Csak a tisztán tartott és el nem pusztított természet ehető!

......az értékek őrzése a régi tudásból, az igény megteremtése az értékek őrzésére a természetben. Változatos, sokszínű természetünk, erdeink, rétjeink, vadvizeink számos eleme táplálék is. A legegészségesebb élelmiszerek (vadvízi halak, vadhús, gyógy- és ehető vadnövények, legelő állatok teje és húsa) ezekről származnak, így túlélésünk zálogai. De csak a tisztán tartott és el nem pusztított természet ehető. A blogon információkat adok az ehető, vadontermő növényekről és gombákról, felhasználásuk lehetőségéről, módjáról, gyűjtésük etikájáról, szabályairól, törvényeiről.

2018. szeptember 29., szombat

A zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) mint fűszer- és levélzöldségnövény bemutatása

Sokak kedvence igen jellegzetes zamata, illata és íze miatt ez a nagyon régi fűszernövény. Talán ezért is van, hogy szinte nincs az országnak olyan része, ahol ne fordulna elő erdőszéleken, bokrosok aljában, partoldalakon, kőkerítések mentén vadon is ez a petrezselyemhez hasonló, de annál finomabb, törékenyebb, világosabb levélzetű növény. ha jól érzi magát akkor a talajt gyakran, sűrűn, egyeduralkodó módon borítja. Az őszi esők után jelennek meg magról kelt, friss hajtásai, és akár egész télen át nyár közepéig is gyűjthető. 

a zamatos turbolya fiatal hajtásai, fiatal levélzete

A zamatos turbolya kifejlődve 50-70 cm magasra növő, halványzöld levélzetű, fehér, ernyős virágzatú, egyéves növény. Általában tömegesen, sűrűn nőve találhatjuk. Nyáron nagyon sok magot szór, és azokból ősszel, évről-évre kihajt. A csipkeszerű, apró, osztott levélzetű, fiatal növénykék áttelelnek, majd tavasszal fejlődnek tovább. Édeskés, ánizsos illatú, és íze is jellegzetes. Főként zöldfűszerként, és kisebb mennyiségben salátába téve használhatjuk. Konyhakerti növényként is régóta ismert. Európa több országában főként fűszerkeverékek alkotórésze rozmaringgal, tárkonnyal, bazsalikommal keverve, de önmagában is kedvelik sok helyen.
Különösen kedveli a nitrogénben gazdagabb talajú akácosokat, bolygatottabb erdőszéleket, cserjéseket, fasorokat, parkok nem taposott részeit, és sövényekben, cserjék alatt sem ritka. Erőteljes ánizsos zamata kevéssé felel meg az átlag magyar ízlésnek. Bár már Mélius Juhász Péter 1578-ban kiadott Herbáriuma is szól konyhai alkalmazásáról, a hazai, népi konyha ritkán használta.  
Ehető, gyűjthető növényi részek: Virágzás előtti fiatal levelei ősztől a következő év tavaszáig gyűjthetők, majd a növekedő hajtás zsenge részei használhatók. A megkeményedő szár- és idősebb hajtásrészek már nem alkalmasak fogyasztásra. A virágok és a zöld termés is fűszeres ízű és illatú, de főként a leveleket használják.
Gyűjtése: Ősztől kezdve a következő nyár elejei virágzásig, illetve termésérlelésig gyűjthető, nyár végére visszahúzódik. Ősszel magról kihajt; a nagyobbacska növénykékről már ekkor gyűjthetünk levelet. Télen zölden telel át, így, ha nincs hóborítás, akár télen is szedhető. Érdemes ollóval vágni, mert az apró kis növénykék különben gyökerestől jönnek ki a talajból.

