Lucfenyőital

A lucfenyő tűlevelei fiatalon és idősebben is aromás, gyantás, citromos ízűek. Fiatalon, a még zsenge, tavasszal éppen kibontakozó hajtáscsúcsokból "rügyekből" fenyőszirup készül sokfelé. Később a levelek megkeményednek, de még úgy is használhatók, C-vitaminban gazdagok. A lucfenyő bemutatása a "Lucfenyőt a konyhakertbe" c. cikkben ITT bővebben. További fenyős receptek pedig ITT találhatók. Ez az ital fiatal és már idősebb fenyőlevelekből is elkészíthető.

Elkészítés: Az italhoz a fenyőleveleket az ágakról levágtam, majd bő vízzel, édesítéssel (méz/cukor/egyéb), kevés reszelt citromhéjjal, pár csepp citromlével késes turmixban összetrumixoltam, miközben a fenyőtűket a kések összezúzták. Ezután a rostoktól leszűrve már iható is az ital. A tűlevél menyisége izlés szerinti, de töményen nekem nem annyira jön be, viszont nagyon üdítő, finom kis mennyiségű levéllel. Kb. egy-másfél evőkanálnyi túlevél egy fél liter vízhez elég, de ezt mindenki kísérletezze kis magának.

Bableves komlóhajtással

A komlóhajtás a komló fiatal tavaszi hajtása kiválóan savanyítható ecetes lében, sós lében is jól eláll, és tejsavasan savanyítva is nagyon finom. A vadon növő felfutó komló bemutatása tápláléknövényként ide kattintva olvasható. Ez a leves tavasszal friss komlóhajtásból máskor savanyított vagy sós lében eltett komlóspárgából is elkészíthető. Ilyen vagy hasonló leves receptje hagyományosan készítve ITT taláható.

Elkészítés: A fehér apró babot előzetesen legalább egy éjszakára beáztatás után, bő vízben, pár babérlevéllel, sózva feltettem főni. Mikor puhára főtt, a komlóhajtást is hozzáadtam. A friss komlóhajtásnak pár perc elég, ha konzervből van, akkor pedig már főzni sem kell, csak átforralni. Közben külön elkészítettem a rántást. 1-2 kanálnyi zsírban vagy olajban pár (normál) gerezd fokhagymát illatosra pirítottam, majd fél evőkanálnyi pirös őrölt paprikát adtam hozzá (a tűzhelyről lehúzva, nehogy megégjen a paprika). Mikor a paprika kiadta színét, tejjel és vízzel picit felöntve csomómentesre kevertem, akár tejfől is mehet bele, majd hozzákevertem a leveshez és összeforraltam vele. Végül ecettel picit savanyítottam. Ha a komlóhajtás ecetes savanyúságból van, akkor nem is kell már ecet hozzá.

Túrókrémes szendvics savanyított komlóhajtással

A komlóhajtás a komló fiatal tavaszi hajtása kiválóan savanyítható ecetes lében, sós lében is jól eláll, és tejsavasan savanyítva is nagyon finom. A vadon növő felfutó komló bemutatása tápláléknövényként ide kattintva olvasható.

Az ecetesen savanyított komlóhajtás úgy készül, mint bármelyik ecetesen savanyított zöldségféle. Csírátlanított befőttes üvegben, fűszeres, ecetes forró lével leöntve, forrón, csírátlantott tetővel lezárva, száraz dunsztba téve hagyni kihűlni. Nem kell előfözni. Én a fűszeres levet kóstolgatva főzöm megfelelő sósra, illetve savanyúra, mustármaggal, egész borssal, koriandermaggal, babérlevéllel, fokhagymával.

A túrókrémet krémes túróból, harmadannyi tejföllel, kicsi vajjal kevertem, sóztam, őrölt köménymaggal, pici római köménnyel fűszereztem. A savanyított komlóhajtást lecsepegtetve, lila hagyma karikák mellé tettem a szendvicsekre. Természetesen az erjesztve savanyított vagy az ecetesen savanyított is jó.

Diós, sóskaborbolyás almaspagetti

Végtelenül egyszerű, gyors és mégis nagyon finom édesség, az almaspagetti és a sóskabobolya sem rontja el, a dió pedig.....

További sóskaborbolyás finomságok ide kattintva olvashatók. További diós receptek pedig ide kattintva találhatók.

A sóskaborbolya nálunk nem gyakori, de kertekben és vadon is előfordul azért. Egykor, régen frissen és aszalva is egyaránt fogyasztották, mostanra viszont szinte teljesen eltűnt a hazai asztalokról. Mag nélküli termesztett változatát - sajnos nem hazait, de aszalva is megvásárolhatjuk. A sóskaborbolyát a közel-keleti, de különösen a perzsa konyha használja sokoldalúan sós ételekhez is. Ünnepi fogásaik között szerepel például a sáfránnyal fűszerezett és színezett, borbolyával ízesített rizs- vagy kuszkuszétel, amelyet vagy önállóan, vagy hússal is fogyasztanak.

