Vadvirágok a tányéron

 Az első illatos ibolyák kinyílásától egész nyáron át virítanak az ehető vad- és kerti virágok, melyekkel nem csak vidámabbá, szebbé, étvágygerjesztőbbé, hanem finomabbá is varázsolhatjuk kedvenc ételeinket. 

A tavasszal az elsők között nyíló ehető vadvirág, az illatos ibolya (Viola odorata) gasztronómiai értékeit jól ismerjük már régről, hiszen Sisi királynéről is az a hír járja, hogy kedvenc desszertjei között az ibolyafagylalt és a kandírozott ibolya is előkelő helyen volt. Az első magyar szakácskönyvekben az ibolya mellett a bodzavirág, komlóvirág is alapanyag egy-két receptben. Ennek ellenére nem volt nagyon elterjedt virágokkal főzni és tálalni egykor régen, de még a közelmúltban sem. A gyerekek és az erdőjárók olykor persze szívesen csemegéztek a nektárban gazdag, édes, ehető virágokból, mint az akácvirágból, zsályavirágokból, a tüdőfű- vagy az árvacsalánok virágaiból, de a virágevés talán inkább amolyan modern huncutság – ahogy a régiek mondanák.  

Ehető virágos bejegyzések, receptek a blogon, bőven, IDE kattintva.

Ínségtápláléktól a virágkapriig   

Régmúlt ínséges időkben lisztpótló, lisztkiegészítő volt a mogyoró porzós barkavirágzata. Azóta már tudjuk, hogy nem is volt ez nagy butaság, hiszen a virágpor fehérjékben gazdag tápanyag, így tehát a pollent bőven ontó barkákat a liszthez darálva fehérjével is kiegészített lisztet állítottak elő. A legtöbb ehető virágnak azért komolyabb tápértéke nincs, éppen ezért azokat érdemes leginkább megkóstolni, melyek nem csak szépen mutatnak a tányérokon, hanem jó ízűek is egyben. Az illatos ibolya aromás liláskék virágaira pl. kifejezetten jó ráharapni egy salátában, szendvicsen, de kellemes ízűvé és szép színűvé varázsol egy limonádét vagy egy sütire készített szirupot is. Az ibolya mellett ki ne ismerné a talán leggyakoribb virágunkat, a pongyola pitypangot (Taraxacum officinale) is. Édeskés ízű virágfészkeit bátran kóstolhatjuk. Sokan főznek belőle mézszerű pitypangszirupot „pitypangmézet” is. A fészkekből kitépett apró sárga virágok szép sárgára színezhetnek egy sütikrémeket és fűszervajat is, de akár belesüthetők kenyérbe, süteményekbe, kekszekbe is. A pitypang virágbimbói népszerűek kapriszerűen pácolva is, és hasonlóképp kedvelt a százszorszép (Bellis perennis) bimbókat is sós-ecetes páclébe tenni. Sok van ezekből a fajokból körülöttünk, de csak tiszta helyen gyűjtve, vagy vegyszermentesen termesztve tegyük őket tányérra.             

Virágok sósan

Ehető virágokat sós ételekhez, salátákhoz is társíthatunk. Április végén, májusban virít a hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata). Gyakori faj erdőkben és erdőszéleken is sokfelé. A keresztesvirágúak, a káposztafélék közé tartozó növény virágai fehérek, és az egész növény kissé csípős, fokhagymás ízű. A virágai néhány levéllel leszedve finom, fűszeres és dekoratív szendvics vagy salátadíszek is egyben. Magjaiból mustárszerű szószt is lehet készíteni, angol neve talán éppen ezért Garlic Mustard vagyis fokhagyma-mustár. A kányazsomborral nagyjából egy időben nyílva varázsolja fehérré a medvehagyma is az erdőket. Nem csak a medvehagyma virága ehető, hanem a nyáron nyíló vadhagymáké is. Virágaikban apró sarjhagymák is nőnek, amik szintén finomak salátákban, szendvicseken. Az erdei mályvának (Malva sylvetris) sem csak a „papsajtja” ehető (ahogy gyerekként ettük is), hanem néhány leveles virágai is szépen mutatnak a saláták tetején. A kakukkfüvek (Thymus), a szurokfű (Origanum vulgare), valamint a régen vadpetrezselyemnek nevezett kereklevelű repkény (Glechoma hederacea) virágos hajtáscsúcsai is aromásak, sós ételeket nem csak fűszerezhetünk, hanem díszíthetünk is velük.

Nem csak a feltűnőek finomak

Vannak olyan apró, ehető virágok, amikre kevéssé figyelünk fel. Ezekre nem az a jellemző, hogy ékes dísze lesz a tányérnak, de hasznosak és általában kicsit több munkával, de bőven gyűjthetők. A csalánról tudjuk, hogy akkor ehetők levelei, ha még fiatalok, vagyis a kora tavaszi hajtásai, később pedig a legfelső levelei. Nem kell azonban elmennünk mellette akkor sem, ha már virágzik. Ilyenkor a virágos hajtásvégeket lehet gyűjteni. A lemorzsolt virágok és később a termés vagy a magok is ehetők. Belesüthetők kekszekbe, kenyérbe vagy beleszórhatjuk müzlibe, joghurtba. Hasonlóképp tehetünk a felvirágzott mezei sóska (Rumex acetosa) savanykás, apró virágaival, és a széles vagy kereklevelű útifüvek (Plantago) virágaival is. Utóbbiak, mint apró gyöngyszemek sorakoznak a száron, ahonnan egy mozdulattal lehúzhatók.    

 Virágok édesen

 Az illatos ibolya, a fekete bodza- és az akácvirágok kedveltek talán leginkább fűszerként édességekben vagy kandírozva sütemények, torták, fagylaltok tetején. Díszíthetünk más ehető, dekoratív színes virágokkal és virágszirmokkal is. A százszorszép a zsályák, vagy a körömvirág szirmai, apró kakukkfű virágok, vagy kamillavirágok is szépen mutatnak. A kamilla egyébként erős ízei kifőzhetők tejszínben vagy tejben és az ezekből készülő sütemény kellemesen enyhén kamillás ízű lesz.  

Ehető virágos bejegyzések, receptek a blogon, bőven, IDE kattintva.

Ez a saját írás részlete a Turista Magazin 2022 áprilisi számában megjelent írásomnak.

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.