Csak a tisztán tartott és el nem pusztított természet ehető!

......az értékek őrzése a régi tudásból, az igény megteremtése az értékek őrzésére a természetben. Változatos, sokszínű természetünk, erdeink, rétjeink, vadvizeink számos eleme táplálék is. A legegészségesebb élelmiszerek (vadvízi halak, vadhús, gyógy- és ehető vadnövények, legelő állatok teje és húsa) ezekről származnak, így túlélésünk zálogai. De csak a tisztán tartott és el nem pusztított természet ehető. A blogon információkat adok az ehető, vadontermő növényekről és gombákról, felhasználásuk lehetőségéről, módjáról, gyűjtésük etikájáról, szabályairól, törvényeiről.

Növényi részek és elkészítésük

Az ehető fajok biztos felismerése mellett minden egyes faj esetében fontos azt is tudni, hogy a faj mely része gyűjthető és ehető, és az hogyan készíthető el, úgy, hogy a legegészségesebb beltartalma legyen és ne is ártson. 
csalán

Csak a biztosan felismert ehető faj növényi részei gyűjthetők. Biztos fajismeret nélkül senki ne gyűjtsön táplálkozásra vadnövényt. Ez a legfontosabb szabály. A növényeket fotóról azonosítani igen kockázatos. Fontos a növény tapintása, illata, sokszor az íze is, ezért fajismeretet tanulni is csak élő növényről ajánlott, és fontos a megfelelő gyakorlat megszerzése. 

Gyűjteni csak tiszta, vegyi vagy egyéb környezeti szennyezéstől, hulladéktól mentes területen szabad. Sok növény ugyanis képes saját testében koncentrálni a szennyező anyagokat, így nagyobb dózisban ehetjük meg a mérgeket, ha szennyezett talajról vagy szennyezett vízből gyűjtünk.

Fertőzések elkerülése érdekében a vadak által sűrűn járt területeket is kerüljük el gyűjtéskor, és a vizes legelőkön sem ajánlott a nyers salátáknak való zöldek szedése a májmétely fertőzés kockázata miatt. 

Az ehető vadnövények fogyasztását sem ételben, sem teaként nem szabad túlzásba vinni. Mindegyik növény tartalmaz különböző, szervezetünkre ható anyagokat. Bár általában jótékony hatásúak ezek a hatóanyagok, mégis mértékkel ajánlott fogyasztásuk. 

A gyűjthető növényi rész lehet termés, hajtás, levél, virág vagy virágzat, de lehet az egész növény vagy a növény föld alatti része is, mint a gyökér, a hagyma vagy a gumó. Sok növényfaj szinte minden része felhasználható, de több faj esetében csak a virág vagy csak a termés, esetleg csak a friss, virágzás előtti hajtás ehető.
podagrafű

A régiek nemzedékek tapasztalatát adták tovább az újabb generációknak a növények használatáról. Tudták mikor és hol érdemes keresni, és hogyan érdemes gyűjteni egy-egy fajnak a használható részeit. Persze tudták azt is, hogyan használják fel ezeket, hogyan kell előkészíteni, és mi az, ami esetleg csak főzve ehető, valamint egy-egy növény elkészítésének a legfinomabb módjait is ismerték.

A zöld növényi részeket, a leveleket, a friss hajtásokat vagy az egész növényt fűszernek, zöldfőzeléknek, levesnek, salátának gyűjtötték. Sok, egészen enyhe hatású gyógynövény szerepelt a mindennapi teának szedett fajok között is, ám természetesen gyűjtöttek gyógynövényeket betegségekre is, belsőleges és külsőleges használatra. Terméseket lisztpótlásra, liszthelyettesítésre, vagy diószerű használatra, gyümölcsöket friss fogyasztásra, illetve lekvárnak vagy szörpnek. A cukorban gazdag gyümölcsökből pedig sokszor készült erjesztéssel ecet, bor vagy pálinka, ritkábban pezsgős, szénsavas ital is.

A vad növényi alapanyagok használatakor – különösen fontos ez a vad levélzöldségek esetében – alapszabály, hogy minden, a táplálkozásba bekerülő új fajjal előzetesen ismertessük meg szervezetünket, és fontos szabály az is, hogy mindegyiket mértékkel fogyasszuk. Inkább több fajt keverjünk a salátába, és ne egyetlen fajból lakmározzunk sokat. Ezek a vadnövények ugyanis szinte mindig gyógyhatású anyagokat, vagy legalábbis valamilyen hatással rendelkező anyagokat tartalmaznak. Ezek a hatóanyagok egyéni érzékenységtől és a szervezet aktuális állapotától is függően válthatnak ki akár kellemetlen hatásokat is, akár enyhe mérgezést is. 
komlóhajtás

A legtöbb faj mértékkel fogyasztva csak jótékony hatásokat vált ki. Nem zárható ki azonban az, hogy egyes fajok az érzékenyebb szervezetben gyomor- és béltüneteket okoznak. A valamilyen betegségben szenvedők, gyógyszert szedők és a várandós kismamák, szoptató anyák pedig alaposabban járjanak utána egy-egy faj hatásainak, a fogyasztás kockázatainak, mellékhatásoknak. Az oxálsavat tartalmazó fajok, mint a mezei sóska, a juhsóska, a madársóskák és a fehér libatop pl. ugyanúgy kerülendő fajok a vesebetegek, vesekőre hajlamosok számára, mint ahogy a spenót, a rebarbara vagy a kerti sóska fogyasztását kerülniük kell. Az oxálsav-tartalmú levél nagyobb mennyiségben, vagy érzékeny gyomor esetén okozhat gyomor-béltüneteket is. 

A finom, sós-savanyú levelű kövér porcsin jótékony hatásairól is nagyon sokat lehet olvasni, de azt is tudni kell, hogy bizony van, akinél erős gyomor- és béltüneteket okoz fogyasztása. Az erdei madársóskából csak igen keveset ajánlott enni, mert töményen hasonló erős hatásokat okozhat. A fekete bodza termése nyersen fogyasztva sokaknak megárt, hányást és hasmenést okoz, főzve ehető. Érdemes azt is megfontolni, hogy régen sem élvezeti, hanem inkább gyógyhatású lekvárként ettek egyes vadgyümölcs-lekvárokat. Az ilyen erősebb hatású vadgyümölcsöket lekvárokban ezért érdemes más gyümölcsökkel, pl. almával vagy szilvával keverni.


kövér porcsin







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...