Vargányás spagetti csalános zöldborsóval

Egyszerű, nagyszerű, nagyon finom mindkét része az ételnek. 

Ha vargányát ad az erdő, akkor általában ajánlott még aznap feldolgozni. Részben, mert öregebb példányok is lehetnek, amik nem állnak el sokáig, részben a légynyűvek is dolgoznak még a hűtőben is. Sajnos muszáj erről is szót ejteni. A nyári vargányából alig lehet olyan példányokat találni, amiben nem kezdtek már tért hódítani a nyűvek, így érdemes mielőbb felvágva alapoasan átvizsgálni a gombákat. Szerencsés esetben álatallában csak  a tönk alja nyűves, ami levágható, de másnapra akár már a kalapot is elérhetik. A vargányát hűtőbe sem nagyon jó berakni, a hideg hatására némi állagváltozás következik a keméynebb húsúak is kissé felpuhulnak. 

A csalánt szinte egész évben adja az erdő. Csak a legfelső pár levél ehető mindig, viszont az mindig újrahajt, érdemes emiatt a kertben is kis csalánültetvényt létesíteni. A csalánt érdemes felhasználás előtt blansírozni, finomabb és szebb lesz.  

Elkészítés:

A tésztához vargányákat megtisztítottam, mivel homokos talajból érkeztek a felszínre, a kalapokat  felülről, folyó vízben leöblítettem. A gombákat felvágva további tisztítás: az esetleg nyűves részek levágása, valamit az esetleg túl öreg termőrétegek eltávolítása. A vargányákat ezután kockára vágtam, kevés olajban/ zsírban, apróra vágott, pár gerezd fokhagymával pirítottam, közben megsóztam, majd saját levében - ha enged - és kevés vízben, lefedve pároltam. Fűszereztem tört színes borssal, kevés szárított majoránnával és oregánóval, szárított petrezselyemmel. A legnagyobb serpenyőben készítettem, hogy a hosszú spagetti is kb. beleférjen. Nem fért teljesen, de hozzá adtam a párolás elején, megvárva, míg a létől, gőztől felpuhul a spagetti egyik vége, hogy már hajlatható legyen és úgy már beleférjen az egész tészta a serpenyőbe. Lefedve pároltam a gombát és a tésztát együtt, a vizet kis adagokban addig adagolva, míg a tészta meg nem főtt. A legvégén kevés teavajjal krémesítettem a levét, de a teavaj fűszerezi is. Akinek van, legvégül egy kanálnyi vargányás vajjal is adhat még intenzívebb vargányás és vajas ízeket a teavaj helyett. 

A csalános borsóhoz a csalánhajtáscsúcsokat blansíroztam, majd apróra vágtam. A borsót szintén kevés apróra vágott fokhagymát olajon pirítva indítottam, majd hozzáadtam a csalánt, és kevés vízzel felöntve puhára pároltam azokat. Fűszerek tört színes bors, nagyon kevés szárított oregánó és majoránna és még kevesebb szárított bazsalikon, pici édesítés. Miután megpuhult a borsó a kevés maradék párolólevet nagyon kevés liszt hozzákeverésével kötöttem kissé krémesebbre + szeletke teavaj adja még a krémességét. A teavaj elhagyásával mindkét étel tejmentes, hiszen sem tej, sem tejföl, sem tejszín nem került a csalános borsóba, persze ezekkel is lehet legvégül habarni, ha valaki úgy jobban kedveli. A csalán és a borsó aránya ízlés és lehetőség kérdése. Ebbe elég sok csalán kerülta képen, de nem rontotta el. :)

         

További vagányás finomságok IDE kattintva találhatók.

A vadnövény- és gombagyűjtés szabályai, törvényei, biztonsági szempontjai ITT olvashatók.

Továbbiak az Erdőkóstoló Facebook oldalán is

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.