Savanyú is, apró is, mégis mire jó a vadalma?
A vadon növő almafák között a pici, csak nagyobbacska dióméretű, októberre már sárgára érő termésű az igazi vadalma. Nem túl feltűnő fa, ilyen tájban is csak a lehullott termése hívhatja rá fel a figyelmet. A vadak szívesen csemegézik, de a konyhánkba már elég régóta alig kerül be. Nem volt ez mindig így, hiszen egykor sokfelé és nagy mennyiségben felhasznált zamatos vadgyümölcs volt.
A vadalma (Malus sylvetris) régen az egész országban gyakori fafaj volt, mára eléggé megritkult, és sajnos a természetes szaporulatát a vadak is károsítják. Mióta a nemes almák elfoglalták helyét a táplálkozásban, talán a megtartásuk sem tűnik annyira fontosnak az erdőgazdálkodók számára, mint egykor. 2017-ben az Országos Erdészeti Egyesület az Év fájának választotta éppen azért, hogy felhívja figyelmet erre a több szempontból is értékes fafajra.
Sokféle élőhelyen előfordulhat, de talán a tölgyeseinkben érzi magát a legjobban. Alacsony fácska, alig 10 méteresre nőhet meg, lombkoronája sűrű, törzse pedig gyakran görbe, ágrendszere ágas-bogas. Gyümölcse zöldessárga vagy sárga, de pirosan színezett is lehet. Nyersen beleharapva bizony „csókra húzza az ember száját” hiszen magas savtartalmú gyümölcs. Savanyúságát több közmondásunk is jól illusztrálja. Aki „mosolyog, mint vadalma” az valójában csak kínjában teszi azt. Aki pedig olyan, mint a vadalma, az is eléggé savanyú képet vág. Ennek ellenére az emberek kedvelték, tájnevei közül a játékos vadóka elnevezés is talán kifejezi ezt.
Erényei között említik, hogy számos almabetegséggel szemben ellenálló, ezért a nemes almák szaporításánál vad alanyként jól használható. Szívós fájából szántalpak, órafogaskerekek, vonalzók és rajztáblák készültek. Hajdan a jószágot is ráhajtották ősszel a vadalmás erdőkre. Gyógynövényként is használták, levele sebgyógyító, antibakteriális hatású, így nedve a cipőtől feltört lábra is gyógyír volt. Gyümölcsének magas a C-vitamintartalma és magas a pektintartalma is, így a bélrendszer egészséges működésében van szerepe. Illata megtölti a zárt helységet, szekrénybe téve ruha-illatosításra is használták.
Gasztronómiai szempontból sem kell teljesen elvetnünk, mert a gyümölcs rendkívül illatos, különleges zamatú, többféle ételnek adhat pikáns ízeket, magas pektintartalma pedig zselésítőként hasznos lehet vegyes lekvárokban. Főzés után kicsepegtetett nedve cukorral keverve akár önállóan is zselévé szilárdulhat. Régen szinte országszerte készült belőle valami, leginkább jó ízű, illatos ecetnek erjesztették. Azokon a vidékeken, ahol nem termett szőlő, a vadalma egyik fontos alapanyaga volt az alkoholos italoknak is, a bornak és a pálinkának, vagyis a „mókusvíznek” ahogy ezeket az erdei gyümölcsből készülő italokat néhol nevezték. Máshol a vadalmából kevéssé a bort, hanem inkább a vadalma-vizet kedvelték, és amikor csak tehették ezt itták víz helyett. Ehhez a vadalmát hordókban összegyűjtötték, összetörték és apránként vizet töltöttek rá, mindig annyit, amennyit naponként megittak. A gyümölcs nyersen is sokáig elállt, csak a fagytól kellett védeni, de aszalva is tették el télire. Az aszalt vadalmából gyümölcsleves vagy szósz készült, jól illet vadhúsokhoz adott mártásokba is. A téli estéken kortyolgatott teáknak is finom ízt adott aszalványa, C-vitamin tartalma miatt pedig betegeknek is szívesen adták a gyümölcsöt és a teáját is.
A hordós káposztába ízesítőnek többfelé szokás volt vadalmát is tenni, ami a káposzta között nagyon finomra savanyodott. A káposztában megtalált vadalmát a gyerekek kapták, mint finom és vitamindús gyermekeledelt. Őszi savanyítási eljárás volt régen a törkölyös savanyítás is, néhol, ritkán még ma is savanyítanak így. Az őszre be nem érő paprikát, a kerekrépát, a zöld dinnyét törkölybe tették, többek között vadalmatörkölybe is, ahol az, pikánsan megsavanyodott.
A mai modern konyhánkban a régiek jó gyakorlata alapján mi is készíthetünk vadalma-vizet vadalma-ecetet, savanyíthatunk vadalmával ízesített káposztát akár egy nagyobb befőttes üvegben is. Az apró színes gyümölcs jól mutat az ételben, az asztalon, érdemes látványban is élni vele. A savanyú édes kontrasztra is érdemes alapozni, pl. karamellel kombinálni, karamelles almaként tálalni vagy karamelles tortát készíteni belőle.
A gyümölcs gyűjtését ajánlott minél későbbre kitolni, mert ha a nagyobb szélrohamok le nem verik, november felé közeledve tovább ízesedik és édesedik. Ha begyűjtöttük, akkor érdemes még egy-két hétig utóérlelni, mert fűszeresebb és puhább lesz. Túrák során pedig érdemes itt-ott elszórni gyümölcsét vagy magjait, hogy szaporodni is tudjon.
További vadalmások:
Karamelles, fordított vadalma-torta
Vadalmás savanyú káposzta házilag
Vadalmás, párolt lila káposzta
Az Erdőkóstoló adományvonal ide kattintva érhető el - ha szívesen támogatná az oldal tartalmainak készítését. Ha nem, vagy nem tudja, akkor olvasni továbbra is szabadon lehet. Jó olvasást!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése