Csak a tisztán tartott és el nem pusztított természet ehető!

......az értékek őrzése a régi tudásból, az igény megteremtése az értékek őrzésére a természetben. Változatos, sokszínű természetünk, erdeink, rétjeink, vadvizeink számos eleme táplálék is. A legegészségesebb élelmiszerek (vadvízi halak, vadhús, gyógy- és ehető vadnövények, legelő állatok teje és húsa) ezekről származnak, így túlélésünk zálogai. De csak a tisztán tartott és el nem pusztított természet ehető. A blogon információkat adok az ehető, vadontermő növényekről és gombákról, felhasználásuk lehetőségéről, módjáról, gyűjtésük etikájáról, szabályairól, törvényeiről.

2012. december 28., péntek

Fenyőtűtea és fenyőtűvíz

Fenyőrügyből készített fenyőmézet, fenyőszirupot, fenyőszörpöt sokan ismerik, készítik. Finom tea és hidegen áztatott ital is készíthető a fenyők idősebb hajtásaiból, tűleveléből is. Friss fenyőágakból, de a karácsonyfa feleslegesnek bizonyult, levágott ágaiból és majd a feleslegessé váló karácsonyfából (lucfenyőből) is készíthetők, ha biztosan tudjuk, hogy nem permetezett.  


Fenyővíz (ez most nem azonos a székelyek fenyővizével, ami a fenyőpálinka, ha jól tudom). Ez hidegen, vízben kiáztatott, durván, apróra vágott fenyőhajtás. Egy jó maréknyi, apróra vágott fenyőágat (luc) áztattam kb. fél liter vízben, néhány csipkebogyóval. Egy napig ázott. Hidegen, a hő hatásra elbomló anyagok, mint a lucfenyő C-vitamintartalma is jó eséllyel kiáznak. Kis citrommal ízesítve, nagyon finom. Édesíthető is, én nem édesítettem.


Fenyőtű tea. Egy jó maréknyi, ágastól-levelestől aprított fenyőágat leforráztam, és kb. 10 percig lefedve állni hagytam. Citrommal és édesítve mennyei. Illata és íze, olyan mintha egy tavaszi eső után, egy északi fenyvesben sétálva kortyolgatnánk. Nem keserű, nagyon finom. 

Illata és teája is nyugtató, meghűléses, köhögős időszakban is jól jön, sőt a gyomorégést is csökkenti a nehéz ünnepi étkek után.



A fenyők közül az apró tűs lucfenyőt (Picea abies) ajánlom felhasználni e célra. A többi hazánkban előforduló fenyő közül az erdei fenyő (Pinus silvestris) és az ezüstfenyő (Picea pungens) is kipróbálható. Vigyázat a fenyőkhöz igen hasonló levélzetű tiszafa (Taxus baccata) súlyosan mérgező! (a fenyőkről itt is).

Aranyos fodorka hozzászólásban figyelmeztetett, hogy a karácsonyfának termelt fenyőket permetezik, ezért inkább frissen szedjük a fenyőágakat.

Viola Zoltán a fenyőtűs bodzateára esküszik, ami kizárólag szárított bodzavirágból finom. Azt írja egy liter bodzavirág teához tesz egy jó maréknyi fenyőtűt. Ezt én is kipróbálom.


2012. december 20., csütörtök

A datolyaszilváról, egy a hazánkban is termesztett, igazi téli gyümölcsről és felhasználásáról

Persze hol máshol, mint a pécsi piacon, minden télen kapható ez a nálunk is termő csodagyümölcs. Nekem csodálatos azért is, mert a decemberi zord időben érik be, de csodálatosan édes és persze csoda-gyógynövényként is említik. Tudományos neve is érdekes, mert hát melyik más növényt neveznek "kaki"-nak. 


