A hazai közönséges zsidócseresznye (Physalis alkekengi) termése ehető vagy nem ehető?

A hazai közönséges zsidócseresznyét sokan ismerik, ha másképp nem, mint szép, őszi éke az erdőszéleknek. Lampionvirágként sok helyen árulják is. Pár éve egy perui rokona a perui zsidócseresznye (Physalis peruviana) angol nevén Goldenberry is megjelent nálunk a piacokon és a kertekben is elkezdték termesztését. 

A közönséges zsidócseresznye (Physalis alkekengi) Winter Cherry néven ismert angol néven. Az amerikai kontinensen még számos faja él a nemzetségnek, de élnek máshol is a Földön, legalább 30 fajuk ismert.

Sokáig nem akartam e fajról írni, mert azt gondoltam jobb, ha a megmarad "minden része mérgezőként" a köztudatban, mert az biztonságosabb. 

A faj tényleg mérgező, hasonlóképp, mint minden rokona a Physalis nemzetségben és családjában a Solanaceae vagyis burgonyafélék családjában. Mérgező a perui zsidócseresznye is, amit árulnak. Ha éretlen termést árulnak, mint láttam néhol, akkor a megvásárolt perui zsidócseresznye termése is mérgező. A nemzetség minden fajának mérgező ugyanis levele, szára és a termést védő burok is, és mérgező az éretlen termés is. Kivétel az érett termés, ami ehető, és ami miatt termesztik is több fajukat.

Vajon a mi zsidócseresznyénk lenne a kivétel? 

Mostanában egyre többször olvasom, hallom hogy kóstolgatják itthon is a mi zsidócseresznyénket. Kérdés is érkezett hozzám ehetőségével kapcsolatban. Angol nyelvű blogokon használják, főznek e fajból is ,hasonlóképpen perui rokonához. Úgy éreztem írnom kell valamit. Vajon ehető vagy nem? 

közönséges zsidócseresznye

Mely része és hogyan ehető:
Hiteles forrásokra hivatkozva (alább) a tejesen érett termés ehető, de zölden, éretlenül mérgező. Mérgező tehát a nem érett termés, a termésburok, a levelek és a szárak. Minden ami zöld és a termésburok narancsárgán is. Jó kérdés, hogy mikor érett meg teljesen a termés. Szép narancssárga és nem kemény, akkor érett. Nincs benne semmi zöld.

Miért merül fel egyáltalán hogy együk ne együk, ha ilyen bizonytalan az ehetősége? Én ettem már nem a legfinomabb, de nem is rossz. A gyümölcs vitamintartalma magas, kétszer annyi C vitamint tartalmaz, mint a citrom. Viszont nem terem tömegesen, tehát nem lesz soha az a gyümölcs, amiből megalapozzuk a téli vitaminfeltöltését szervezetünknek.

Ahol Európában is fogyasztják pl. az Olasz Wildcraftvita blog:

csokoládéba mártott zsidócserecsnye Wildcraftvita blogon

Vigyázat csak a teljesen érett termés ehető  a narancssárga burok azonban nem, az méregező

Háttérinformációk:

A növényről a számomra hiteles magyar forrásban ez olvasható:

Szabó László Gy. : GYÓGYNÖVÉNYEK ÉS ÉLELMISZERNÖVÉNYEK A-tól Z-ig 

(itt olvasható teljes anyag : http://www.melius.hu/gyogy/gyogynov-a-zuj.pdf)

Ez a közönséges zsidócseresznyére vonatkozó rész, idézve: 

"Physalis alkekengi L. – SOLANACEAE - zsidócseresznye 

Alkekengi fructus 

Honos Közép-, K- és DK-Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen.Meghonosodott Amerikában is. A Középhegységben elég gyakori, máshol szórványos. Ártéri keményfaligetekben, aránylag száraz lomberdőkben fordul elő. Évelő lágyszárú, 0,3-0,6 m-re nő meg. A dísznövényként telepíthető Ph. peruviana L. (=Ph. edulis Sims.) érett bogyójának egresre, ananászra emlékeztető íze van.

