Aranygaluska narancsos vaníliasodóval

Öteladónak teszem csak fel a diós sütik sorába ezt a klasszikust. További diósok vannak már bőven sósan és édesen is. IDE kattintva böngészhetők. 

Elkészítés: Kelt, édes tésztát készítettem élesztővel felfuttatott tejjel, cukorral, tojássárgájával, vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal, sóval és annyi liszttel, amennyivel egy lágyabb tésztát kapok. Kevés durvára darált lenmagot és zabpelyhet is szórtam a tésztába, de nem sokat, nehogy lehúzza keléskor majd. Tudom, hogy azoknak, akik géppel dagasztanák ez nem sokat mond. Én kézzel készítem, érzésre, nem szoktam mérni. Gondoltam, azért ötletadónak így is ide teszem. A tésztát kézzel alaposan kidagasztottam, addig szoktam dagasztani, amíg már nem ragad és egyben mozog, amikor felefelé húzzuk. Ha az elején nagyon ragad, egy pici olajat vagy zsírt lehet a kézre vagy tésztára tenni. Ezután hagytam kétszeresére kelni, majd óvatosan hengeresre sodortam egy nyújtódeszkán és kis gombócokat vágtam, formáztam belőle. Minden gombócot olvasztott vajba, majd durvára darált, cukrozott magkeverékbe forgattam, amiben 80 % dió volt legalább, valamint lenmag, szezámmag, napraforgó is kevés. A szorgalmas erdei gyűjtögetők akár bükkmakkot is tehetnek bele apóra vágva, vagy akár csersavtól kiáztatott, darabolt tölgymakkot is. A gombócokat lazán egymás mellé raktam a sütőtálban. A sütőt nem melegítettem elő, bekapcsolás után tettem be a tésztát. Miközben melegedett a sütő, a tészta még tudott kelni picit. Mikor aranybarnára sült, és legalább kicsit hűlt, reszelt narancshéjjal ízesített vaníliasodóval került asztalra.  

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.