A datolyaszilva (Diospyros kaki) decemberben érő gyümölcs, bár nálunk nem vadon él, de mindenképpen egy különlegesség. A pécsi vásárcsarnokban minden télen megvásárolható, és előnye, hogy nem külföldről érkezik, hanem Pécs mellett terem. Őshazája Kelet-Ázsia, az ébenfafélék közé tartozik. Természetes élőhelyén folyópartokon nő, így vízigénye magas. 
Éretten nagyon édes a gyümölcs, igen magas a cukortartalma (25 %), rostokban és vitaminokban is gazdag. Különösen magas az A-vitamin tartalma, de C-vitaminban is jelentős, és B1, B2, B3 vitamint is tartalmaz. Ásványi anyag tartalmából a magasabb foszfor, kálcium és vastartalom emelhető ki.
Némi hátránya, hogy éretten nem túl állékony, puha leves, így akik a beleharapva harsogó, kemény gyümölcsöket kedvelik, azoknak gyümölcsléként vagy salátában ajánlott, és elsősorban nyersen, mert mint a legtöbb gyümölcs nyersen a legegészségesebb.     


Finom egészséges, számos gyógyhatással is rendelkező gyümölcs. Éretlenül fanyar, éretten finom édes. Éretlenül aszalni is lehet, akár egészben is. Éretten gyümölcsitalokhoz, salátákhoz, édességekhez használható, így vitamintartalma sem sérül. Süteményekbe, kenyérbe is süthető. 



Gyógyhatásait is sorolhatjuk (a keleti, hagyományos felhasználás alapján). Más a hatása az érett, az éretlen, az aszalt és a főtt gyümölcsnek is. Az éretlen gyümölcs, gyümölcslé szívvédő csodaszer, magas vérnyomás, érelmeszesedés, vérszegénység, fogínysorvadás, pajzsmirigybetegségek megelőzésében fontos. A szárított gyümölcs köhögéscsillapító. Nyersen,  külsőleg vérzéscsillapító, belsőleg székrekedés ellen jó. A főtt gyümölcs viszont már hasmenés ellen hatásos.

 


Karácsonyi készülődés a pécsi piacon vadon élő növények színes kavalkádjával



Karácsonyi készülődés, színes vadnövényes kavalkáddal a pécsi vásárcsarnokban. Főképp nem ehető fajok, hanem dísznövények, gyógynövények, de ezeket most díszként árulták: csipkebogyó, galagonya, csokorban, fehér és sárga fagyöngy, seprőzanót, héjakút mácsonya kóró. Persze voltak ehető fajok is, azokról majd legközelebb.

 
 
 





2012. december 19., szerda

Erdei gombasavanyú - Gombatartósítás I.

Az ősszel többször tettem el gombasavanyúságot, természetesen erdei gombákból, vegyesen és egy-egy fajból külön-külön is. Eddig nem volt időm erről, itt beszámolni. Most tapasztalataimat írom le, de az őszi gombaszezon zárultával ez inkább már csak a jövőre hasznosulhat az erdei gombákat kedvelőknél. 


A gombákat megtisztítottam, feldaraboltam, majd sós vízben főztem. A legtöbb gombafaj igen rövid idő alatt megpuhult az ősziek közül, a kivétel a késői laskagomba volt, amire hosszabb főzési időt kell szánni, 20 percet legalább, de ha öregebb, több is lehet. Több gombafaj eleve 25-30 perc hőkezelést igényel, ezt is betartottam (pl. gyűrűs tuskógomba, sárga gévagomba). Féltem, hogy a törékenyebb, vízzel teltebb gombák (pl. lilatönkű pereszke, fenyőrizike, lila pereszke), szétesnek főzés közben, vagyis szétfőzöm őket, de ez nem történt meg. Ezek csak összeestek, és így egy nagy rakomány gomba is sokszor elfért egy literes üvegben. Kezdetben fajonként külön főztem a gombákat, aztán a laskát kivéve már egyben, mert a többinek kb. egyforma volt a főzési ideje, kb. 10 perc, de mint írtam, kicsit tovább főzve sem lett bajuk.  

később már nagyobb gyakorlattal rögtön a befőttes üvegben is készítettem sós és savanyú lében is, úgy mint itt

Gombasavanyúság többféle gombából. Előtérben szárított erdei gomba

Miközben a gombák főttek elkészítettem a fűszeres levet is, saccolva mennyi is kell majd. A saccolás nem igen sikerült, mert különböző mértékben estek össze gombák, de a megmaradt levet eltettem későbbre.

