2018. szeptember 21., péntek

Galagonya-birs lekvár és galagonya-alma lekvár


Idén sárgabarack nem termett, így most nem igen sorakoznak a kamrapolcon a családban igen kedvelt baracklekváros üvegek, ezért fontosabb lett más gyümölcsökből több lekvárt főzni. Sorban készítem a lehulló almákból és körtékből az almalekvárt és a körtelekvárt, és sor kerül a birslekvárra is. Nagy sikere van ezeknek a krémes, lágy lekvároknak, már most jól fogynak a reggeli pirítósokon. Tavaly készítettem a képen látható galagonya-birs lekvárt, az is hasonlóan krémes volt, de ez a lekvár mostanáig nem került fel a blogra. Most ezt is ismételni fogom, mert idén csodálatos hatalmas termések pirosodnak a galagonya bokrokon.



Elkészítés:

Hozzávalók: birsalma vagy birskörte vagy alma, galagonyatermés, pici só, cukor vagy más édesítés, citromsav vagy citromok kifacsart leve (ez hozza ki a galagonyahéjból a piros szint és a lekvárnak kis savasságot is ad természetesen). A mennyiségeknél egy szempontot érdemes figyelembe venni csak, mégpedig a galagonya mennyiségét. Egy nagyobb adag galagonya kell azért, mert kevéssel nem érdemes vacakolni. Ahhoz mérten kell szerintem legalább ugyanannyi alma vagy birs, de ez sincs kőbe vésve.

Külön főztem meg birseket, illetve az almákat és külön a galagonyát, amit passzírozni kell. Majd a kétféle gyümölcspépet összekeverve édesítettem, pici só is ment bele, és készre főztem. Sokat főzni nem kell, mert mindkét gyümölcspép elég sűrű. Az édesítés ízlés dolga, és mivel alapos hőkezeléssel cukor nélkül is eláll, így kevés cukorral édesítve sem lesz semmi baja. 

A birs és a galagonya aránya: nincs tuti arány, legyen szép színe, ezért én a galagonyát tekintem alapnak és ahhoz adom a birs vagy almahúst addig, míg a kívánt színt elérem. 

A birsek, almák főzése: A kívülről alaposan megtisztított birseket (almákat) ha egészségesek csupán csak félbe vágva, magházastól és héjastól felteszem vízben főni. Míg fő, figyelem, nehogy túlfőjön, nehogy darabokra essenek szét a gyümölcsök. Ha kukacosak, akkor a sérült részt főzés előtt kivágom. Mikor a birsek vagy az almák megfőttek, kiveszem őket a léből, és hagyom kihűlni. Majd kihűlés után vágom ki a magházat. A birsek esetében a magház környékét is alaposan kikanyarítom, mert ott sok a kősejt, és az nem feltétlenül kell a lekvárba. Egy kanállal kikanalazom a gyümölcshúst is a héjból. Gyorsan megy így, és a héjastól főzés miatt kevéssé esik szét a gyümölcs, illetve kevéssé lesz vizes majd a lekvár.Továbbá a héjban és a magházban levő pektin is kifő, ami segíti a lekvár besűrűsödését. A főzőlevet sem szabad kiönteni, mert lehűtve kiváló, üdítő ital. A gyümölcshúst pépesítem, de maradhat darabos is kissé. 

A galagonya főzése: A galagonyát az itt korábban már leírt módon előkészítem, főzöm, majd passzírozás után keverem a birs vagy az alma főtt gyümölcshúsához. Ezután édesítem, és lehet fűszerezni is, pl. vaníliával, citromhéjjal vagy fahéjjal. A keverék lekvárt alaposan összefőzöm, majd csírátlanított üvegekbe töltöm, és szintén csírátlanított (kifőzött) tetőkkel lezárom. Rövid fejtetőre állítás után az üvegek mehetnek is a száraz dunsztba.

Erdőkóstoló a Facebook-on még több tartalommal,

2018. szeptember 20., csütörtök

Gesztenyések. Gesztenyéből lekvár, csokis-mazsolás krém és liszt

Az ősz egyik finomsága a szelíd gesztenye. Telepítve és kivadulva, erdőkben is találkozhatunk vele az ország egyes részein. A sült gesztenye kihagyhatatlan minden évben, de emellett házi tartósításával próbálkoztam gesztenyelekvárként, illetve könnyen készíthető belőle gesztenyeliszt is.   