A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) decemberre a legfinomabb. A cserje lombhullató, így decemberre már levél nélkül díszlenek a kb. 1 cm hosszú, három milliméter széles, élénkpiros termések a tüskés bokrokon. Felénk, a Mecsekben nem él vadon, de az ország északi felében érdemes vadon is keresni, bár őszintén szólva, nem tudom mennyire gyakori. Meleg, délies hegyoldalak erdeiben él. Persze sokkal egyszerűbb a telepítettet leszüretelni. A kertekben színes levelű díszborbolyák is vannak, más fajok, termésük keserű lehet, ami jelzés, de általában azok fogyaszthatóságáról keveset lehet tudni. Aszalva vásárolható is.

Fontos: A sóskaborbolya termése ehető, bár van olyan forrás, ami mértékletes fogyasztásra figyelmeztet. Kérge viszont mérgező!

Elkészítés: Az almát lereszeltem, a diót serpenyőben illatosra pörköltem, ledaráltam, majd rászórtam a reszelt almára. Reszelt citromhéjjal fűszereztem, és a vanília sem rontja el. Ha nem elég édes az alma, pici cukorral, mézzel vagy egyébbel édesíhető. Ment bele még sóskaborbolya, apró mazsola és kevés lenmag (ez utóbbi akár kis mennyiségben a dióval megdarálva is mehet bele). Mindezeket összekeverve mennyei. Azonnali felhasználás esetén nem szükésges, de az alma barnulása ellen pár csepp citromlével keverhetjük a reszelt almát.

Eperlekváros palacsinta (faeper)

A fehér eperfa termése az eper (vagy faeper), ami nem mindig fehér színű. Részletesebben itt írtam az eperfákról, arról is, hogy miért fehér a fekete is: Az eperfákról, amit csak lehet, régről és ma.

Az eper sokféle módon nagyon finom, leginkább a nyári forróságban a fákról csemegézve a mézédes gyümölcsöket, de finom lekvárnak is, amit magostól vagy passzírozva darabosan vagy pépesítve is főzhetünk. Az Erdőkóstoló blogon készült már epres pezsgőital, epres rétes és másik epres rétes,  epres gyümölcsleves, epres túrófelfújt és persze eperlekvár is. Tavaszi zsenge levele ehető, tölthető, fermentálva savanyítva eltehető télire is, így is kipróbáltam már. Ha pedig valakinek az eperturmix nem jutna eszébe, akkor itt az ötlet hozzá.   

Elkészítés: Palacsintatésztát kevertem tojásból, búzalisztből, tejből és kevés szódavízből, egy-két kanál olajjal, majd megkentem magmentesen, passzírozva főzött eperlekvárral. Lehet magosan, sőt darabosan, egész eperszemekkel is főzni a lekvárt. Palacsintát alternatív módon is süthetünk, pl. makklisztből + darált dióból, mint itt .

Hát, nem egyszerű. 🙂 Ez itt a fehér eperfa (Morus alba) termése, az eper, ami fekete, rózsaszín is meg persze fehér is lehet, de egyik sem fekete eperfán (Morus nigra) terem, mert az borzasztó ritka, szinte nincs is. A szeder az bokron terem, de annak neve is lehet földi szeder (éppen azért, mert van "fai" szeder is 🙂 a Dunántúlon ugyanis szederfa a tájneve az eperfának). A szamóca meg földieper, és nem eper. Van kavar rendesen.

Csipkebogyós salátaolaj

Amikor a csipkebogyók már teljesen puhára értek, akkor érdemes ezt az olajat elkészíteni belőlük. Télre - mint most januárra - már puha szinte minden csipkebogyó a bokrokon, ilyenkor igazán könnyen és gyorsan lehet szedni is.

Elkészítés: Egy laza befőttes üvegnyi csipkebogyót szedtem. Alaposan megmostam, és papírtörlőn kiterítve megvártam, míg teljesen megszáradnak. Fekete végüket levágtam, villával szétnyomkodtam valamennyire őket, és egy befőttes üvegbe tettem. Pár apró darabnyi gyömbérrel és reszelt citromhéjjal fűszerztem még, majd felönötöttem finom, nem erős ízű olajjal. Fontos, hogy minden anyag benne olaj alatt legyen. Csavaros kupakkal lezárva a kamrába tettem, néha megrázogattam. Pár hét múlva készen van. Leszűrve saláták öntetében használható. Fűszerezés nélkül kozmetikumokba is tehető.

Vörös áfonyával sült palacsinta homoktövis lekvárral

A vörös áfonya Magyarországon védett faj, a környező magas hegyekben azonban már nem az, így ha alkalmunk adódik, szedhetünk vagy vehetünk a piaci árusoktól. Homoktövis ültetve és kivadulva fordul elő nálunk. Ha valakinek nem jutna eszébe, hogy ilyen módon is süthet palacsintát, ötletadónak itt van ez.

Elkészítés: Palacsintatésztát kevertem tojásból, búzalisztből, tejből és kevés szódavízből, egy-két kanál olajjal vagy akár alternatív módon is lehet, pl. makklisztből + darált dióból, mint itt . A palacsinták egyik oldalát kezdtem sütni, és egy kanálnyi vörös áfonyát (friss vagy fagyasztott vagy befőttből is jó) szórtam a sülő tészta még nyers oldalára, és ezután fordítottam meg. A képen homoktövis lekvárral kentem meg. Jó volt az édes lekvár és savanyú vörös áfonya együtt ízben és színekben is.