Fűszerek a lében: fokhagyma, egész bors, koriander, mustármag, babérlevél, só, cukor, ecet (chili).
A fűszereket vízben előzetesen felfőztem, elég sokat, hogy intenzív legyen az íze, de nem igen méregettem, csak kóstolgattam. A kellemesen élvezhetőnél fűszeresebb levet főztem, főképp sósabbat és ecetesebbet, hiszen még a gombákat is át kell járják az ízek. Sajnos szokásomhoz híven pontos receptúrát nem tudok adni, csak bíztatok mindenkit, bátram kísérletezzen, mert nagyon finom lett (az legalábbis amit már megkóstoltam). Lehet enni szendvicsen, hidegen vagy melegszendvics-krémbe keverve, salátaként, akár  vágott savanyúsággal is keverve (sőt így együtt is el lehet tenni). De akár tovább is főzhető, pl. egy gombás tejfölös, savanykás raguban.   












2012. december 15., szombat

Sóskaborbolya lekvár-zselé

A sóskaborbolya mostanában kedvencem lett. Sajnos nincs elég belőle felénk. Csodás színű, erősen festő, finom és vitaminban gazdag gyümölcs, sajnos a vitaminok a lekvárban már nem igen maradnak meg. Magas a pektintartalma, ezért jól zselésedik önmagában is. Na jó, van némi hátránya is. Elég rendesen el van látva tüskékkel, és mire apró terméséből elég összejön, elhangzik néhány "jókívánság" a bokor létrehozója felé.


A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) termése mostanában a legfinomabb. A cserje lombhullató, így most már levél nélkül díszlenek a kb. 1 cm hosszú, három milliméter széles, élénkpiros termések a tüskés bokrokon. Felénk, a Mecsekben nem él vadon, de az ország északi felében érdemes vadon is keresni, bár őszintén szólva, nem tudom mennyire gyakori. Meleg, délies hegyoldalak erdeiben él. Persze sokkal egyszerűbb a kertekben telepítettet leszüretelni. Az enyém is kertből származik. Sóskaborbolyáról a Wikipedieán. kertekben díszborbolyák is vannak, termésük keserű is lehet, azokat nem szabad enni.

Fontos: A sóskaborbolya termése ehető, de kérge mérgező!



A lekvár elkészítése nem bonyolult, mert ha már lebogyóztuk a termést, a munka szinte meg is van. A leszemezett terméseket alaposan megmostam, annyi birs főzőlével (még van sok, lefagyasztottam birsfőzéskor, de víz is jó, sőt még jobb az almalé) kiegészítve, amivel botmixelni lehetett "folyadékosítottam" a gyümölcsöket, majd néhány citromkarikával kiegészítve feltettem főni. (Elég híg lett, ezért a biztos zselésedés érdekében, biztos, ami tuti, tettem bele almamagházakat is, mert annak is magas a pektintartalma) Forrás után, rövid idővel átpasszíroztam. Majd édesítve (ezúttal rendes cukorral, de jónak kell lennie másnak is, pl. nyírfacukor, méz, fruktóz), elég sok édesítés kell, újraforraltam, kicsit még sűrítettem, de nem sokat, majd steril üvegekbe töltve, lezárva dunsztba tettem. Ezúttal, mivel kevés üveg volt, a kuktába tettem vissza őket, ujjnyi forró vízbe, abból, amiben az üvegeket sterilizáltam. Majd a kuktát lezárva ismét felforraltam a vizet, de utána azonnal lezártam. A kuktában álltak az üvegek kihűlésig. Így tartósító nélkül is elállnak. Egy kis üvegbe, ami nem telt meg, negyedbe vágott citromkarikákat és egész sóskaborbolya terméseket is tettem. Szépek lettek.


Másnap alig vártam hogy megnézzem, bezselésedtek-e. És láss csodát, igen! Elég sok gyümölcs volt 2 kg körüli, megküzdöttem vele, de megérte. Gyönyörű színe lett és nagyon finom.  

2012. december 14., péntek

Citromos, birsalmás naspolyalekvár

A naspolya nem nagy kedvenc nálunk nyersen, és lekvárként is elég tömény ízű, ezért gondoltam citrommal és kevés birssel, ill. a birs főzőlevével készítem. A citromtól íze friss, finom lett, kevésbé tömény, kevésbé naspolya.
  