a zamatos turbolya fiatal hajtásai, fiatal levélzete

Felhasználása: Nyersen vagy főzve, főként frissen, zöldfűszerként használható. Ízlés szerint, kisebb mennyiséget salátába is tehetünk leveleiből. Van, aki összezúzva, olajjal, őrölt magokkal keverve, pesztóban is kedveli, és italturmixba is tehető. Íze sajnos nem tartósítható, elsősorban frissen adja ki a zamatát, szárítva vagy fűszersóban sem érdemes ezért eltenni. Fűszerként a főzés végén rakhatjuk levesekbe, mártásokba, frissen pedig majonézes, tejfölös szószokba, salátaöntetbe, de vegyes salátába is tehetjük leveleit és virágait is. Főként baromfi és báránysültek egyik fűszereként ismert és kedvelt.
Táplálkozási értékei, hatásai: Magas flavonoid- és C-vitamin-tartalma miatt természetes antioxidáns, így szerepe van az egészségmegőrzésben. Emellett emésztésserkentő, de fogyasztásakor vízhajtó hatásával is érdemes számolni. Egyéb gyógyhatásokkal is rendelkezik, külsőleg és belsőleg is használatos. Gyógynövényként is ismert és alkalmazható növény.
Figyelem, fontos: Jellegzetes alakú, petrezselyemhez hasonló, de annál finomabb szerkezetű és világosabb zöld leveleit nem nehéz megtalálni. Felismerésében fontos az ánizsos illatát és ízét is megtapasztalni. Rokonságában több, igen hasonló, mérgező faj is található.

A bejegyzésekhez felhasznált források: itt

2018. szeptember 21., péntek

Galagonya-birs lekvár és galagonya-alma lekvár


Idén sárgabarack nem termett, így most nem igen sorakoznak a kamrapolcon a családban igen kedvelt baracklekváros üvegek, ezért fontosabb lett más gyümölcsökből több lekvárt főzni. Sorban készítem a lehulló almákból és körtékből az almalekvárt és a körtelekvárt, és sor kerül a birslekvárra is. Nagy sikere van ezeknek a krémes, lágy lekvároknak, már most jól fogynak a reggeli pirítósokon. Tavaly készítettem a képen látható galagonya-birs lekvárt, az is hasonlóan krémes volt, de ez a lekvár mostanáig nem került fel a blogra. Most ezt is ismételni fogom, mert idén csodálatos hatalmas termések pirosodnak a galagonya bokrokon.



Elkészítés:

Hozzávalók: birsalma vagy birskörte vagy alma, galagonyatermés, pici só, cukor vagy más édesítés, citromsav vagy citromok kifacsart leve (ez hozza ki a galagonyahéjból a piros szint és a lekvárnak kis savasságot is ad természetesen). A mennyiségeknél egy szempontot érdemes figyelembe venni csak, mégpedig a galagonya mennyiségét. Egy nagyobb adag galagonya kell azért, mert kevéssel nem érdemes vacakolni. Ahhoz mérten kell szerintem legalább ugyanannyi alma vagy birs, de ez sincs kőbe vésve.

Külön főztem meg birseket, illetve az almákat és külön a galagonyát, amit passzírozni kell. Majd a kétféle gyümölcspépet összekeverve édesítettem, pici só is ment bele, és készre főztem. Nem kell hosszú ideig főzni szerencsére, mert mindkét gyümölcspép elég sűrű. Az édesítés ízlés dolga, és mivel alapos hőkezeléssel cukor nélkül is eláll, így kevés cukorral édesítve sem lesz semmi baja. 

A birs és a galagonya aránya: nincs tuti arány, legyen szép színe, ezért én a galagonyát tekintem alapnak és ahhoz adom a birs vagy almahúst addig, míg a kívánt színt elérem. 

A birsek, almák főzése: A kívülről alaposan megtisztított birseket (almákat) ha egészségesek csupán csak félbe vágva, magházastól és héjastól felteszem vízben főni. Míg fő, figyelem, nehogy túlfőjön, nehogy darabokra essenek szét a gyümölcsök. Ha kukacosak, akkor a sérült részt főzés előtt kivágom. Mikor a birsek vagy az almák megfőttek, kiveszem őket a léből, és hagyom kihűlni. Majd kihűlés után vágom ki a magházat. A birsek esetében a magház környékét is alaposan kikanyarítom, mert ott sok a kősejt, és az nem feltétlenül kell a lekvárba. Egy kanállal kikanalazom a gyümölcshúst is a héjból, az almáknál ez fontos, a birs héja akár maradhat is, ha összeturmixoljuk a gyümölcshúst.

Gyorsan megy így, és a héjastól főzés miatt kevéssé esik szét a gyümölcs, illetve kevéssé lesz vizes majd a lekvár.Továbbá a héjban és a magházban levő pektin is kifő, ami segíti a lekvár besűrűsödését. A főzőlevet sem szabad kiönteni, mert lehűtve kiváló, üdítő ital. A gyümölcshúst pépesítem, de maradhat darabos is kissé. 