Hatóanyag: kevés triterpén-lakton physalin, physalien, cryptoxanthin, szerves savak, pektin, gyanta, magvakban kb. 10% zsíros olaj 

Hatóanyag: korábban diureticum köszvény, reuma, májbetegség esetén, a friss termés ehető (kissé keserű). Homeopathia. "

További hivatkozások, ahol azt írják, hogy a közönséges zsidócseresznye (Physalis alkekengi) minden része mérgező, kivéve az érett termést: 

http://www.pfaf.org/user/Plant.aspx?LatinName=Physalis+alkekengi

Tanaka. T. Tanaka's Cyclopaedia of Edible Plants of the World.

F. Chittendon. RHS Dictionary of Plants plus Supplement. 1956

Hedrick. U. P. Sturtevant's Edible Plants of the World.

http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20183952

Vargánya fűszeres olajban tartósítva - Gombakonzerválás 3.

Hetek óta hétvégi program a gombászás (soha ne legyen ennél rosszabb dolgom). Frissen megenni azonban nem mindent lehet, így a tartósítás is fontos. A szárítás, a fagyasztás, a gombasavanyúság és a sós, fűszeres gombakonzervek mellett, olajban is tettem el friss vargányát. Nem nagy dolog, csak vargánya kell hozzá és finom ízű, nemesebb olaj, ha már a gombák királynőjét tesszük el. Nekem hidegen sajtolt napraforgó olaj a kedvencem, vagy nem aromás olíva olaj, de végül is jobb minőségű normál napraforgó olaj is megteszi. Kell még szerintem pár gerezd fokhagyma, őrölt bors, no meg só.  

Elkészítés: 
A vargányát megtisztítottam, felszeleteltem, majd bő olajban feltettem pár gerezd aprított fokhagymát pirulni. Mikor már illatozott, hozzáöntöttem  a vargányát. Annyi olaj kell, hogy a vargányát bőven körbevegye majd az üvegekben is az olaj. Sóztam, kicsit sósabbra, mint a nagyon kellemes, hiszen felhasználáskor még kerül hozzá egyéb is, ill. én borsoztam is, finomra. Vagyis bors és fokhagyma ízlés szerint mehet bele. Közben egy kuktában kiforraltam az üvegeket és a fémtetőket (a tetők nálam általában újak, hogy jól zárjanak). A jól összepárolt gombát (amit nem kóstolgattam el, mennyei lett és nagyon igyekeztem magam visszafogni a kóstolással) forrón üvegekbe tettem, majd lezárva a fémtetőkkel a kész konzerveket visszatettem a forró vizes kuktába, úgy hogy csak az üvegek legfeljebb feléig érjen a víz. A kuktát lezártam, az üvegek abban hűltek ki. Ha a víz már nem elég forró, ismét fel lehet forralni, mikor már benne vannak az üvegek, de csak addig, míg felforr, utána már nincs értelme tovább főzni a gombát. Én szendvicsekre, szendvicskrémekbe, esetleg tésztaszószba fogom ezt leginkább használni. Ha több az olaj a gombán, az külön fűszerolajként is felhasználható. Hűvös helyen tartom majd, és felbontás után nem túl sokáig és hűtőben tartom, mert tartósító nélkül csak sterilen, felbontás előtt áll el. Utána korlátozottan.

Érdekes lehet még:
kucsmagomba sós-fűszeres lében eltéve

Vadpasztinák (Pastinaca sativa) mint fűszernövény, levél - és gyökérzöldség

Mostanában is még virágzik és érleli termését egy sárga ernyős virágzatú növény. Erdőszéleken, erdei tisztásokon, réteken, utak szélén, patakok, csatornák füves szegélyében, szóval nem a legjobb gyepekben él. Virága, termése illatos és fűszeres ízű. Ez a vadpasztinák (Pastinaca sativa), amit termesztett változatáról biztosan sokan, jobban ismernek. És igen, persze, gyökerei a vadnak is ehetők. Virágai, virágbimbói és termése fűszerként, július-szeptember során gyűjthető, frissen és szárítva használható. Levele fiatalon, gyökere pedig az első éves növénynek ehető, a virágzónak már fás.

