Lósóskaleves lencsével, bulgurral
Tavasszal szárítottam lósóskát, pontosabban paréjlóromot. Ez a faj vadon és termesztve is előfordul, lehet magot venni, ha valaki szeretne. Bár még a szárított is jórészt megvan, a lósóska szépen kibújt az őszi esők után is. A szép új zsenge levelekből már főztem is lósóskaszószt. Íze nem annyira savanyú mint a kerti vagy a mezei sóskáé, finom. Sok egyebet lehet még készeteni belőle, ITT pár amit finomnak találtam.
Történet, inspiráció: Örményország és Azerbajdzsán vidéki részein, a réteken élő lósóska leveleit a tavaszi gyűjtés után hosszú füzérré fonva szárítják, hasonlóképp, mint nálunk a fokhagymát. A lósóska-fonatok kiterítve száradnak a verandákon, hogy aztán később leves készüljön belőlük lencsével, bulgurral. A jellegzetes étel ma már vidékről a városi éttermekbe is bekerült, a globális információáramlás világában a turisták is igényelni kezdték. A lósóska-fonatokat pedig lehet kapni a piacokon is. Pontosan nem tudom, de az is elképzelhető, hogy a száradás esetleg zárt fonatok erjedése(?) különlges ízeket is ad a fonatnak. Én azt tapsztaltam, hogy az általam készített fonat feltűnőne és erősen finom illatú lett. Hogy ez az illat csak szárítás következménye, vagy más folyamaté, nem tudom. Ezt a levest az örmény, lencsés, bulguros lósóskaleves inspirálta, bár nem a fellelhető receptek alapján készült.
szárított "aveluk", ahogy Azerbajdzsánban nevezik - szárított lósóskafonat |
*********************************
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése