Cseresznyeszilva-savanyító avagy fosókacitromlé készítése teába, limonádéba

A természetes savanyítókat nem csak erjesztéssel készethetünk, tehát nem kell ecetet vagy  korpaciberét  készítenünk. Vannak a citromon kívül is eleve savanyú gyümölcsök, virágok, sőt az éretlen gyümölcsöt is használták savanyításra. Nálunk ilyen volt régen az ecetfa virága, amit már a 1700-as évek utazói is megemlegettek, miszerint Magyaroszágon jó ízú és szép színű ecet készül az ecetfa, a Rhus hirta savanykás virágából, persze ezért hívják ecetfának. Savanyító volt az egres szőlő vagyis az éretlen szőlő is, de az akár sózva tartósítva, sós egresként is ételízesítő volt. Akár hordószám is tartották ezeket a birtokleltárok szerint a főúri birtokokon. Most biztosan beugrik a verjus (verzsü) mindenkinek, de nem csak a franciák és az olaszok készítették ezt a szőlősavanyítót, hanem Magyarországon is ismert volt és használták, nyilván nem az idegen verjus néven (Sajnos ez már megint olyasmi, ami újra népszerű lett nálunk, de már idegenből visszatanulva, idegen néven.) Természetes savanyító még a  húsos som, ha belefőzzük pl. egy levesbe, erről ITT bővebben és hasonlóképp savanyító még a japánbirs termése is frissen vagy aszalva is, erről pedig ITT írtam. Nagyon finom. 

    A vadon is sokfelé előforduló cseresznye méretű, sárga vagy piros vagy akár egészen sötétkék szilvának nagyon sok neve van: mirabolán, fosóka, lotyóka, potyóka, cseresznyeszilva, óna-bona, móra-bora, nóra-bora, korkodus. Jellemző tuljadonsága mindegyik színűnek, hogy a héj alatt és a mag körül savanyú a gyümölcshús. A grúzok magát a gyümölcsöt főzik bele ételekbe savanyítás céljából és egy finom  fűszeres szószt, a tkemalit is főznek belőle (Tkemali recept itt található). Ezt a savasságot kihasználva a levárfőzés melléktermékeként készítem egy ideje ezt a gyümölcsízű, finom savanyítót cseresznyeszilvából. 

Elkészítés: A cseresznyeszilva gyümölcsöket egészben, az első adagot vízben annyira megfőztem, hogy még egyben maradnak a gyümölcsök, majd a főzőlevet leszűröm. Ezt a főzőlevet viszont felhasználom a következő adag gyümölcs főzésénél víz helyett, sőt akár még egy harmadiknál is, attól függ mennyi szilvát szedtünk. A főtt szilvákból lekvár, másikféle lekvár vagy ketchup lesz, a leszűrt egyre gyümölcsösebb savanyú levet viszont savanyítónak elteszem. Lehet szörpnek is, de rájöttem, hogy így többfunkciós marad, egyszerűbb, és később ha kell, még édesíthető, anélkül viszont savanyítóként is jól működik. Csírátlantott palackokba töltöm, majd a palackokat félig vízbe állítva kiforralom újra, aztán száraz dunsztba teszem, így elállnak. Limonádéba kiváló gyümölcsös savanyító a nyári kánikula idején, de finom a téli esték teáiban is citrom helyett. További cseresznyeszilvás bejegyzések IDE kattintva találhatók.

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.