virágport. A fenyőpollen is ehető, fehérjékben gazdag táplálék lehet, bár begyűjtésének nehézségei miatt nem vált gyakorlattá fogyasztása.
.A lucfenyő legaromásabb része a friss és nyers tavaszi új hajtás. Tehetjük salátákba, sós és édes fűszerként is használhatjuk. Ízeit és hatóanyagait szirupban is megőrizhetjük, így később édességeket és likőröket ízesíthetünk vele. Ehetjük méz helyett kenyéren, és kaparós torok gyógyítására is kanalazhatjuk. A téli fenyőlevelet sem kell lebecsülni. A fenyőaroma télre is megmarad a levelekben, de a már túl rostos, idősebb levél csak alaposan megdarálva vagy teafűként használható. Teának 2-3 kanálnyi, friss tűlevelet forrázhatunk. A tűleveket cukorral összedarálva fenyős porcukrot kapunk. Nedves édességeket megszórva vele élénkzöld színűre vált, így zölddé és citrusos-fenyőssé varázsolhatjuk akár karácsony-reggeli papit is. Használhatjuk még édességekhez krémekben, kekszekben is.
.
Nem tudtam, hogy ilyen széles körű felhasználási módja van a fenyőnek! Igazán jó dolgokat tanultam a cikkből, köszönet érte!
VálaszTörlésKöszönöm én is, és igazán szívesen!
Törlés