2015. november 12., csütörtök

A Janus Pannonius Múzeum kiadásában megjelent kötet elérhető a Hungaricana digitális közgyűjteményi könyvtárban, 


Hivatkozás: Dénes A. (szerk.) 2015. Ehető vadnövények a Kárpát-medencében. Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 13. Pécs. pp. 102.

Tartalom:

- Molnár V. Attila: Vadon élő növények felhasználása Magyarországon, Kitaibel Pál útinaplói alapján
- Váróczi Zsuzsa: Vadon élő növények a bukovinai székelyek táplálkozásában
- Kóczián Géza:  A gyűjtögető gazdálkodás vadon élő tápláléknövényeinek etnobotanikai értékelése
- Dénes Andrea, Papp Nóra, Babai Dániel, Czúcz Bálint & Molnár Zsolt: Ehető, vadon termő növények és felhasználásuk a Kárpát-medencében élő magyarok körében néprajzi és etnobotanikai kutatások alapján.
- Molnár Zsolt: Adatok a hortobágyi ehető vadnövények és más érdekesebb növényfelhasználások ismeretéhez
- Papp Nóra & Horváth Dávid: Vadon termő ehető növények Homoródkarácsonyfalván (Erdély)
- Varga Anna & Molnár Zsolt: Ehető vadgyümölcsök és gombák gyűjtése egy bakonyi fáslegelőn

A kötet nyomtatásban már csak korlátozott számban kapható.

Forrás: Természet és Múzeuma blog

2015. augusztus 31., hétfő

Csemegebaraboly (Chaerophyllum bulbosum) - "bubolyicska" - egy ehető gumójú vadnövény

Az ősz a gyökerek, gumók betakarításnak ideje, jó időben egészen tavaszig. Így van ez a vadon termőkkel is. A vadon élő, ehető gyökerek, gumók közül a csemegebaraboly a legérdekesebb talán. Sokfelé előfordul a természetben vadon is, de szinte mindig másodlagos, legalább kicsit bolygatott élőhelyeken.
Gyakorlottabb növényismerőknek ajánlom gyűjtését, vagy még inkább a kertbe telepítését.

Csemegebaraboly gumója nyár végén, ősszel az idős tövek alatt
Találtam utak és árkok mentén, régi temetőkben, erdőszéleken, rézsűkön, régi kisvasút helyének nyomvonalán. Szóval szinte mindenfelé a települések környékén, nem vagy igen kevéssé azonban a természetesebb erdőkben, réteken. Ahol azonban van, ott tömegesen fordul elő. Erős a gyanúm, hogy sok helyen vagy akár mindenhol az egykori fogyasztás nyomán terjedt el, maradt fenn, hiszen még a XX. század közepén is előfordult a vadontermő növény gumóinak fogyasztása.

"Bubolyicska" vagyis csemegebaraboly ismeret a múltból Gunda Béla etnográfus írása nyomán:
Az ernyős virágú növény gyökérgumóját a gyermekek még a XX. század közepén is nyersen fogyasztották, de még régebben a felnőttek is rendszeresen ették. Torda környékén meghámozták, apró szeletekre vágták és ecettel, savóval leöntve hús mellé kerül az asztalra. A XVI. sz.-i erdélyi fejedelmi szakácskönyv szerint a barabolyt salátaként eszik. A XVIII. sz.-i debreceni fogyasztását a botanikai irodalom mellett a diákköltészet is megörökítette, amelyből kiderül, hogy a város piacán árulták: 
„A piaci kofa készíti a bicskát,
Hogy ásson az erdőn majd sok bubojicskát,
Vagy jányának mondja: Leányom, eredj el
Az erdőre, rakd meg magad galambbegygyel,
Megveszik az urak, mert jó salátának,
Tavaly is csak ezért sok jó pénzt adának."