Az ernyősök fogyasztásával óvatosnak kell lenni, hiszen vannak komolyan mérgezők közöttük. 

A 30 cm-es, de akár 1 m-esre is megnövő faj szára barázdált, kezdetben tömör, majd üregessé válik. Fontos, hogy virágai apró sárgák, gallér és gallérkalevelek nincsenek a virágzat és virágok alatt, ill. hamar lehullanak. Virág nélkül is fel kell ismerni, hiszen a kétéves növénynek első évben vagy második éveb virágzás előtti állapotban érdemes a gyökerét gyűjteni, ami jó esetben is csak max. 1cm vastag és 10 cm hosszú karógyökér. Szóval dolgozhatunk sokat a kihúzgálással egy levesre való mennyiségig. De Jó hír, hogy nekem tömör talajból is elég könnyen sikerült kihúzgálnom. Levelei egyszeresen szárnyaltak, levélkék hosszúkás tojásdadok, egyenlőtlenül karéjos szélűek. Termése 5-8 mm-es, ovális, széles szárnyakkal.

Fontos: Haladóknak ajánlott, csak jó növényismerők gyűjtsék. A virágzó példányok mellet mindig vannak első évesek is, így bizonytalanság esetén azok gyökerét, levelét ajánlott gyűjteni, kisebb a tévesztés lehetősége.  

Összetéveszthetőség mérgezővel: A nem sárga, hanem fehér virágú ernyős növények között, hasonló egyszeresen szárnyalt, hasonló alakú és méretű levélzetűek a hazai békakorsó (Sium) fajok, melyek minden része mérgező. A békakorsó fajok vízigényesek, vízjárta területeken élnek. További mérgező, ernyős virágzatú fajok fehér virágúak és leveleik jóval szeldeltebbek, apró levélszárnyakkal.

Fontos még, hogy több rokonához (pl. sárgarépa) hasonlóan az arr érzékenyeknél napfény hatással együtt allergiás, hólyagos bőrgyulladást okozhat, fototoxikus hatású. Előzetesen tehát, mint minden vadnövényt az első találkozáskor tesztelni kell egy kis bőrfelületen  hatását.

Virágzó vadpasztinák tömege egy erdei tisztáson

A vadpasztinák felhasználása:

Gyökér: Első év őszén vagy második év tavaszán, még tőrózsás levélzetű állapotban gyűjtött gyökerei gyökérzöldségként fogyaszthatók.
Levelek: Fiatal, virágzás előtt gyűjtött levelek levélzöldségként készíthetők el.
Virágok: Bimbók és virágok fűszerként frissen és szárítva
Termés: frissen és szárítva, megtörve, őrölve, fűszerként

virágok és fejlődő termések

Vadpasztinák első éves levélzete, gyökérrel

(kép forrása)

"Vad" almás-mandulás

A nem régen vadon gyűjtött bio (mi lenne más a senki födjén) almákat, de nem vadalmákat sem hagytuk elveszni. Készült belőlük ketchup (na persze nem varázsolódtak át paradicsommá hirtelen, de tettem a finom fűszeres ketchupba úgy 1 kg almát sűrítésnek és íznek, és amit természetesen saját készítésű vadgyümölcs ecettel savanyítottam). Aszaltunk is az almákból, és új almaecet is érik belőle. Sütibe is került, hasonlóba mint a korábbi vadkörtés-erdei szedres pite. Ime:

Hozzávalók, készítés:

Tészta: (25 cm átmérőjű, kör alakú kapcsos torta formába)

20 dkg szárazanyag ami most kb. 18 dkg liszt (lehet fele részben teljes kiőrlésű vagy zabpehelyliszt) és 2 dkg darált mandula, 1 hideg vaj (10 dkg-os), csipet só, 1 vaníliás cukor, fél citrom reszelt héja, 1 ek. cukor vagy más édesítés, 1 tojás sárgája, 1 ek. tejföl.

