Csalánleves sárgarépával, keménytojással

Mondhatnám, hogy csalánleves 324. variáció, de valójában talán ennyi félét nem főztem még. Ilyesmit, mint ezen a képen viszont többször is már. Fontos, hogy csak fiatal csalánhajtást együnk, ha már megnőtt a csalán, akkor csak a csúcsleveleket. Erről is van szó, és a csalán vitathatalan erényeiről is a csalánt mint vadzöldséget bemutató cikkben, ITT. 

Csalánleves  (a nyers csalánlevél, csak illusztráció a fotózáshoz) 

A levest kis fokhagyma olajon/zsíron pirításával indítom, és dobok még hozzá durvára reszelt sárgarépát is ízlés szerinti mennyiségben, azt is lepirítom, hogy kiadja kissé sárga színét. A csalán fiatal hajtásait előzetesen blansírozom, a víztől kicsavarom, összevágom és mehet a levesbe. A levest vízzel felöntöm, valamilyen hagymát, zöldhagymaszárat, zöldhagymalevelet, vöröshagyma leveleket dobok még bele, de nem vágom össze, mert nem szeretem, ha kisebb hagymadarabok úszkálnak levesben, és meg sem fő rendesen annyi idő alatt, mint a csalán és a répa, de az íze jó a levesbe. Persze lehet vöröshagymát pirítva is indítani a levest, ki-hogy szereti, de akkor alaposan le kell pirítani, hogy meg tudjon főni, mire a többi a zöldség megfő. Fűszerezem sóval, őrölt borssal, esetleg pici köménymaggal. Mikor megfőtt, keményre főtt tojással tálalható. A leves sűrűsége, a csalán mennyisége is teljesen ízlés vagy lehetőség kérdése, de azért egy normál sűrűség kell, ne legyen csak víz és ne legyen főzelék sűrűségű sem.  Csalános receptek még ITT is. 

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal. Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.