A beregi, szatmári, mezőségi, hajdúsági magyarok azt tartják, hogy tavasszal addig ehető, míg az ég meg nem zendül. A igen változatos a népnyelvi elnevezése (pl. Székelyföld: baraboly, bobályka, bösövény, buboicska, buburicska, födi pityóka, turbolya, Zemplénben: bóbiska, trombujka, Vas megyében: gusbót, Nyitra környékén: mihálka, Heves, Nógrád: mihóka, pisojka, Tisza vidéke: turbolyka. A baraboly, bobályka, Mihályka monya elnevezés a XVI. századi szakácskönyv irodalmunkban is előfordul.
Jókai Mór fantáziáját is megragadta. Bálványosvár c. regényében Imola zsákszámra szedi a barabolyt, s az egyéb ehető vad növényeket. A baraboly gyökerét eszik a németek (az erdélyi szászok is), románok, szlovákok, lengyelek, oroszok, volgai kalmükök, tobolszki tatárok. Mindez arra utal, hogy korábban Eurázsia népi táplálkozásában nagy szerepe volt. (Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból - A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968. nyomán)

Én is tanulom ezt a növényt. Főképp olyan helyeken találom, ahol nem ehető, így főzni még nem főztem, de nyersen és főzve is finom. Régen főképpen tavasszal gyűjtötték, az első mennydörgésig, utána már elég nagyra nőtt a hatalmas növény, így kiapadt a tápanyag a gumóból is.


a kis gumókból tavasszal hajt ki a növény
...régen ilyenkor gyűjtötték
A csemegebarabolynak termesztett, nemesített, méretben nagyobb változata is ismert, főként magántermesztésben és külföldön, hazai piacokon azonban eddig még soha nem láttam.
Miért csak gyakorlott növényismerőknek ajánlottA növénynek kizárólag kis föld alatti gumója ehető, más része nem, más rész pl. levél, különösen azért is tilos, mert a csemegebaraboly növény nagyon könnyen összetéveszthető a halálosan mérgező foltos bürökkel. Utóbbinak nincsenek gumók a gyökerei között, és tavasszal sem gumóból hajt ki. Külsőre, kiásás nélkül látható különbség (bélyeg) hogy, a csemegebaraboly kifejlődött szára alul erős serteszőrös (ld. alább képek), a foltos büröké nem. Száruk hasonlóan foltos, csak csemegebarabolyé kis méretű lila foltos, a bürök szára nagyobb méretű foltokkal mintázott. A növények illata is más, a bürök kellemetlen, egérvizelet szagú, a csemegebaraboly fűszeres illatú, de levele persze így sem ehető. A tavasszal kihajtó növénykék felismerése nem könnyű, a petrezselyemszerű levelek igen hasonlók bármelyik más ernyős virágzatú növény leveleihez. Kiásva persze a kis gumók már elárulják, ha barabolyról van szó.
Mi lehet még a baj a gyűjtésével: Ásással, talajbolygatással gyűjthető. Ám mivel mindig bolygatott helyeken nő, nem értékes természetes élőhelyeken, természetvédelmi szempontból nagyon nagy gondot nem okoz, gyűjtéskor azonban ajánlott a gyűjtési helyeken az ásás nyomokat elegyengetni. ÉS sajnos a bolygatott helyek igen sokszor szennyezettek lehetnek manapság, így az egykor, a gépkocsi- és vegyszermentes időkben kedvelt útszéli gyűjtőhelyek, mezsgyék ma már óvatosan kezelendők, ha táplálékgyűjtésről van szó.
Mi lehet megoldás: Szerintem aki fogyasztaná, annak a termesztésbe vonás jó megoldás, akár a vad, akár a nemesített változatoké. Magról vagy a kis gumókról jól szaporítható. Én próbálkozom a kertbe betelepítéssel.

a növény szárának alsó két szártagja erősen serteszőrös
A hatalmas, 2 méteresre is megnövő ernyős virágzatú növény
nyár végére elszárad, de kórói még sokáig állnak, most is,
a kis gumók  ilyenkor is kiáshatók 

További cikkek:
Fehér Béla: A baraboly nyomában
Chili és Vanilia : A fehérrépa konkurense a csemege baraboly

