A népi táplálkozásban előforduló mérgező és kockázatos növényfajok

A táplálkozás céljára egykor gyűjtögetett vadnövények közül több növényfajról tudható már, hogy mérgező vagy legalábbis kockázatos lehet fogyasztani őket. Kockázatosnak azokat a fajokat tekinthetjük, melyek kis mennyiségben, megfelelő állapotban és vagy megfelelően elkészítve még ehetők lehetnek, minden más módon viszont károkat okozhatnak a szervezetben. Bár a legtöbb mérgező vagy kockázatos faj fogyasztása ritka lehetett régen (kevés forrás említi ezeket), azért előfordultak pl. gyerekrágcsaként (szórakozásból is rágcsált fajok), ínségtáplálékként vagy alkoholos italok fűszereként. Néhány mérgező faj volt csak, aminek valamely részét több tájon és gyakrabban is fogyasztották, mint pl. a martilapu (Tussilago farfara) levele, salátaboglárka (Ranunculus ficaria) levele, a bükk (Fagus sylvatica) nyers magja. Erősen mérgező faj csak kirívó esetben ismert. A múltbeli fogyasztás során persze több fajról tudták akkor is, hogy mérgező vagy gond lehet a fogyasztásával, erre utal, hogy az adatközlők megemlítik erre utaló emlékeiket is. Pl. hogy a „szülők tiltották” hogy egyék, „megrészegültünk tőle”, „1-2 szem nem ártott”.  

A régi szokások és a régi táplálék-alapanyagok mai felelevenítése során, a mai online tartalmak sokszor kritika nélküli követése mellett, napjainkban is felbukkannak ezek a kockázatos fajok, sőt akár újabb, nem hazai forrásból átvett mérgező fajok is az elkészítésre ajánlott ételek vagy italok alapanyagai között. Az újra használatba vétel során a veszélyek abban is rejlenek, hogy a mai felhasználás esetében sokszor figyelmen kívül hagyják azokat az óvintézkedéseket, melyeket régen, illetve hagyományosan megtettek ezen fajok feldolgozása során. Ilyen óvintézkedések pl. az alapos hőkezelés, az előzetes kiáztatás, további az elkészült termék csak kis mennyiségben, pl. gyógyhatású anyagként és nem élvezeti termékként fogyasztása.

Ezek között a mérgező fajok között néhány fajt kivéve a legtöbb faj nagyobb mennyiség és/vagy hosszú távú és gyakori fogyasztással okoz károkat a szervezetben. A mérgező fajok adatbázisai hepatotoxikus, genotoxikus, fototoxikus, nefrotoxikus, hemolitikus, citotoxikus, karcinogén, mutagén illetve pszichoaktív hatásokat sorolnak fel az érintett fajoknál. Vannak közöttük korlátozással, megfelelő állapotban gyűjtve, megfelelően elkészítve, mértékkel biztonságosan fogyasztható levélzöldségek vagy a gyümölcsök is. A sóskaféle (Rumex) fajok esetében pl. oxálsav lekötése tejjel főzve, érett gyümölcs alapos hőkezelése a bodzafajok (Sambucus) termése vagy a madárberkenye (Sorbus aucuparia) gyümölcse esetében és ugyancsak hőkezelés a bükk (Fagus sylvatica) magok esetében.  

Magyaroszágon a kedvezőtlenebb természeti adottságú európai országokhoz képest viszonylag kevés mérgező, illetve hosszú távon fogyasztva kockázatos faj került a táplálkozásba. A Kárpát-medencében a táplálkozásba került vadnövények (Dénes et al. 2012) között 44 valamilyen szinten mérgező faj jön számításba.  

A 44 mérgező vagy kockázatos faj listája és kockázati besorolása 3, a fajokat e szempontból is értékelő adatbázis alapján ITT olvasható. A listában komolyabbn mérgező fajok is vannak, így nem lenne tanácsos itt az ehető fajok között, ezen a blogon listázni ezeket.