A galagonya főzése: A galagonyát az itt korábban már leírt módon előkészítem, de víz helyett a birs vagy az alma leöntött főzőlevében főzöm, majd passzírozás után keverem a birs vagy az alma főtt gyümölcshúsához. Ezután édesítem, és lehet fűszerezni is, pl. vaníliával, citromhéjjal vagy fahéjjal. A keverék lekvárt alaposan összefőzöm, majd csírátlanított üvegekbe töltöm, és szintén csírátlanított (kifőzött) tetőkkel lezárom. Rövid fejtetőre állítás után az üvegek mehetnek is a száraz dunsztba.

Tipp: citromlé illetve citromsav helyett használtam már a nagyon savanykás ízű japánbirset is, amiből néhány szemet lereszelve vagy leszeletelve együtt főztem a galagonyával.

nekem a vadgyümölcsökhöz bevált passzírozó típus ilyesmi több méretű szűrővel, de nem márka lényeg, hanem a forma.

Óvatosság: A galagonya a szívre- és az érrendszerünkre ható gyógynövény, ennek megfelelően fogyasszuk, gyerekeknek pedig éppen ezért mértékkel vagy nem ajánlott fogyasztása.

Erdőkóstoló a Facebook-on még több tartalommal,

2018. szeptember 20., csütörtök

Gesztenyések. Gesztenyéből lekvár, csokis-mazsolás krém és liszt

Az ősz egyik finomsága a szelíd gesztenye. Telepítve és kivadulva, erdőkben is találkozhatunk vele az ország egyes részein. A sült gesztenye kihagyhatatlan minden évben, de emellett házi tartósításával próbálkoztam gesztenyelekvárként, illetve könnyen készíthető belőle gesztenyeliszt is.   





Gesztenyelekvár: 

750 g főtt, tisztított gesztenye, 
150-200 gramm barna cukor ízlés szerint, 
2,5 dl víz, 
1 rúd vanília, 
csipet só, 
pár evőkanál rum vagy rumaroma ízlés szerint
(Ízesítésnek rum helyett citrusos likőrrel, illetve citrusok reszelt héjával is próbálkoztam már, úgy is finom.)   


A gesztenyét előző este beáztatjuk, majd héjakat kereszt alakban kicsit bevágjuk, és annyi vízben amennyi ellepi, kb. 20 perc alatt puhára főzzük. A langyos vízből kivéve héjától megtisztítjuk. A lekvárhoz a vizet nagyobb lábosban a cukorral együtt felforraljuk, ebbe a szirupba keverjük bele a gesztenyét, majd botmixerrel pépesítjük. Ha hígabb lekvárt szeretnénk, adhatunk hozzá még kicsi vizet. Az állás során, kihűlés közben még sűrűsödik, ezt is figyelembe kell venni. Hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart magját és belefőzzük a vaníliarúd héját is, amit a főzés végén kiveszünk. Felforraljuk a masszát és folyamatos kevergetés mellett 15-20 percig főzzük. Még forrón, csírátlanított üvegekbe töltjük. Lefedjük, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Elkészülve gesztenyés süteményekbe finom töltelék vagy önmagában is fogyasztható nyalánkság. 


Csokis, mazsolás gesztenyekrém: 

250 g főtt, tisztított gesztenye, 
100 g magas kakaótartalmú csokoládé, 
50 g vaj, 
100 g mazsola, 
pár evőkanál rum vagy rumaroma ízlés szerint, 
csipet só, 
vaníliarúd magjai vagy vaníliás cukor

A csokoládét gőz felett felolvasztjuk, a mazsolát rumba áztatjuk, majd a felolvasztott csokoládéval és a vajjal együtt botmixerrel pépesre daráljuk, hozzáadjuk a gesztenyét és a fűszereket és jól összedolgozzuk. Kis adagokban fagyasztva tartható el, vagy rövidebb ideig hűtőben tartva eláll. Süteményekbe hidegen kenhető gesztenyekrém vagy önmagában csemegézhető finomság.      

Gesztenyeliszt házilag: 

A nyers szelídgesztenyéket meghámozzuk, és kb. 45 fokon megszárítjuk, majd késes darálóval lisztté daráljuk. Sütéshez, főzéshez lisztszerűen használjuk.





Erdőkóstoló a Facebook-on még több tartalommal,


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...