A naspolyákat megmosva (kb. 3 kg volt), "virágos", kemény végüket levágva, annyi birslével (lehet víz vagy más gyümölcslé is), amennyi éppen ellepte és két felkarikázott citrommal feltettem főni. A naspolya gyorsan szétesett, a citromra kellett kicsit várni. Botmixerrel enyhén pépesítettem, majd átpasszíroztam. Eléggé nehezen passzírozható massza lett. A mag nélküli masszába beleturmixoltam még egy pár főtt birsalma szeletet, de anélkül is jó. Édesíteni nem igen kellett, pici fruktózzal édesítettem, mert a nyírfacukrom elfogyott, de persze lehet ízlés szerint mással, és jobban édesíteni is. Ezután újra forraltam, majd forrón, steril üvegekbe töltve, steril celofánnal lezárva, a szokásos eljárással dunsztba tettem. Tartósítót ezúttal sem használtam, és cukrot és zselésítőt sem, de biztos, hogy el fog állni sokáig. A celofánok tetejére még vékony karton anyagból, vagy ha más éppen nincs színes szalvétából vagy csomagolópapírból szoktam tenni porosodás, sérülés ellen egy védőréteget.  


A passzírozás után sok volt a a veszteség, ezért a maradékot birslével újra felöntve, újra átpasszíroztam, de a kettőt nem öntöttem össze, ebből kicsit hígabb lekvár lett. 
Már egy ideje gondoltam megírom, hogy aki celofánt használ, vigyázzon mit vesz, mert mostanában celofán néven árulnak olyan fóliát is, ami savanyúsághoz jó, de lekvárokhoz nekem nem vált be, mert nem engedi párologni, és a tetejét beszáradni a lekvároknak. Az ilyen celofán néven árult fóliának más a tapintása és vizesen nem keményedik meg. Amikor lezárjuk vele a lekvárt, a pára lecsapódik belül, és visszacsepeg a lekvárra. Ez a befőttekhez, savanyúságokhoz jó inkább, amik eleve vizesek. 
A citrom pedig, mivel a héját is belefőztem, bio volt.




2012. december 10., hétfő

Sóskaborbolya-ital egy újabb adag C-vitamin

A gyönyörű, ámde nem mindig kellemes télben jól jöhet egy kis C-vitaminban gazdag ital. Ingyen a kertből.

Sóskaborbolyából (Berberis vulgaris)
hidegen készített, vitamindús ital,
mézzel édesítve
Sóskaborbolya (Berberis vulgaris)

A sóskaborbolya (Berberis vulgaris) termése mostanában a legfinomabb. A cserje lombhullató, így most már levél nélkül díszlenek a kb. 1 cm hosszú, három milliméter széles, élénk piros termések a tüskés bokrokon. Felénk, a Mecsekben nem él vadon, de az ország északi felében érdemes vadon is keresni, bár őszintén szólva, nem tudom mennyire gyakori. Meleg, délies hegyoldalak erdeiben él. Persze sokkal egyszerűbb a kertekben telepítettet leszüretelni. Az enyém is kertből származik 

Fontos: A sóskaborbolya termése ehető, de kérge mérgező!

Az italt a leszedett, jól megmosott termések fele mennyiségű vízzel kevert, turmixolt, majd leszűrt levéből készítettem. A lé savanyú, ezért édesíteni kell, ez ízlés kérdése. Én mézzel újraturmixoltam, lehet hozzá tenni pici vaníliás cukrot is. C-vitamintartalma melegítés nélkül marad csak meg, ezért hidegen kell készíteni ezt az italt. Színe csodás, a fotó színe nem az igazi. Ételszínezésre is kiválóan használható a termés. 

