Eperlekváros palacsinta (faeper)

A fehér eperfa termése az eper (vagy faeper), ami nem mindig fehér színű. Részletesebben itt írtam az eperfákról, arról is, hogy miért fehér a fekete is: Az eperfákról, amit csak lehet, régről és ma.

Az eper sokféle módon nagyon finom, leginkább a nyári forróságban a fákról csemegézve a mézédes gyümölcsöket, de finom lekvárnak is, amit magostól vagy passzírozva darabosan vagy pépesítve is főzhetünk. Az Erdőkóstoló blogon készült már epres pezsgőital, epres rétes és másik epres rétes,  epres gyümölcsleves, epres túrófelfújt és persze eperlekvár is. Tavaszi zsenge levele ehető, tölthető, fermentálva savanyítva eltehető télire is, így is kipróbáltam már. Ha pedig valakinek az eperturmix nem jutna eszébe, akkor itt az ötlet hozzá.   

Elkészítés: Palacsintatésztát kevertem tojásból, búzalisztből, tejből és kevés szódavízből, egy-két kanál olajjal, majd megkentem magmentesen, passzírozva főzött eperlekvárral. Lehet magosan, sőt darabosan, egész eperszemekkel is főzni a lekvárt. Palacsintát alternatív módon is süthetünk, pl. makklisztből + darált dióból, mint itt .

Hát, nem egyszerű. 🙂 Ez itt a fehér eperfa (Morus alba) termése, az eper, ami fekete, rózsaszín is meg persze fehér is lehet, de egyik sem fekete eperfán (Morus nigra) terem, mert az borzasztó ritka, szinte nincs is. A szeder az bokron terem, de annak neve is lehet földi szeder (éppen azért, mert van "fai" szeder is 🙂 a Dunántúlon ugyanis szederfa a tájneve az eperfának). A szamóca meg földieper, és nem eper. Van kavar rendesen.

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.