Diós házi metélt avagy diós tészta

Sokszor a legegyszerűbb a legnagyszerűbb, és a dióval nem nagyon lehet mellé lőni. 

Édesen sósan, bárhogy jöhet. A közönséges dió talán legismertebb és legjobban használt, ősszel érő, ehető mag. A természetben vadon is sokfelé találkozhatunk vele. Kivadult, különösen szeretett beköltözni felhagyott egykori szőlők helyére, ahol akár erdőt is alkothat. Sokféle süteménybe kerülhet, és sós ételek is készülhetnek belőle. Diósok még az Erdőkóstoló blogon IDE kattintva elég bőven.

Elkészítés: 

A házi tésztát 1 tojáshoz mérten 180-200 g sima lisztből gyúrom. Amikor alaposan összeállt a tészta, akkor egy zacskóban vagy fóliában egy órára hűtőbe teszem. Majd sodrófával nagyjából 1- 1,5 mm vastagra nyújtom. Ha kész a sordófára feltekerve hosszában kettévágom, majd az így kapott tésztalapokat egyben, hosszában háromba hajtva fél cm vastag metélteket vágok. Sós, lobogva forró vízben kifőzöm, leszűröm, és pici olajban vagy vajban átforgatom. Tálaláskor mellé kínálom a diót. Citromhéjjal ízesített pirított, darált, cukros dióval mindenki saját ízlése szerint megszórhatja  

További házi tészták ITT 

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.