"Vad" almás töltelék: 80 dkg  gyümölcs,  2 ek zabpehely, amit előzetesen egy kicsit kézzel, két tenyér között összemorzsolunk, 5 ek darát mandula, 1 csapott ek. vanília pudingpor vagy kukorica keményítő, 1-2 ek. cukor vagy ennek megfelelő édesítés mással, fél (50 g) vaj, fél citrom leve és reszelt héja, csepp vanília aroma vagy a vaníliás cukor. 

Kell még: kb. 10 db apró alma a díszítéshez, széléhez, hámozott mandula, szőlő, zabpehely a díszítéshez.

 bio almák  a senki földjéről gyűjtögetve

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, a tejfölt a legvégén tegyük bele, csak annyit, hogy jól összeálló, de nem ragacsos tésztát kapjunk. Fél óra hűtőben pihentetés után, sütőpapírral bélelt vagy jól kivajazott tortaformába nyújtjuk, ill. belenyomkodjuk, úgy, hogy kis pereme is legyen körben. Nem baj, ha nem magas a perem, nem fog szétesni a töltelék sem. Szélét körben kirakjuk apró szeletelt almakarikákkal.

A tölteléknek szánt almákat meghámozva, magház nélkül, daraboljuk. A vajat felmelegítjük a cukorral és azon megpároljuk a darabolt almát. Még forrón hozzáadjuk a mandulát, a zabpelyhet és a pudingport, a fűszereket, majd botmixerrel kicsit megdolgozzuk, nem baj, ha darab almák is maradnak benne. Az így elkészült "krémet" beletöltjük a tésztával már kibélelt tortaformába, díszítjük almával mandulával esetleg szőlőszemekkel, megszórjuk egész zabpelyhekkel. Mehet az előmelegített sütőbe. A töltelék krémben tojás nincs, így akkor sült meg, amikor a tészta illata már érezhető, kb. 30 perc. Frissen még elég lágy, én a sütőben hagyom kihűlni. Másnapra a töltelék kicsit jobban összeáll, de szerintem frissen, éppen kihűlve, még lágyan a legfinomabb.  

ilyen lett:

Vadkörtés, erdei szedres pite

Érik a szeder az erdőkben, és hamarosan itt van az őszi vadgyümölcsök ideje is, a vadkörte (Pyrus pyraster) is hamarosan érik, vagy van, ahol már lehet is gyűjteni.  

Ez a süteményt sokféle gyümölccsel, krémesebb, lágyabb töltelékkel vagy keményebb szinte "gyümölcstésztával" is el lehet készíteni. Alapja lehet omlós tészta vagy akár keksztészta (darált keksz-vaj) alap is. Tölthetjük nyers vagy vajon párolt gyümölccsel, amit zabpehellyel, kukoricadarával, vagy akár darált magokkal keverve, tartósabb állagúvá teszünk, és ami felszívja a gyümölcs feles nedveit is. A vajon párolástól kap egy kellemes ízt is a gyümölcs.  Alábbi omlós tésztával és vadkörte- alma-erdei szeder-kukoricadara kombinációval készült. Nehéz eltalálni, hogy pont jó legyen a töltelék, ez az arány alább nekem egy lágy krémes tölteléket eredményezett.   

Hozzávalók és elkészítés:

Tészta: (25 cm átmérőjű, kör alakú kapcsos torta formába)

20 dkg liszt (lehet fele részben teljes kiőrlésű vagy zabpehelyliszt), 

1 hideg vaj (10 dkg-os), csipet só, 1 vaníliás cukor, fél citrom reszelt héja, 1 ek. cukor vagy más édesítés, 1 tojás sárgája, 1 ek. tejföl.

