Mezei vagy vadsóskamártás medvehagymával

Mezei sóskamártás medvehagymával: Fele-fele arányban apróra vágott mezei sóskát és medvehagymát olajon megpároltam, vízzel felöntve, sóval, kis borssal fűszerezve, két kanál zabpehellyel puhára főztem. A zabpehely megpuhulva besűrítette a mártást, majd tojást ütöttem bele. A tojás a savanykás lében nem egyben megfőtt, kissé lágyra hagytam. Végül kevés tejföllel (és ha még szükséges liszttel behabarva elkészült). A fele arányú medvehagymától a mártás csak egy kis fokhagymás ízt kapott, és nem lett olyan nagyon savanyú, mint magában a vadsóska.

Vadsóskamártás medvehagymával

Mezei sóska, vadsóska (Rumex acetosa)

A mezei sóska vagy vadsóska (Rumex acetosa) a termesztetthez igen hasonló, jellegzetes nyíl alakú, hosszúkás, tavasszal tőrózsában növő talajon fekvő, nem felemelkedő tőleveleiről ismerhető fel. Réteken gyepekben fordul elő sokfelé az országban. Levelei erőteljesen savanyú "sóska" ízűek. Esős idő után szedve leveleinek savanyú íze lágyul. Tavasztól késő őszig gyűjthető, de túl sokat és túl sokszor nem szabad enni belőle, mert leveleinek oxálsav tartalma enyhe mérgezést okozhat, és az arra hajlamosoknál vesekőképződést is elősegíti. Hosszúkás, nyíl alakú levelei jellegzetesek. Leveles hajtásvégei is ehetők.

 

Amivel felületesen össztéveszthető: Nyíl alakú, de kevésbé hosszúkás, felálló sötétzöld levelei vannak a csak erdőkben élő foltos konytvirágnak, aminek kálcium-oxalát kristály tartalma magas, ezek szájba kerülve szúrós, igen kellemetlen hatásuk, ezzel ne keverjük össze.

Mezei (vad) sóska

Vad  vagy mezei sóska (Rumex acetosa)



A foltos kontyvirág (Arum maculatum) nem ehető, veszélyes faj