Később még többet igyekszem összeszedni erről az egészséges gyümölcsű növényről 


2012. december 8., szombat

Citromos hecsedli, avagy csipkelekvár gyorsított eljárással

Régóta gyűjtögettem a csipkét (ez egy decemberi bejegyzés), de sokat egyszerre nem igen volt időm szedni. Az egy alkalommal szedett, kis adagokat megtisztítva (két végét levágva) megmosva fagyasztóba tettem. Nem lesz elég a családnak ennyi, az biztos, mert gyerekeim egyik kedvence ez, de az eddig összegyűltből végre megfőztem a lekvárt, kicsit gyorsítva az eljáráson, és egy egész citrom belefőzésével egy kicsit friss ízt is adva a lekvárnak.
Fagyasztani természetesen nem muszáj, friss gyümölcsből is éppen így lehet készíteni. A fagyasztás miatt azonban gyorsabban szétesnek a terméskék, gyorsabb a főzés, hatékonyabb talán passzírozás. 

  


A fagyasztóból kivéve, ha még maradt a csipkék fekete végét, ill. ha volt a kis "száracskákat", levágtam. Összesen kb. 2,5 kg lehetett. Majd feltettem főni, egy 1 citrom levével, annyi vízben, ami ellepte de lehet valamivel több víz is. Tettem hozzá, a jó ideje szintén a fagyasztóban gyűjtögetett alma magházakból egy jó adagot, (kb. 20 almamagház volt, amit süteménykészítés, vagy suli uzsonna csomagolás után nem dobtam ki) ez fogja segíteni a sűrűsödést, és reméltem, hogy ezért nem kell nagyon sokáig főzni. Tettem hozzá továbbá egy citromot felkarikázva.



Csipke, nálunk, ma, éppen behavazva

Amikor a csipke megfőtt (forrás után kb. 10 percet kevertem még, a fagyasztás miatt hamar megpuhult). Botmixerrel kicsit átdolgoztam, de nem teljesen pépesre, mert a kellemetlen termésszőröket nem akartam pépesíteni. Ezután átpasszíroztam egy paradicsompasszírozó közepes lyukú szűrőjén, (lehet hozzá kevés vizet adni még, hogy könnyebben menjen a passzírozás, de bele kell számítani, hogy utána el kell párolni majd a lekvár sűrítésekor). Ezen még a szúrós szőrök átmentek, de a magok már nem. Újabb passzírozás következett egy sűrű hálójú, kisebb lyukú szűrőkanálon át. Végül jónak ítéltem a szőrmentesítést, és visszatettem főni, adtam hozzá egy fél  magozott, de héjastól külön megfőzött nagyobb birsalmát is, amit botmixerrel pépesítettem, közben édesítettem (ízlés szerint) a lekvárt. Az mondják, a csipkelekvárt méz sűrűségűre kell főzni, de jó hír, hogy nem ég le, magában is elvan, néha megkeverve, kis hőmérsékleten szépen lassan elfővöget sűrűsödik. Főzés közben néha hideg tányérra cseppentve a készülő lekvárból, majd a tányért hűtőbe téve, pár perc alatt kipróbálható mennyire fog besűrűsödni majd kihűlve a lekvár. 

Ennek a végeredménye finom, csak nagyon enyhén citromos ízű lekvár lett, a birsalma pedig sem az ízén, sem az állagán (kis kőmagocskák nincsenek) nem érezhető. Természetesen, ahogy szoktam, tartósító nélkül tettem el, jó tapasztalataim vannak, eddig még soha nem romlott meg.






Van, aki passzírozás helyett kimagozva főzi a lekvárt.

.Aki, nem akar passzírozgatni, megveheti a piacon a csipkesűrítményt.

2012. december 3., hétfő

Csicsókás gombóc, vad snidlinges mártással, medvehagymás olajban eltett fetasajttal

Gombócaim András nap után is jól jöhetnek, egyszerűek és nagyon finomak. Második fogás, vacsora vagy akár köret is lehet. Az ötletet a nagymamáim és anyukám által is gyakran készített és általam túlságosan is kedvelt sárközi (decsi) tejfölös, paprikás krumpligombóc adta. Ennek ismeretében szoktam azon mérgelődni, hogy az olasz gnocchi helyett, miért nem ez a régi magyar étel vált általánosan ismertté Magyarországon.

