Kakukkfüves, gyömbéres, bodzavirágos pezsgőital


A májusi hosszan tartó esőzések utáni első napsütéses napokon a közeli hegyi legelő gyepjében buja virággazdagság fogadott. Hatalmas területeket borítottak be a virágzó, vadkakukkfüvek. Legalább kettő faj él a területen, amiket szívesen gyűjtők is időnként, ollóval vágva a kis bokrocskákból, amiknek ez nem árt, hamarosan új friss hajtásokat hoznak. 

A vadvirágos bujaság örömére készült ez a nagyon kellemesen, finoman aromás pezsgős ital, nem élesztővel erjesztve, hanem a tejsavbacikra hagyatkozva, laktofermentálva.  Ilyen módon készítve egy probiotikus italt kapunk.





A blogon már elég sok tejsavas erjedéssel készített, fermentált savanyúság és persze ital is található, mint bodzavirágpezsgőcsipkepezsgőibolyapezsgőlaktofermentált vadgyümölcs-italok.  Ez a kakukkfüves pezsgőital is hasonló módon, természetes erjedéssel készült. 

Az erjedést tehát a tejsavas erjedés felé szerettem volna irányítani, így kevés cukorral (1 csapott evőkanál / literes üveg), kevés japánbirses savanyítással és nagyobb csipet sóval üvegenként indítottam az italt.

Ahogy a fenti képen is látszik, tettem bele elég sok vadon növő kakukkfüvet, főként a citromos illatú és ízű hegyi kakukkfüvet, közönséges kakukkfüvet (kertiekkel helyettesíthetők), bodzavirágot (amennyire lehet a zöld részei nélkül), citromfüvet, kis darabokra szelt  gyömbért) és savanyításnak aszalt japánbirs szeleteket (ez helyettesíthető citromkarikákkal és pici citromlével). A kakukkfüveket egy nagy mozsárban előzetesen kissé megtörtem, hogy felszakadjanak az illóolaj tartó sejtjeik, és biztosan, illetve könnyebben kijöjjön az illóolaj. Hasonlóképp a gyömbért is kissé megtörve tettem az italba. 

Lezárva egy tálcán konyhamelegben hagytam, hogy elinduljon az erjedés. (Ha van, előző fermentált pezsgős ital-maradék, abból érdemes néhány kanállal tenni hozzá, ha szeretnénk, hogy gyorsabban elinduljon az erjedés. Ezt akkor érdemes, ha nem kell hosszú idejű áztatás az ízt adó növényeknek.)
  
Ha az ízek már kiáztak, egy-két nap után a növényeket érdemes kivenni. Ha túl sokat hagyjuk rajta a növényeken a levet, "buggyant" nem jó ízt is kaphatunk mellékíznek. A levet pedig ezután tovább kell/ lehet erjeszteni feltöltött a palackokban (kis hely maradjon csak, hogy ne fusson ki intenzív pezsgés esetén). Hogy mikor van készen kóstolás után lehet eldönteni. Ha pezseg, csípős apró buborékos, készen lehet, mehet a hűtőbe. Ha nem ilyen, még egy-két napot érdemes melegben hagyni erjedni, aztán mehet a hűtőbe. A hűtőben az ízek még továbbérnek, a hideg és a palackok lezárása a pezsgést kissé visszafogja, de felnyitáskor újra kiszabadulnak a buborékok és nagyon kellemes csípős, pezsgőitalt kaphatunk.

már szépen pezseg

Érdekes módon két palackot felbontva, az egyik nagyon finoman csípős, pezsgős lett, szépen buborékosodott a poharak oldala, míg a másik palack igazi pezsgőként felhabzott és kifutott a poharakból. 

Az egyszerre, egyformán készült palackok sem mindig egyformán pezsegnek, egyik jobban, másik kevéssé, de mind finom. Felrobbanni nem fognak, de nyitáskor óvatosan, mert kifuthatnak. Néhány napig még tarthatók a hűtőben, aztán meg kell inni, és újat kell készíteni, de ez nem gond, mert ez  a kombináció nagyon bejött, nagyon finoman aromás, kellemes. Csak hidegen jó. Cukor kevés van benne, és azt a tejsavbacik el is fogyasztják, mire elkészül, így nem édes, hanem kellemes, savanykás enyhén, harmonikusan ízes. Bárcsak sikerülne újra legközelebb ugyanígy! 


én itt tanulok fermentálni

a nyár végéén virágzó citromos illatú hegyi kakukkfű (balra) és
a tavasszal virágzó közönséges kakukkfű (jobbra)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések