A vadon növő felfutó komló (Humulus lupulus), mint ehető vadnövény bemutatása

A vadzöldségekként nem csak leveleket, hanem fiatal hajtásokat is gyűjthetünk. Ezek között a leggyakoribb, könnyen felismerhető és könnyen gyűjthető, nagyon jó ízű a komlóhajtás. A komló sokfelé előfordul, elsősorban nedvesebb élőhelyeken él. Patakpartokon, tavak körüli gyomnövényzetben, ártéri fűz-nyár erdőkben, de máshol is, erdőszéleken, bokrosokban is lehet vele találkozni. A talajbolygatást is elviseli, kertekben, szőlőskertekben, gyümölcsösökben is jól érzi magát, ha hagyjuk. Szeret felfutni kerítésekre, oszlopokra is. Gyógynövényként termős virágzatát már a rómaiak is használták, a sört azonban a finneknek köszönhetjük belőle. A vadkomló fiatal hajtásából, a komlójövésekből Erdélyben levest, főzeléket készítettek. A komlóhegy salátát pedig már a 16. századi erdélyi fejedelmi szakácskönyv is említi.

Felismerése: Jellegzetes, magasra felkúszó növény, hajtásai balra csavarodnak. Levelei háromkaréjúak (a legfelső, legfiatalabbakat kivéve), hegyes csúcsúak, érdes tapintásúak. A fiatal hajtás színe lehet egészen sötét vöröses. A kifejlett növény felismerése nem nehéz, hozzá hasonló nincs, de figyeljünk oda arra, hogy horgas-szőrös legyen a hajtás, amit szedünk, mert szeret más kúszó fajokkal összecsavarodni, összekeveredni, így véletlenül mást is kosárba tehetünk. Kétlaki növény, vagyis a termős és porzós virágok külön növényen vannak, ezt akkor jó tudni, ha termős virágzatát is gyűjtjük.

a komló vöröses színű tavaszi hajtásai

Ehető, gyűjthető növényi részek: Fiatal tavaszi hajtása, később a hajtáscsúcs néhány fiatal levéllel gyűjthető; majd termős tobozvirágzat kovász adaléknak, fűszernek, pl. keserűlikőrökbe szedhetjük. A tobozvirágokból kiszórható port pedig szintén fűszernek gyűjthetjük.

Gyűjtése: A legfinomabbak a tavaszi, még levél nélküli, első hajtások, kb. 20 cm hosszúságig. Később a hajtáscsúcsot addig és olyan hosszúságban gyűjthetjük, míg könnyedén letörhető, nem fás és nem rostos, még legalább pár mm vastagságú. A hajtáson levő fiatal, bontakozó levelei is ehetők, nem feltétlenül kell őket leszedni a hajtásról. Az idősebb hajtásrész fás vagy rostos és keserű ízű, nem alkalmas fogyasztásra. A tobozvirágzat nyár végén, ősszel jelenik meg a nő ivarú egyedeken. Addig gyűjthető, míg zöld vagy sárga színű. Ha foltokban barnul, már ne szedjük.

a komló van, ahol kevéssé vöröses tavaszi hajtásokat hoz 

A felhasználás módja: Fiatal, földből éppen kibújó hajtásai spárga- vagy zöldbab-szerűen használhatók. Levesben akár más zöldségekkel, lencsével, babbal és akár hússal is főzhető; párolt zöldségként, rakott zöldségként (csőben sütve), tejszínes mártással, hollandi mártással, rizottóban. Tojáslepénybe sütve is nagyon finom, csak fantázia kérdése, hogy ki, hogyan készíti el. Nyersen enni nem ajánlott hiszen a horgas szőrök irritálhatják a nyálkahártyát, így legalább párolni kell. A legfinomabb is talán a legegyszerűbb: gőzben párolva, majd fűszeres vajban átforgatva, köretként vagy magában fogyasztani. Ha sok van, és nem fogy el, sós befőttként vagy ecetes savanyúságként is elrakható szűkösebb napokra. Nyár végén, ősszel tobozai különleges fűszerport is szolgáltatnak. A komló friss, fiatal hajtásának spárgaszerű vagy zöldbabszerű felhasználása mellett, a komlóvirágzat használata alapvető volt, mint kenyérkovász-alapanyag Magyarország több táján. A komlóvirágzat főzetével készült a komlós korpa kovász. Ha valakinek hiányzott ez az alapanyag, akkor bizony "nem volt sütnivalója". Szüret-tájt készítették el az egész évre szükséges „kenyérélesztőt", amit megszárítva tároltak. Babonák is fűződtek hozzá. Komlós korpát nem volt szabad kölcsönadni, mert az, bajt hozhatott a házra, vagy elronthatta a kenyeret. Legfeljebb a frissen házasodott fiatalasszony vihetett az anyai háztól komlós korpát.

