Sósan és édesen is, zölden és éretten is finom. Mi az?

A dió talán legismertebb és legjobban használt ősszel érő, ehető mag. A természetben vadon is sokfelé találkozhatunk vele. Szeptembertől már erdei csemegeként is kóstolgathatjuk az olajban gazdag dióbelet, és ki tudja, talán néhol a hátizsákok mélyéről előkerülő zölddió-pálinka vagy likőr is megízesíti és megmelegíti a hidegebb őszi reggeleket. Sokféle édes és sós étel készíthető dióból vagy azoknak zamatos kiegészítője is lehet.        

A közönséges diót vagy királydiót (Juglans regia) nem kell bemutatni, mert bár több diófaj és dióféle mag is létezik, mi mégiscsak arra az ízletes, olajos magra gondolunk, amit leginkább édességekben fogyasztunk igen régóta. Őseink már a Kárpát-medencébe érkezésük előtt találkoztak vele, gyűjtögették, aztán a középkorban már nem volt olyan kert, ahová ne ültettek volna legalább egy fát. Napjainkban sokfelé előfordulnak diófák vadon is a természetben, és sok mai kertben, udvarban is áll egy-egy illatos lombsátrával bő árnyékot adó óriás.

A természetben a dió kedveli a magasabb ártéri területeket, és jól elszaporodott a felhagyott gyümölcsös- és szőlőskertek, valamint az egykori legelők helyén is. Magját viszi a víz, de csemegeként a varjúfélék és a mókusok is kedvelik, ezért sokfelé széthordják. Magról jól szaporodik, 100-150 évig is él, de sokat kell rá várni, nem véletlenül született a mondás, hogy diófát az unokáinknak ültetünk. A több évezrede hasznosított növényt a görögök feltehetően Közép-Ázsiából hozták először Európába, azóta meghonosodott, és sokoldalúsága miatt kedvelt fává vált sok országban, így nálunk is. Régi gyakorlat a „fejszés” népi nemesítés, vagyis a magról kelt fajták közül a kevéssé kedvező termésűek kivágása és a legjobbak továbbszaporítása. Napjainkban a Tiszaháton termő világhíres fajták a milotai és a tiszacsécsi diók.

A dió fája is nagy érték, csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak a dióból készült bútorokat. Levele, kérge és a dióburok festéknyerésre is használható. Régen a zöld dióhéjat a vászonfestő és a kalapos is szívesen megvette. De használták még levelének és zöld héjának főzetét az állatok bőrére kenve a szúnyogok és a csípős legyek riasztására is. Szárított levele jó bolhaűző volt. Virágából hajfeketítőt főztek, a fiatal zöld diót olajba téve pedig hajápoló olaj is készült belőle. A fél dióhéj apró bölcsőként a kislányok játéka volt régen, kanócot téve és méhviaszt öntve a héjba pedig diómécsest kapunk. Ez utóbbi ma is jól helyettesíthetné a műanyag vagy fém mécseseket.

Hasonlóképp izgalmas és változatos a dió gasztronómiai felhasználása is. A zöld, még puha, a nyári napforduló táján szedett termésből diólikőr, diópálinka, zölddió-befőtt és lekvár is készülhet. A zöld dióbefőtt különleges csemege, nem csak édes, hanem sós ételek, vad- és szárnyas sültek, sajtok zamatos kiegészítője is lehet.

A dióbél sokféle süteménybe kerülhet darálva vagy apróra vágva. Kalácsokba, aprósüteményekbe töltve vagy tésztára szórva esszük leginkább. Híres sütemény a baracklekváros dióval töltött zserbó, a diós patkó, a diós pozsonyi kifli, és a nagymamáink mágnás, diós pitéje is. Régi lakodalmi édesség a grillázs torta. Aszalt szilvába töltve és mézben érlelve is különleges édesség a dió. A régi szakácskönyvekben bánáti csemegeként egy mustkolbász receptet is találunk. A mustkolbász cérnára felfűzött fél diók sora, amiből liszttel sűrített mustba mártogatással lesz kolbász alakú édesség. Hasonló a grúzok csurcsela nevű édessége is. Sós diós ételek készítése kevéssé gyakori, de azért az sem mai találmány, hiszen már a legrégebbi hazai szakácskönyvekben is szerepel pl. a sertéssülthöz ajánlott diósása, vagyis diómártás, de található dióbélből főtt leves, sőt diótej is a régi receptek között. A dióbél apróra vágva és akár pirítva salátákban is kiváló. Híres diós saláta a Waldorf saláta, aminek alapja, hogy a karakteres ízű zeller vagy szárzeller találkozik savanykás almával és a dióval. Dióból legújabban diósajt is készülhet a mag tejsavas erjesztésével, majd megdarálva, fűszerekkel keverve további érlelésével.

Diós receptek az erdőkóstoló blogon:  IDE kattintva egyre bővebben

néhány közülük itt is, alább

Kökényes, diós, birses pite

Diós, bodzavirágzselés tekercsek

diós körteleves

diós, kávés habszelet

dió-szendvicskrém

Diós, almás, szőlős hajdinasaláta

Az Erdőkóstoló adományvonal ide kattintva érhető el - ha szívesen támogatná az oldal tartalmainak készítését. Ha nem, vagy nem tudja, akkor olvasni továbbra is szabadon lehet. Jó olvasást!