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, a tejfölt a legvégén tegyük bele, csak annyit, hogy jól összeálló, de nem ragacsos tésztát kapjunk. Fél óra hűtőben pihentetés után, sütőpapírral bélelt vagy jól kivajazott tortaformába nyújtjuk, ill. belenyomkodjuk, úgy, hogy kis pereme is legyen körben. Nem baj, ha nem magas a perem, nem fog szétesni a töltelék sem.

Kell még: 10 dkg szeder, megmossuk lecsepegtetjük, körben kirakjuk vele a tésztát a peremnél, itt-ott szórunk is bele, és hagyjunk a tetejére is.

Vadkörtés töltelék: 80 dkg  gyümölcs, fele vadkörte, fele alma (vagy lehet teljesen alma vagy körte is),  2 ek. kukoricadara, 1 csapott ek. vanília pudingpor vagy kukorica keményítő, 1-2 ek. cukor vagy ennek megfelelő édesítés mással, fél (50 g) vaj, fél citrom leve és reszelt héja, csepp vanília aroma vagy a vaníliás cukor. 

A vadkörték szárát és virágmaradványokat levágva, félbe, negyedbe vágva kis citromos vízben puhára pároljuk, majd átpasszírozzuk (csak azért így, mert olyan apró, hogy sok idő lenne hámozni, magozni). Az almát meghámozva, magház nélkül daraboljuk, közben a vajat felmelegítjük a cukorral és azon megpároljuk a darabolt almát. Ha kész, hozzákeverjük az átpasszírozott vadkörtét, fűszereket, botmixerrel összedolgozzuk, összemelegítjük. Még forrón hozzáadjuk a kukoricadarát (helyettesíthető lágy zabpehellyel is). Az így elkészült "krémet" beletöltjük a tésztával már kibélelt, szederrel kirakott tortaformába, majd a tetejét is megszórjuk erdei szederrel, díszítjük vadkörtével. Végül az egész tetejét megszórjuk 1-1 kanál kukoricadarával kevert kristálycukorral, ami karamelles, ropogósra sül majd. Mehet az előmelegített sütőbe. A töltelék krémben tojás nincs, így akkor sült meg, amikor a tészta illata már érezhető, kb. 30 perc. Frissen még elég lágy, én a sütőben hagyom kihűlni. Másnapra a töltelék kicsit jobban összeáll, de szerintem frissen, éppen kihűlve, még lágyan a legfinomabb.  

Ehető vadnövényes gasztro-csoport ajánló

mezei katángvirág, zöldfűszeres sajt a szendvicsen  

Ha van kedved megbeszélni, megosztani ehető vadnövényekről és a belőlük készültekről tapasztalataidat, itt lehetséges, kattints: Vadnövény gasztronómia Facebook csoport

Gyűjtögetés vadon, de nem csak vadat - gyümölcsdömping elhagyottan

Hihetetlen, hogy mennyi elvadult gyümölcsfa van a határban sokfelé. Ezek a fák gondozatlanul is roskadásig tele gyümölccsel. Valószínű, hogy lehetnek közöttük olyan régi fajták is, amik érdemesek megőrzésre, szaporításra. Ha valaki ilyesmivel foglalkozik, ezt biztosan tudja. Mindenesetre ezeket a gyümölcsöket úgy tűnik senki nem szedi, kár értük. Vannak almák, szilvák, kék szilva és rengetek "fosóka" szilva, sárga, piros, körték, nemes (nagy) körték és nemes beütésű apró körték is persze. Jól élnek a vadak. Vagy az, aki rászánja az időt és összegyűjti. Én szoktam ezeket is gyűjteni, de amennyi van, annyit nem tudok feldolgozni! Szerintem ne hagyjuk ott! Finomak!

Ági útszéli szilvából készít befőttet, rozmaringos szilvás kenyérlepényt