Csipkebogyót legtöbbször főzve szoktuk feldolgozni, de miért ne lehetne hidegen is!? A hideg feldolgozás után akár hideg, vitamindús italként el is fogyaszthatjuk, pl. vizzel turmixolva csipkebogyós ivóléként vagy akár tejturmixként, attól függően milyen folyadékot használunk a feldolgozás során. Fontos a hideg feldolgozáshoz egy késes, erős turmixgép, ami a magokat kivéve mindent pépesít (a magok több alkalommal próbálva is egyben maradtak, elég kemények, a kések elsiklanak mellettük). Sima turmixgép és botmixer szerintem nem elég, de nem próbáltam azokkal. Továbbá kell hozzá egy szőrszűrő, vagyis egy olyan sűrű lyukú, nagyobb szűrőkanál, amin a kellemetlen, magokat körülvevő szőrők is fennakadnak. A legfontosabb viszont az érett, puha, élénkszínű csipkebogyó. Kemény éretlennel vagy szárított régivel nem működik.
Friss, élénkpiros, egészséges csipkebogyókat gyűjtöttem (az érési időszakban ősszel vagy télen lehetséges). Alaposan megmostam őket, majd kiterítve egy konyharuhára, megszárítottam. Még jórészt kemények voltak, így utóérleltem. (Pár napig, egy hétig tartva a konyhában, lazán egymáson egy dobozban / tálban vagy még jobb, ha alma felett egy hálós zsákban puhára érnek.) Amikor a legtöbb puha lett, a barna végüket és ha volt, a "szárukat" is levágtam. A "gyanús, hogy kukacos"-okat felnyitottam, és ami tényleg kukacos volt kidobtam. Kb. egy fél bögrényit tisztítottam így meg, egy 4 adagos pudinghoz.
Késes turmixgépbe tettem, majd ötszörös mennyiségű folyadékkel hígítva turmixoltam. A folyadék a pudinghoz fél bögre víz és 2 bögre tej volt. Turmixolás után kétszer átszűrtem egy lisztszita-sűrűségű szűrűn, hogy a magok és a kellemetlen szőrök sem maradjanak a csipkebogyós folyadékban. Egy szép, világos-narancsos színű, sűrű folyadékot kaptam. A folyadékból kicsit több, mint fél litert narancshéjjal, vaníliával fűszereztem, édesítettem és a legegyszerűbb módon, egy csomag vaníliás pudingporral pudingosítottam (aki másképp szeretné, lehet csak tojás sárgájával vagy keményítővel is). A főzés végén egy szelet vajat kevertem még hozzá. Tálkákba töltve hűlt ki. Narancsos színe kizárólag a csipkebogyótól lett, a vaníliás pudingpor is sárgított persze rajta kicsit, és főzés közben sötétebb lett. Tálaláskor korábban főzött csipkebogyó-öntetet kapott picit. Utóbbi savanykásabb volt a pudingnál, így nem volt rossz hozzá.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése