Citromos hecsedli, avagy csipkelekvár gyorsított eljárással

Régóta gyűjtögettem a csipkét (ez egy decemberi bejegyzés), de sokat egyszerre nem igen volt időm szedni. Az egy alkalommal szedett, kis adagokat megtisztítva (két végét levágva) megmosva fagyasztóba tettem. Nem lesz elég a családnak ennyi, az biztos, mert gyerekeim egyik kedvence ez, de az eddig összegyűltből végre megfőztem a lekvárt, kicsit gyorsítva az eljáráson, és egy egész citrom belefőzésével egy kicsit friss ízt is adva a lekvárnak.

Fagyasztani természetesen nem muszáj, friss gyümölcsből is éppen így lehet készíteni. A fagyasztás miatt azonban gyorsabban szétesnek a terméskék, gyorsabb a főzés, hatékonyabb talán passzírozás. 

  

A fagyasztóból kivéve, ha még maradt a csipkék fekete végét, ill. ha volt a kis "száracskákat", levágtam. Összesen kb. 2,5 kg lehetett. Majd feltettem főni, egy 1 citrom levével, annyi vízben, ami ellepte de lehet valamivel több víz is. Tettem hozzá, a jó ideje szintén a fagyasztóban gyűjtögetett alma magházakból egy jó adagot, (kb. 20 almamagház volt, amit süteménykészítés, vagy suli uzsonna csomagolás után nem dobtam ki) ez fogja segíteni a sűrűsödést, és reméltem, hogy ezért nem kell nagyon sokáig főzni. Tettem hozzá továbbá egy citromot felkarikázva.

Csipke, nálunk, ma, éppen behavazva

Amikor a csipke megfőtt (forrás után kb. 10 percet kevertem még, a fagyasztás miatt hamar megpuhult). Botmixerrel kicsit átdolgoztam, de nem teljesen pépesre, mert a kellemetlen termésszőröket nem akartam pépesíteni. Ezután átpasszíroztam egy paradicsompasszírozó közepes lyukú szűrőjén, (lehet hozzá kevés vizet adni még, hogy könnyebben menjen a passzírozás, de bele kell számítani, hogy utána el kell párolni majd a lekvár sűrítésekor). Ezen még a szúrós szőrök átmentek, de a magok már nem. Újabb passzírozás következett egy sűrű hálójú, kisebb lyukú szűrőkanálon át. Végül jónak ítéltem a szőrmentesítést, és visszatettem főni, adtam hozzá egy fél  magozott, de héjastól külön megfőzött nagyobb birsalmát is, amit botmixerrel pépesítettem, közben édesítettem (ízlés szerint) a lekvárt. Az mondják, a csipkelekvárt méz sűrűségűre kell főzni, de jó hír, hogy nem ég le, magában is elvan, néha megkeverve, kis hőmérsékleten szépen lassan elfővöget sűrűsödik. Főzés közben néha hideg tányérra cseppentve a készülő lekvárból, majd a tányért hűtőbe téve, pár perc alatt kipróbálható mennyire fog besűrűsödni majd kihűlve a lekvár. 

Ennek a végeredménye finom, csak nagyon enyhén citromos ízű lekvár lett, a birsalma pedig sem az ízén, sem az állagán (kis kőmagocskák nincsenek) nem érezhető. Természetesen, ahogy szoktam, tartósító nélkül tettem el, jó tapasztalataim vannak, eddig még soha nem romlott meg.

Van, aki passzírozás helyett kimagozva főzi a lekvárt.

.Aki, nem akar passzírozgatni, megveheti a piacon a csipkesűrítményt.