Csipkecibere

A csipkecibere és más gyümölcscibere leves készítése kerti vagy vadgyümölcsből (kökényből, vadkörtőből, somból, szilvából, sőt aszalt gyümölcsökből) régen kedvelt szokás volt az ország több táján régen. A sós-édes tejes, tejszínes vagy tejfölös habarású pépes vagy darabos gyümölcsű levest szilvából kóstoltam egyszer a felső Tisza vidékén, nagyon ízlett az inkább sós ízű szilvacibere. a szatmári somcibere készítéséről Végh Antal könyvében olvastam. Én pedig csipkéből így próbáltam hasonlót, inkább sósan, mint édesen. 

Elkészítése:

A csipkecibere leveshez éppen ugyanúgy kell a csipkét előkészíteni, és elkészíteni, minta csipkelekvárhoz, csak nem kell hozzá annyi cukor, mert ez egy kicsit sós kicsit édes krémleves. A csipkelekvár elkészítés itt bővebben.

A legjobb, ha dércsípte csipkét szedünk, mert az már jó érett, ha ilyen nincs érdemes fagyasztóba tenni az  erre szánt csipkebogyókat. Le kell csipkedni a bogyó fekete végét, majd amennyire lehet szétnyomkodva, vízzel feltenni főni, legalább annyiban ami ellepi, de még több is lehet, mert most nem lekvár készül belőle, nem kell sűrűnek lenni. Amikor már elég jól szétestek a termések, egy nagyobb lyukméretű szűrőn (amin a magok nem mennek át) majd egy közepes lyukméretűn is lehet passzírozni, végül pedig fontos egy szőrszűrő szitán vagy egy sűrű hálós levesszűrőn is át passzírozni. Hogy előjöjjön a szép színe és az meg is maradjon, ne barnuljon, egy nagyon kevés citromlevet vagy citromsavat kell adni az anyaghoz. 

Az átpasszírozott, kész pépet feltesszük főni, sózzuk, enyhén édesítjük, majd tejes - tejfölös vagy tejszínes, morzsolt, barna kenyeres habarással (vagy lisztes, esetleg vanília pudingporos habarással) sűrítjük. Hát ennyi, finom lett. Nem édes, inkább sós savanykás.