Sóskaborbolyás, kandírozott narancshéjas túrógombóc

A friss és az aszalt sóskaborbolya is sokféle ételt színesíthet, savanykás ízével édes és sós ételekben is egy kellemes plusz ízt jelenthet. A sóskaborbolya nálunk nem gyakori, de kertekben és vadon is előfordul. Egykor, régen frissen és aszalva is egyaránt fogyasztották, mostanra viszont szinte teljesen eltűnt a hazai asztalokról. Mag nélküli termesztett változatát - sajnos nem hazait, de aszalva is megvásárolhatjuk. A sóskaborbolyát a közel-keleti, de különösen a perzsa konyha használja sokoldalúan sós ételekhez is. Zabkásában vagy a müzliben is érdekes, finom ízt jelenthet az édesek mellett egy savanykás ellenpont. További sóskaborbolyás sós és édes receptek IDE kattintva olvashatók.

Elkészítés: 

Gombóc

Elővehető a legsikeresebb túrógombóc receptünk, amibe sóskaborbolyát és akár apróra vágott kandírozott narancshéjat keverhetünk. Én 500 g túrót 3 tojással, 3 evőkanál tejföllel, nagy csipet sóval, 1 citrom reszelt héjával, 1 evőkanálnyi közepesen durvára darált lenmaggal és fokozatosan adagolva annyi búzadarával kevertem össze, amivel már összeálló gombócok alkothatók a túrós masszából (kb. 5-6 evőkanálnyi). A keverékhez aszalt sóskaborbolyát adagoltam és belevágtam még kevés kandírozott narancshéjat is. Hagytam állni a keveréket egy fél órát, közben vizet forraltam. Mikor lobogva forrt, olajos kézzel nagyobb diónyi gombócokat formáztam, és egy próbafőzést követően kifőztem a gombócokat. A próbafőzést azért szoktam végezni, mert igyekszem minél kevesebb búzadarát használni és néha ez alul sikerül és szétesik a gombóc. Ez esetben adok még egy kanál búzadarát hozzá.  

Morzsa

Saját megmaradt, szárított kenyérből darált morzsát használtam, amit pár kanálnyi olajon aranybarnára pirítottam, majd bőven adagoltam hozzá durvára darált lenmagot (pirítás nélkül), kevés kristálycukrot és csipet sót. Ebbe forgattam a kifőtt gombócokat, egy-két kanál főzővizet is adtam a morzsához közben, hogy kevéssé legyen száraz. 

Natúr tejföllel megszórva a legjobb szerintünk.