Csipkecibere

A csipkecibere és más gyümölcscibere leves készítése kerti vagy vadgyümölcsből (kökényből, vadkörtőből, somból, szilvából, sőt aszalt gyümölcsökből) régen kedvelt szokás volt az ország több táján régen. A sós-édes tejes, tejszínes vagy tejfölös habarású pépes vagy darabos gyümölcsű levest szilvából kóstoltam egyszer a felső Tisza vidékén, nagyon ízlett az inkább sós ízű szilvacibere. a szatmári somcibere készítéséről Végh Antal könyvében olvastam. Én pedig csipkéből így próbáltam hasonlót, inkább sósan, mint édesen. 

Elkészítése:

A csipkecibere leveshez éppen ugyanúgy kell a csipkét előkészíteni, és elkészíteni, minta csipkelekvárhoz, csak nem kell hozzá annyi cukor, mert ez egy kicsit sós kicsit édes krémleves. A csipkelekvár elkészítés itt bővebben.

Érett csipkebogyót szedünk (ha éretlen is van közte, akkor valamennyire szétterítve hagyjuk utóérni , összeérni őket. Le kell csipkedni a termések fekete végét, ezután lehet fagyasztóba tenni, fagyasztás után könnyebb a feldolgozása. Majd vízzel feltenni főni, legalább annyiban ami ellepi, de még több is lehet, mert most nem lekvár készül belőle, nem kell sűrűnek lenni. Amikor már elég jól szétestek a termések, (közben lehet szétnyomkodni) egy nagyobb lyukméretű szűrőn (amin a magok nem mennek át) majd egy közepes lyukméretűn is lehet passzírozni, végül pedig fontos egy szőrszűrő szitán vagy egy sűrű hálós levesszűrőn is át passzírozni. Hogy előjöjjön a szép színe és az meg is maradjon, ne barnuljon, egy nagyon kevés citromlevet vagy citromsavat kell adni az anyaghoz. 

Az átpasszírozott, kész pépet feltesszük főni, sózzuk, enyhén édesítjük, majd tejes - tejfölös vagy tejszínes, morzsolt, barna kenyeres habarással (vagy lisztes, esetleg vanília pudingporos habarással) sűrítjük. Hát ennyi, finom lett. Nem édes, inkább sós savanykás.