2015. augusztus 30., vasárnap

Vadkörteségek - ételek, italok vadkörtéből


A vadkörte (Pyrus pyraster) vagy vackor nem túl gyakori elegyfa lombos erdeinkben. Inkább legelők szélén, fás legelőkön, utak mentén fordul elő. Valaha sokkal gyakoribb volt, mert gyümölcse miatt meghagyták minden példányát. A termesztett, nemesített körték mellett azonban jelentősége csökkent. Felismerhető jellegzetesen ágtövises ágairól, négyszögletesen repedező kérgű törzséről, sötétzöld, fényes, vastag, merevebb leveliről, tavasszal még lombfakadás előtt, hófehér virágba boruló koronájáról és persze apró körtécskéiről, amik jó esetben is inkább csak nagyobb diónyi méretűek. A gyümölcsre jellemző, hogy leszedve gyorsan utóérik, egy két nap alatt szottyós lesz, belül megbarnul. Az egyes fák gyümölcse is nagyon különböző lehet méretben, formában aromában is, de a legtöbbször nagyon zamatos, illatos, koncentráltan aromás. Mi magyarok egykor legfőképpen ecetet készítettünk belőle, és aszalva tettük el télire, amiből aztán vadkörteleves készült. Ritkábban finom vadkörtevíz "vadkörtecsűgör" (ld. alább) is, no meg pálinka. A gyűjtés éretlenül, fáról szedve, utóérlelve vagy szeles napok után, hullottan, a fák alól szedve (a vaddisznókat és az akkor még szabadon legelő sertéseket megelőzve) történt. Manapság főként vadkörte pálinka készül belőle. Házi felhasználása azonban változatos lehet, mivel kemény, nehéz vágni, éretten pedig megbarnul, ezért talán legjobb féléretten, pl. alábbiakat készíteni vackorból.


Vadkörteségek gyűjteménye - vadkörte receptek:


Hozzávalók: vadkörte, só, citromfű, tej, liszt.
Elkészítés: Az érett puha vadkörtét citromfűvel, sóval ízesített vízben megfőzték, és liszttel elkevert tejjel behabarták, jól kiforralták. (forrás: Szigeti Andor: Népi konyha - Dunántúli tájak ételei)






vadkörteecet természetes "vad" erjesztéssel - Erdőkóstoló blog




2015. augusztus 10., hétfő

Galambgomba fűszeres olajban tartósítva - Galambgomba-ragus polenta, 5 perces fogás

Két kánikula közötti rövid esős időszak meghozta eredményét felénk, így augusztus elején friss erdei gombát gyűjthettünk, elég sokat, így jó részét olajban tartósítottam. Vargányát már korábban  is tettem el olajban most a galambgombát is kipróbáltam, amiből felbontva egy gyors ebéd vagy vacsora is készíthető időhiányos időkben, mint pl. egy polenta (kukoricakása) gombaragus feltéttel.

vargány és galambgomba olajban tartósítva, majd polenta tetején felhasználva
egy 5 perces elkészítésű fogáshoz
Gombatartósítás olajban:
A friss gombákat megtisztítottam (mosni, ha csak lehet, nem ajánlott) majd daraboltam, és fűszeres olajban pirítottam elég sokáig, míg a víztartalmuk jelentős része kisült, elpárolgott. Fűszerek: só fokhagyma, esetleg bors, a többit majd felhasználáskor teszem hozzá, de így is finom. A gombát még forrón, csírátlanított üvegekbe töltöttem, fémtetővel zártam. Még az üvegben is fortyogott az olaj. A befőttekhez hasonlóan fejtetőre állítottam, majd száraz dunsztba tettem. Utána hideg helyen tartom, és néhány héten belül fel szoktam használni.(Gombartósítás gyűjtemény a blogon)

Polenta erdei gomba feltéttel:
A kukoricadarát vízben megfőztem (4 főre. kb. 10 dkg dara, 5-6 dl vízzel). Fűszerek só és én a szurokfüvet, kakukkfüvet szeretem hozzá. Ha a dara lazán keverhetően sűrűre főtt, vajjal (vagy ezúttal vargányás olajjal) krémesítem, kemény sajt is reszelhető bele. Még melegen sütőpapírral fedett vágódeszkára öntöttem, és az olajos gombát, azt felmelegítve, olajtól lecsepegtetve, lazán rászórtam a tetejére. Zöldfűszerekkel reszelt sajttal megszórtam.  Friss kovászos uborkával finom volt.