Gesztenyelekvár: 

750 gr főtt, tisztított gesztenye, 
150-200 gramm barna cukor ízlés szerint, 
2,5 dl víz, 
1 rúd vanília, 
csipet só, 
pár evőkanál rum vagy rumaroma ízlés szerint
(Ízesítésnek rum helyett citrusos likőrrel, illetve citrusok reszelt héjával is próbálkoztam már, úgy is finom.)   


A gesztenyét előző este beáztatjuk, majd héjakat kereszt alakban kicsit bevágjuk, és annyi vízben amennyi ellepi, kb. 20 perc alatt puhára főzzük. A langyos vízből kivéve héjától megtisztítjuk. A lekvárhoz a vizet nagyobb lábosban a cukorral együtt felforraljuk, ebbe a szirupba keverjük bele a gesztenyét, majd botmixerrel pépesítjük. Ha hígabb lekvárt szeretnénk, adhatunk hozzá még kicsi vizet. Az állás során, kihűlés közben még sűrűsödik, ezt is figyelembe kell venni. Hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart magját és belefőzzük a vaníliarúd héját is, amit a főzés végén kiveszünk. Felforraljuk a masszát és folyamatos kevergetés mellett 15-20 percig főzzük. Még forrón, csírátlanított üvegekbe töltjük. Lefedjük, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Elkészülve gesztenyés süteményekbe finom töltelék vagy önmagában is fogyasztható nyalánkság. 


Csokis, mazsolás gesztenyekrém: 

250 g főtt, tisztított gesztenye, 
100 g magas kakaótartalmú csokoládé, 
50 g vaj, 
100 g mazsola, 
pár evőkanál rum vagy rumaroma ízlés szerint, 
csipet só, 
vaníliarúd magjai vagy vaníliás cukor

A csokoládét gőz felett felolvasztjuk a mazsolát rumba áztatjuk, majd a felolvasztott csokoládéval és a vajjal együtt botmixerrel pépesre daráljuk, hozzáadjuk a gesztenyét és a fűszereket és jól összedolgozzuk. Kis adagokban fagyasztva tartható el, vagy rövidebb ideig hűtőben tartva eláll. Süteményekbe hidegen kenhető gesztenyekrém vagy önmagában csemegézhető finomság.      

Gesztenyeliszt házilag: 

A nyers szelídgesztenyéket meghámozzuk, és kb. 45 fokon megszárítjuk, majd késes darálóval lisztté daráljuk. Sütéshez, főzéshez lisztszerűen használjuk.

Erdőkóstoló a Facebook-on még több tartalommal,


2018. augusztus 22., szerda

A vadon ízei - szakácskönyv

Nem oly régen jelent meg egy kis szakácskönyv, amiben erdőkóstoló receptek is találhatók. 

Széles összefogás eredményeként elkészült a Gyeregyalog.hu Egyesület és a szerkesztő BioBia jóvoltából szakácskönyvünk, mely a déli határmenti régió nemzetiségeinek gasztonómiai hagyományait, illetve a vadon termő növények étrendbe való beemelésének lehetőségeit gyűjti csokorba hagyományos és innovatív receptek segítségével, itt élő és tevékenykedő, a gasztronómiát különböző megközelítésben művelő nagyszerű emberek tollából. 






2018. július 18., szerda

Pongyola pitypang (Taraxacum officinale) az egyik legértékesebb és egyben leggyakoribb vadzöldség