Táplálkozási értékei, hatásai: A komlóhajtás nem keserű, de a fiatal levelekben már érezhetően lehetnek keserűanyagok, ezek emésztésserkentők és egyes források arról is beszámolnak, hogy a levelek rutint tartalmaznak, amit visszér-problémák esetén kedvező a táplálkozásba illeszteni. A hajtás C-vitamint is tartalmaz, így nyersen enni is előnyös, de figyeljünk oda, hogy a horgas szőrei nyers fogyasztáskor irritáló hatásúak lehetnek a szájban és a torokban. Enyhe vízhajtó hatásával is számolni kell. A hajtás továbbá antioxidánsokat is tartalmaz, ezért fogyasztásának szerepe lehet az egészségmegőrzésben is. A komlóhajtás azonban még nem tartalmazza, vagy csak kis mennyiségben azokat az anyagokat, amik komlótobozban (a virágzatban) nagyobb mennyiségben megvannak, és amivel a komlótoboz használatakor számolni kell, mégpedig főként a nyugtató hatása és a fitoösztrogének (hormonhatású anyagok) jelenléte miatt. A komlótobozban illóolajok, cserző- és keserűanyagok, gyantaanyagok a hatóanyagok. A komlóvirágzat nem csak aromaanyagairól ismert, hanem gyógynövényként is, ezért hatásainak, annak kockázati tényezőinek is utána kell járni használata esetén, különösen a veszélyeztetett csoportokban (általában kisgyerekek, kismamák terhesség és szoptatás idején, krónikus betegek, jelen esetben pl. depresszióban szenvedők esetében is).  

Óvatosság,fontos: 

A termős növény tobozvirágzata igen jellegzetes, jól felismerhető. A fiatal hajtásokat is (amiket fogyasztani lehet) biztosan ismerjük fel, fontos, hogy a horgas szőrök meglétére figyeljünk gyűjtés közben, mert más kúszó növények is keveredhetnek hajtásai közé, pl. a mérgező sövényszulák, ami hasonló élőhelyeken él. Utóbbinak hajtásai teljesen szőrmentesek, sima tapintásúak. 

A komlóvirágzat gyógynövényként is ismert, ezért használata kockázati tényezőinek (nyugtató hatás, fitoösztrogének jelenléte) is utána kell járni, így különösen a veszélyeztetett csoportokban (kisgyerekek, kismamák terhesség és szoptatás idején, depresszió esetén) nem ajánlott fogyasztása.

Érzékeny bőrűeknek a komlóhajtás horgas szőrei bőrproblémákat, akár súlyosat is okozhatnak. Különösen a virágzat gyűjtésénél figyeljen mindenki arra, hogy csupasz bőrfelülettel a komló levelei, hajtásai minél kevesebbet érintkezzenek, és szembe ne kerüljön, ne dörzsöljük be a a komlóhajtás szőreit, nedveit. A fiatal komlóspárga gyűjtésénél még kisebb a kockázat, hiszen akkor még nincsenek kesze-kusza hajtások, ami közé bebújva, érintkezhetne a bőrünk a komlóval. A fiatal hajtások is horgas szőrösek, nyersen éppen azért nem ajánlott fogyasztani azokat sem, mert irritálhatja a nyálkhártyát, köhögtethet vagy akár komolyabb rekciót is okozhat.

komlóhajtás receptötletek

komló címszó sok recepttel az Erdőkóstolón már 33 bejegyzésben 

laktofermentált, savanyított komlóspárga

A bejegyzésekhez felhasznált források: itt

Párolt komlóhajtás fűszeres vajban, így a legfinomabb

Erdőkóstoló a Facebook-on még több tartalommal,

A vadnövény- és gombagyűjtés etikája, törvényei, szabályai: itt

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.