A tölgymakk (mindegyik hazai tölgyfaj makkja) ehető, ha kiáztatjuk belőle a keserű csersavat és megsütjük vagy megfőzzük. Nagyon régen főként mint ínségtáplálék szerepelt a táplálkozásban, és itt-ott erdei emberek, pásztorok is ették pl. parázson sütve. Új idők új szelei hatására viszont ma már az is előfordul, hogy nálunk is lehet kapni pl. távol-keleti tölgymakklisztet. Nem kell a búzaliszthez hasonlítani, nem lesz belőle szép magas kenyér, de kipróbálható. A csersav kiáztatása fontos, a csersav nagy mennyiségben mérgező. A makkot az indiánok is ették, néhol tiszta vizű patakba tették egy zsákban, és otthagyták, így áztatták ki a keserű anyagot.
Gyűjtése: A hazai erdőkben az erdészetek engedélyhez kötik a a makkok gyűjtését, főként azért, mert mint szaporítóanyagot felvásárolják, és ez esetben nem árt tudniuk, honnan származik a makk.Gyűjtése tehát engedéllyel, vagy saját erdőben, saját birtokon lehetséges. Legelőn álló fák alatt is a tulajdonos engedélyével.
Sok olyan tölgyesben jártam, ahol terítve van makkal az erdő alja, ropog a talpunk alatt, még a vadak sem tudják mind megenni. Úgy gondolom van bőven, így tehát nem okozhat nagy kárt, az, aki szed egy-egy kosárral. Ha valaki szeretne gyűjteni - és szabályosan - biztosan kap engedélyt.
Gyűjteni akkor lehet, amikor már lepotyog, akár zölden is, mert gyorsan bebarnul, beérik. Nagyon sok kukacos van, érdemes nézni a lyukakat. Gyűjtés után száraz, szellős helyen lehet érlelni, kiszárítani, hogy ne penészedjen be.
Feldogozása: Az érett barna makkokat kalapáccsal feltörjük, majd az egészséges magokat bő vízben kell áztatni, egy-két naponta cserélni rajtuk a kiázó csersavtól barnává váló keserű vizet.
Ha már egyre kevéssé barna a víz, és kóstolva sem keserű a makk, akkor megszárítás után lehet a magokat darálni.
Felhasználása: diószerűen magként, vagy lisztszerűen. Érdemes más liszttel vagy magőrleménnyel keverni.