Ki ne ismerné a gyermekláncfűnek is nevezett, mindenféle gyepben előforduló pongyola pitypangot. Tejnedves, kesernyés ízű, gyakori gyomnövény, de akár a szuperélelmiszerek közé is sorolhatnánk. Sárga virágai tavasszal tömegesen virítanak sokfelé, tőlevélrózsája egész évben látható. Évelő faj, gyökerében a tartalék tápanyag, amivel áttelel az, az inulin, mint a csicsóka gumókban és még jó pár vad gyökérzöldségben is. Ehető, kóstolható minden része.
Felismerése: Valószínűleg nem nagyon kell bemutatni ezt a fajt, szinte mindenki ismerheti, aki nyitott szemmel jár. Levelei tőrózsában állnak, megnyújtott nyelv alakúak, de mélyen fogasak, kacúrosak, és nagyon változatosak. A 8-10 cm-es szár (tőkocsány) csőszerűen üreges, rajta levelek nincsenek. A tőlevelek is és a tőkocsány is tejnedvet tartalmaz, ha ruhánkra cseppen, azt barnára festi. A tejnedv nem mérgező, de irritáló lehet az arra érzékenyek bőrén. A csúcsálló aranysárga „virág” tulajdonképpen fészkes virágzat, sok apró virágból áll. A virágzat borult időben összecsukódik. Virágzás előtt tőlevél-rózsája összetéveszthető néhány rokonával, de leginkább a tőleveleiben igen hasonló mezei katánggal. Az azonosításban segít, hogy a pitypang levelei soha nem szőrösek, a mezei katáng levele legalább a levélereken szőrös. A pongyola pitypang közeli rokona a hozzá nagyon hasonló szarvacskás pitypang (Taraxacum laevigatum) ugyanúgy használható, mint a pongyola pitypang. 
Gyűjthető, ehető részek: Az egész növény ehető, de a fiatal leveleket, elsősorban a tőrózsa közepéből a legjobb gyűjteni. Gyűjthetjük a bimbókat és a virágzatot, valamint frissen elrágcsálhatjuk a tőkocsányt (szárat) is.Gyökere is ehető, de tea vagy kávészerű ital is főzhető belőle.


Gyűjtése: A leveleket egész évben szedhetjük, de a legjobb ízűek tavasszal.  A gyökeret ősztől tavaszig, a bimbót és a virágzatot akkor szedhetjük, amikor megjelennek. Gyakori gyomfaj, ha tiszta helyen találjuk, akkor szabad gyűjteni. A halványított pitypang "készítése" is ismert. Ez annyit jelent, hogy a pitypangleveleket gyűjtés előtt fénytől elzárva, letakarva tartják, ettől zöld színük halványul, és kesernyés ízük is mérséklődik. Van, ahol a halványított levélzöldséget piacokon is árulják.    
Felhasználása: Nyersen és főzve is ehető minden része. Ha keserű, akkor hideg vízben áztatással mérsékelhető a keserű íz. A leveleket leginkább salátaként ehetjük, főzve kisebb mennyiségben, inkább mással keverve. Bimbói is zöldségként ehetők vagy ecetes-sós kapriszerű savanyúságot is készíthetünk belőlük. Szétbontott virágzata, sárga virágocskái is tehetők salátába, fűszervajba, utóbbit szép sárgára színezik. Szirupot, zselét is lehet készíteni a virágok főzésével és áztatásával, de nincs jellegzetes íze, fűszerezni kell. A gyökér ehető, de keserű, áztatni kell. Megszárítva, darabolva, megpörkölve, megdarálva kávépótlóként vagy teaszerűen főzve is meg lehet kóstolni.
Táplálkozási értékei, hatásai: A pitypang számos erénnyel rendelkezik. A levél, jelentős mennyiségű káliumot, nyomelemeket, cukrokat, vitaminokat és inulint tartalmaz. Antioxidáns hatása is bizonyított. Vércukorszint csökkentő hatást is tapasztaltak a pitypanggal etetett nyulaknál, feltehetően úgy, hogy serkenti az inzulintermelést és gátolja a szénhidrátok felszívódását a bélben. A gyökér inulintartalma a legmagasabb ősszel, amikor, akár 40 % is lehet; tavaszra lecsökken. Az inulint a szervezetünk nem emészti meg, viszont a bélbaktériumok számára táplálékot jelent, ezért fontos prebiotikum, ami segíti a bélbaktériumok szaporodását. Keserűanyagai az emésztőnedvek termelődését, a májműködést serkentik. A növény fogyasztása esetén vízhajtó hatásával is számolni kell. Magas káliumtartalmával szív- vagy vese problémákban szenvedők számoljanak.
Figyelem, fontos: Fészkes virágúakra (pl. a parlagfűre) allergiások a keresztallergia eshetőségével számoljanak! Tejnedve irritáló lehet a bőrön, a ruházatot is megfestheti. Magas káliumtartalmával a szív- vagy vese problémákban szenvedők számoljanak!
A bejegyzésekhez felhasznált források: itt

Erdőkóstoló a Facebook-on még több tartalommal,

2018. július 8., vasárnap

Lecsós, zöldfűszeres, színes, vegyes erdei gombaragu

Többféle gombát volt szerencsém gyűjteni, és először mindig a kevésbé állékonyakat szoktam felhasználni. A sötét érdestinórú, a nemezes tinóruk, az idősebb vargányák és a törékenyebb galambgombák voltak ilyenek.  