Az eredeti gombóc főtt, tört burgonya vagy ahogy felénk mondták, "krumpli" és liszt keveréke, tojás nélkül. Na az arányokkal vagyok mindig gondban, mert sosem mérem, mint ahogy nagymamáim sem mérték. De kb. így és ennyi: 

Tört főtt krumplit (60 dkg) (most fele csicsóka volt) összekeverem kb. 20 dkg liszttel és ízlés szerint sóval. Lágy puha tészta kell, hogy keletkezzen. 5 forintosnyi gombócokat készítek belőle (először kis rudakat, majd azt darabolva és formázva készítem a gombócokat). Sós lobogó vízben kifőzöm. 

3-4 kanál zsírban vagy olajban (most medvehagymás olaj volt) megfonnyasztom az aprított, vad hagymát, hozzá egy pohár rendes tejföl, só, bors, de tejföllel már nem szabad forrnia, ezért ha átmelegedett, kész is a szósz. A forró vízből kiszedett gombócokat lecsepegtetve rögtön a meleg tejfölös keverékbe teszem. A gombócok tocsognak a tejfölös szószban, lágyak de nem ragadnak. 


A sárközi gombóc pirospaprikás, zsíros, tejfölben tocsog, de az is nagyon finom, aki szereti a parasztos ételeket próbálja ki. Extra ízként még egy kis medvehagyma szezonban eltett, medvehagymás fetasajtot is daraboltam a gombócokra. Extra finom lett. Kevés is igen laktató, és van akinek (mint nekem) túl gyakran nem lehet enni. Gyerekkoromban is alig tudtam abbahagyni, annyira finom, eteti magát. Finomabb, minta ahogy a fotón kinéz.

Vad snidling most is gyűjthető,
vagy vásárolható pécsi vásárcsarnokban  

Közben leteszteltem a korábban medvehagyma szezonban, medvehagymás olajban eltett fetasajtokat  is. Kiválóan elálltak, és nagyon finomak. Az olaj finoman medvehagyma ízű, külön is jól használható. A medvehagyma levelek ízre szintén finomak, de állaguk nem túl szerencsés, elég szívósak maradtak. 


Csicsókás lapcsánka Krisznél

2012. december 1., szombat

Tőzegáfonya lekvár birsalmalével

A piacokon lehet kapni "amerikai tőzegáfonyát" (Vaccinium macrocarpon). Termése jóval nagyobb mint az Európában élő tőzegáfonyáé (Vaccinium oxycoccos). Utóbbi faj Magyarországon rendkívül ritka, védett faj, így kénytelenek vagyunk a termesztett amerikait használni, ha megkóstolnánk, pl. egy tőzegáfonya lekvárt,  amit én, abból a pici, mindössze egy vásárolt doboznyi amerikai tőzegáfonyából készítettem nemrégen. 

A valószínűleg éretlenül leszüretelt gyümölcs nekem nagyon íztelen volt, de sebaj annyi sok jót olvastam gyógyhatásairól, hogy elkészítettem belőle egy nagyon finom nyírfacukros lekvárt, birsalmalével. Utóbbi a mostanában, kényszerűen,  nem túl egészséges birsalmáinkból  főzött birslekvárok és birssajtok mellékterméke (főzőleve), ami egyébként magában is nagyon finom, kiönteni vétek.          


Elkészítés, roppant egyszerű, és végül finom lett:
A tőzegáfonyát annyi birslében amennyi ellepte, talán picit több is volt megfőztem, egy késhegynyi citromsavon kívül (barnulás ellen, és picit tartósítóként is) mást nem tettem hozzá, majd botmixerrel pépesítettem, nyírfacukorral nem túl édesre beállítottam a nekem megfelelő ízt, majd újra felforralva előzetesen sterilizált üvegbe töltöttem, tartósító nélkül. Az üvegeket fémtetővel lezárva, fejre állítottam egy 10 percre (letakarva) majd száraz dunsztba tettem kihűlésig. Arra számítottam, hogy a még igencsak folyékonyan, üvegekbe töltött anyag bezselésedik, hiszen birsalmából (héjastól és magostól főzve) bejuthatott némi sűrítő pektin a birslébe és a tőzegáfonya héjában és magjában is talán van. Így is lett, bár nem állt be az anyag az üvegben, de sűrű, szépen kenhető lekvár lett.


Tőzegáfonya a piacon


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...