Fajok, növényi részek és elkészítésük

Fajok bemutatása folyamatosan bővülve a fajbemutatás címszóra kattintva, itt

Az ehető fajok biztos felismerése mellett minden egyes faj esetében fontos azt is tudni, hogy a faj mely része gyűjthető és ehető, és az hogyan készíthető el, úgy, hogy a legegészségesebb beltartalma legyen és ne is ártson. 

csalán

Csak a biztosan felismert ehető faj növényi részei gyűjthetők. Biztos fajismeret nélkül senki ne gyűjtsön táplálkozásra vadnövényt. Ez a legfontosabb szabály. A növényeket fotóról azonosítani igen kockázatos. Fontos a növény tapintása, illata, sokszor az íze is, ezért fajismeretet tanulni is csak élő növényről ajánlott, és fontos a megfelelő gyakorlat megszerzése. 

Gyűjteni csak tiszta, vegyi vagy egyéb környezeti szennyezéstől, hulladéktól mentes területen szabad. Sok növény ugyanis képes saját testében koncentrálni a szennyező anyagokat, így nagyobb dózisban ehetjük meg a mérgeket, ha szennyezett talajról vagy szennyezett vízből gyűjtünk.

Fertőzések elkerülése érdekében a vadak által sűrűn járt területeket is kerüljük el gyűjtéskor, és a vizes legelőkön sem ajánlott a nyers salátáknak való zöldek szedése a májmétely fertőzés kockázata miatt. 

Az ehető vadnövények fogyasztását sem ételben, sem teaként nem szabad túlzásba vinni. Mindegyik növény tartalmaz különböző, szervezetünkre ható anyagokat. Bár általában jótékony hatásúak ezek a hatóanyagok, mégis mértékkel ajánlott fogyasztásuk. 

A gyűjthető növényi rész lehet termés, hajtás, levél, virág vagy virágzat, de lehet az egész növény vagy a növény föld alatti része is, mint a gyökér, a hagyma vagy a gumó. Sok növényfaj szinte minden része felhasználható, de több faj esetében csak a virág vagy csak a termés, esetleg csak a friss, virágzás előtti hajtás ehető.

podagrafű

A régiek nemzedékek tapasztalatát adták tovább az újabb generációknak a növények használatáról. Tudták mikor és hol érdemes keresni, és hogyan érdemes gyűjteni egy-egy fajnak a használható részeit. Persze tudták azt is, hogyan használják fel ezeket, hogyan kell előkészíteni, és mi az, ami esetleg csak főzve ehető, valamint egy-egy növény elkészítésének a legfinomabb módjait is ismerték.

A zöld növényi részeket, a leveleket, a friss hajtásokat vagy az egész növényt fűszernek, zöldfőzeléknek, levesnek, salátának gyűjtötték. Sok, egészen enyhe hatású gyógynövény szerepelt a mindennapi teának szedett fajok között is, ám természetesen gyűjtöttek gyógynövényeket betegségekre is, belsőleges és külsőleges használatra. Terméseket lisztpótlásra, liszthelyettesítésre, vagy diószerű használatra, gyümölcsöket friss fogyasztásra, illetve lekvárnak vagy szörpnek. A cukorban gazdag gyümölcsökből pedig sokszor készült erjesztéssel ecet, bor vagy pálinka, ritkábban pezsgős, szénsavas ital is.

A vad növényi alapanyagok használatakor – különösen fontos ez a vad levélzöldségek esetében – alapszabály, hogy minden, a táplálkozásba bekerülő új fajjal előzetesen ismertessük meg szervezetünket, és fontos szabály az is, hogy mindegyiket mértékkel fogyasszuk. Inkább több fajt keverjünk a salátába, és ne egyetlen fajból lakmározzunk sokat. Ezek a vadnövények ugyanis szinte mindig gyógyhatású anyagokat, vagy legalábbis valamilyen hatással rendelkező anyagokat tartalmaznak. Ezek a hatóanyagok egyéni érzékenységtől és a szervezet aktuális állapotától is függően válthatnak ki akár kellemetlen hatásokat is, akár enyhe mérgezést is. 

komlóhajtás

A legtöbb faj mértékkel fogyasztva csak jótékony hatásokat vált ki. Nem zárható ki azonban az, hogy egyes fajok az érzékenyebb szervezetben gyomor- és béltüneteket okoznak. A valamilyen betegségben szenvedők, gyógyszert szedők és a várandós kismamák, szoptató anyák pedig alaposabban járjanak utána egy-egy faj hatásainak, a fogyasztás kockázatainak, mellékhatásoknak. Az oxálsavat tartalmazó fajok, mint a mezei sóska, a juhsóska, a madársóskák és a fehér libatop pl. ugyanúgy kerülendő fajok a vesebetegek, vesekőre hajlamosok számára, mint ahogy a spenót, a rebarbara vagy a kerti sóska fogyasztását kerülniük kell. Az oxálsav-tartalmú levél nagyobb mennyiségben, vagy érzékeny gyomor esetén okozhat gyomor-béltüneteket is. 

A finom, sós-savanyú levelű kövér porcsin jótékony hatásairól is nagyon sokat lehet olvasni, de azt is tudni kell, hogy bizony van, akinél erős gyomor- és béltüneteket okoz fogyasztása. Az erdei madársóskából csak igen keveset ajánlott enni, mert töményen hasonló erős hatásokat okozhat. A fekete bodza termése nyersen fogyasztva sokaknak megárt, hányást és hasmenést okoz, főzve ehető. Érdemes azt is megfontolni, hogy régen sem élvezeti, hanem inkább gyógyhatású lekvárként ettek egyes vadgyümölcs-lekvárokat. Az ilyen erősebb hatású vadgyümölcsöket lekvárokban ezért érdemes más gyümölcsökkel, pl. almával vagy szilvával keverni.

... és még folytatása következik később.

kövér porcsin