Elkészítés:

Apróra vágott fokhagymát és reszelt sárgarépát pirítottam mangalica zsíron, majd ezekre dobtam a feldarabolt gombákat. A kékülő nemezes tinórukat azonnal a serpenyőbe szeleteltem, mert, ha elég hamar éri őket a forró zsír, akkor nem kékülnek meg. Hasonlóképp tettem a sötét érdestinórúval is bár az, az ételben mindképp valamennyire sötétedik, de sebaj, éppen ezért szoktam ezt a gombát színes körítéssel készíteni, mert a sokféle szín együtt jól mutat sötétbarnával, feketével is. Színesítésként és lepirulva édeskés íze miatt tettem bele reszelt sárgarépát, illetve friss, kockára vágott paradicsomot és kevés karikára vágott, csípős zöldpaprikát. Utóbbiakat nem kell szétfőzni, így ezeket akkor adtam hozzá, mikor a gombák már szinte elkészültek. Fűszerek csak só és fekete bors. Zöldfűszerként megszórtam még tálalás előtt petrezselyemzölddel és podagrafűvel is. Ezt a ragut lehet kicsit lében hagyni és raguként enni körettel vagy magában, vagy lehet zsírjára pirítani és bruschetta- szerűen pirítósra tenni, vagy akár tojást ütni rá. Mindenképp finom.

Megjegyzés: az idősebb tinóruk vargányák és érdestinóruk termőrétegét le szoktam szedni, fejteni mert elnyálkásítják az ételt. Ha tehetem, a leszedett termőréteget visszaviszem az erdőbe, és ott dobom ki. Akinek fás kertje van, annak érdemes ott kidobni. 

Erdőkóstoló a Facebook-on még több tartalommal

                                           A saját gyűjtésű gombákat lássa szakellenőr!

2018. július 7., szombat

A közönséges pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) a sokoldalú, fűszeres ízű, ehető vadnövény

A káposztafélék közé tartozó közönséges pásztortáska igen gyakori, mezei növényünk, gyomnövény. Főként gyepekben, tarlókon, utak mentén, kertekben fordul elő. Tőlevelei kedvező körülmények között, jó talajon, nagy, gazdag levélzetű tőrózsát képeznek, melyek salátaként levélzöldségként ehetők. A növény minden része ehető, de kevéssé zsenge, mint a fiatal tőlevelek. Sok élőhelyén sajnos alig képez tőrózsát, azok is aprók, és gyűjtésük is sokszor nehéz a sok egyéb gaz között. A levelek lágy, kellemes ízűek, olykor enyhén vagy évszaktól is függően, akár erősen tormás, csípős ízűek vagy zsázsaszerű ízűek.