2015. augusztus 9., vasárnap

Húsos som lekvár cukormentesen

Szépen érik már felénk a húsos som, sajnos a legfinomabb lekvár a teljesen puhára érett, lepotyogó somból készül. A termesztett somok alá érdemes ezért fóliát teríteni és begyűjteni a a potyogókat. Az erdőben pedig.... hát, ügyesnek lenni.
Én a lepotyogót, és külön a fákról a kevésbé érettet is szedtem. A fáról szedettet utó-érleltem, mégpedig úgy, hogy érő nyári alma közé tettem egy hálóban. Szépen puhára érett.


Az érett somot ezúttal térfogatra kb. negyed mennyiségű eritritollal / eritrittel és kifacsart citromlével (a barnulás ellen), hidegen kikevertem, közben kézzel kinyomkodtam a magokat, majd hűtőbe téve hagytam pár órát hatni az édesítőt és a citromot. Nagyjából ugyanúgy működött, mint a cukor, szépen leszedte a magokról a gyümölcshúst. Cukorral is lehet persze, általánosan azzal készül. Az édesítés mennyisége, a gyümölcs érettségétől és ízlésünktől is függ, ezért kóstolgatással beállítható. A gyümölcsöt ezután felmelegítettem, még nem főztem, csak azért, hogy biztosan minden leoldódjon, feloldódjon, majd átpasszíroztam. Ezután már csak felfőztem, kb. 20 percet forraltam a hőkezelés miatt, mert egészen sűrű volt. Majd csírátlanított üvegbe töltve csírátlanított fémtetőkkel  lezártam. Száraz dunszt, betárolás télire, és kész. Nagyon finom!

hidegen kikeverve is ehető vitaminbomba

A húsos sós-édes, sokféle felhasználásáról itt írtam jó bőven egy somos gyűjteményt. 


2015. augusztus 7., péntek

Galambgomba-ragus szendvics

Már nehezen viseltem a friss gomba nélküli időszakot, így ma beosontam a pécsi piacra és vettem pici galambgombát. Volt rókagomba és vargánya is, és pár más faj is, de én nagyon szeretem a galambgombákat, és ha a róka ára ötössel kezdőik, akkor meg pláne :). 


Ezt alkottam a friss galambokból, úgy 5 perc alatt. Vajon pirítva. Fűszerek: babérlevél (hagytam, hogy a vajban picit kiadja ízét), fokhagyma, só, bors, petrezselyem. Amikor kihűlt, csípős zöldpaprika cikket és egy sötétzöld nem csípőset is kockáztam bele. Hideg ivójoghurttal finom volt.  

2015. augusztus 5., szerda

Porcsinos, vegyes kovászos

Benne kövér porcsin (Portulaca oleracea) vékony hajtásai és levelei, uborka, cukkini, csillagtök, sárgarépa, zeller és egy görögdinnye nem túl édes, piros külső része. A dinnyét csak akkor tettem bele, amikor a többi zöldség már elkészült, így az csak egy-két napot kovászolódott. Minden finom benne.


Mostanában sokat kovászolok és többfélét. Kevésbé vadnövényt persze. Nagyon finomak és nagyon egészségesnek tartják ezt fajta savanyítást. Nincs hőkezelés, így többféle vitaminban gazdag a kovászos savanyúság. A természetes savanyítás miatt élő mikrobákban is gazdag, azok pedig jót tesznek a bélflóránknak is. A kovászos levet jó meginni és savanyítok is vele. Néha úgy járok, hogy előbb elfogy a lé, mint a zöldség. A recept egyszerű: Én a darabolt vagy bevagdosott zöldségeket nagy befőttes üvegbe teszem, felöntöm vízzel, majd leöntve a vizet megmérem. Amennyi liter víz van az üvegben, annyi evőkanál sót adok hozzá. Más nem kell, de lehet még fokozni fűszerekkel. Egy szelet, ha van kovászos kenyér a tejére, és leszorítom egy pici üvegtányérral az egészet, hogy minden zöldség és a kenyér is lé alatt legyen. Papírszalvétával lefedve kiteszem az ablakpárkányra (remélve, hogy a macska nem veri le). Pár nap érés, kóstolás, hűtés. Hűtőben sokáig eláll.

Kovászos porcsinból készítettem már kovászos porcsinos tökfőzeléket is.

Más vadnövény kovászosan:

kovászos medvetalp (Heracleum spondylium) leves

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...