pásztortáska tőrózsája gazdag levélzettel

Felismerése: Egynyári vagy kétéves növény, ha kétéves, akkor tőrózsában telel át.  30-60 cm magasra nő virágzáskor. Virágai fehér, apró, négyszirmú, keresztes virágok, a szár növekedésével együtt folyamatosan képződnek a szár csúcsán, miközben az alsó virágokból már kialakul a szív alakú becőke termés is. A tőrózsa levelei hosszú, nyelv alakúak, enyhén szőrösek és akár a levél középeréig is bemetszetten, szárnyasan tagoltak. Legjellemzőbb ismertetője azonban a jellegzetes, szív alakú termése, melyek körben ülnek a száron. Fontos virágzás előtt és termés nélkül is felismerni, hiszen tőrózsái virágzás előtt a legzsengébbek. A hozzá némileg hasonló galléros tarsóka (Thlaspi perfoliatum) is elég gyakori faj, levelei szintén ehetők, tőlevelei – a pásztortáskával szemben – a virágzás idejére már elenyésznek.
Gyűjthető, ehető növényi részek: A tőrózsa fiatal leveleit gyűjtsük, vagy a hajtást a virágzás kezdetén. Keressünk a nagyobb tőrózsájú és nagyobb levélzetű töveket. Termései a kis szív alakú pásztortáskácskák és magjai is szedhetők fűszerként vagy salátába; virága lehet ehető salátadísz.
Gyűjtés: Tavasztól virágzásig, az áttelelő tövek leveleit, ha jó állapotúak télen is. Virágát, termését gyűjthetjük, amikor azok megjelennek, zsengén. Magja fűszernek szárítva is használható.
Felhasználása: Nyersen és főzve egyaránt ehető. Legfinomabb nyersen salátába, más salátanövényhez keverve. De tehető levesekbe, túrós vagy tojásos ételekbe is. Ha az íze erősebben csípős, akkor fűszerként kisebb mennyiségben lehet használni.
Táplálkozási értéke, hatásai: A levelek vasban, kálciumban  és C-vitaminban gazdagok, káliumot is tartalmaznak. Mértékkel fogyasszuk inkább, más növénnyel keverve, mert a pásztortáska gyógynövényként is egyben. Vérzéscsillapítóként ismert leginkább, de szívre való és más hatása is tudott, ezért egyes kockázati tényezők (pajzsmirigy-, vérnyomás- és szívbetegség, depresszió és terhesség) esetén ajánlott az érintetteknek betegségük, állapotuk esetére vonatkozóan a növény használhatóságának, illetve kockázatainak utánajárni.

A bejegyzésekhez felhasznált források: itt

2018. július 6., péntek

Kövér porcsin (Portulaca oleracea) az ehető gyom, de annál sokkal több: finom, nyári vadzöldség

Nem tavaszi, hanem nyári faj, nyár elején jelenik meg a kövér porcsin. A kapált veteményeskertek gyomnövényeként ismert talán leginkább, de igen sokfelé előfordul. Igazi extrém túlélő, a leglehetetlenebb helyeken is képes megélni a települések környékén. Természetes gyepekben és erdőkben viszont ne keressük.



Leírása: Egyéves növény, földön heverő, húsos, elágazó hajtásokkal és lapított, csepp alakú húsos levelekkel. Virágai aprók, sárgák. Nagyon egyedi kinézetű. Jó talajon komoly méretűre is tud nőni. 
Gyűjthető, ehető növényi részek: levelek, mag, nem fás hajtás
Gyűjtése: Nyár elejétől, egész nyáron. A magokat úgy gyűjthetjük, ha az érő töveket a talajból kiszedve szárítjuk, és a száradás közben kipergő magokat felfogjuk, összegyűjtjük.   
Felhasználás: nyersen vagy főzve ehetők levelei és meghámozott, vastagabb, nem fás szárai is. Levelei sós, savanykás ízűek só-helyettesítőként is használhatók, salátának, savanyúságnak is kitűnő. Tehető levesekbe, sűrít is, párolva is ehető, és szósznak főzeléknek is készíthető. Magok őrölve vagy egyben liszthez vagy más ételbe keverve használhatók fel.
Táplálkozási értéke, hatásai: Ásványi anyagokban és C és E vitaminokban gazdag növény. Béta karotin, omega-3 zsírsav és antioxidáns tartalmát emelik ki még a források. Minden erénye mellett, fogyasztását túlzásba vinni nem szabad, mert hashajtó hatása is ismert, fokozza a gyomor- és bélmozgást. Egyéni érzékenységtől függően e hatása akár erős is lehet.
Fontos: Trágyázott talajon a nitrát vegyületeket magába gyűjti, ezért ilyen helyen nem szabad szedni. Kisgyereknek is ezen okokból kevésbé ajánlott fogyasztása. Minden erénye mellett, fogyasztását túlzásba vinni nem szabad, mert hashajtó hatása is ismert, fokozza a gyomor- és bélmozgást. Egyéni érzékenységtől függően e hatása akár erős is lehet.

a kövér porcsinról még itt
porcsinos receptek a blogon:
porcsinos, fűszeres tekercs
porcsinos, medvehagymás pirított cukkinisaláta
porcsinos vadzöldségleves
porcsinos vegyes kovászos



A bejegyzésekhez felhasznált források: itt
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...