Csipkebogyós házisajt és a régi tejoltó növények

Tejoltásra egykor növényeket is használtak, van egy tejoltó galaj nevű növényünk, ami igen gyakori a legtöbb legelőn, ezért kéznél volt, fel is használták a pásztorok. Gyakran felhasználtak oltásra több, savanyú ízű növényt is, mint a mezei sóska és a madársóska. Én nem tejoltó növénnyel, hanem citromsavval és sóval dolgoztam, de egyszer ki fogom próbálni valamelyik régi tejoltó növényünket is.

3 l házi tejet feltettem melegedni, amikor forrt, kis tejben feloldva, két kávéskanál citromsav és 1 evőkanál só hozzáadásával oltottam. Amikor kicsapódott, megvártam míg kihűl, és leszűrtem, alaposan kicsepegtettem, szépen fellógatva egy sűrű szövésű, régi textilpelenkában.

Előző nap kimagoztam majd megmostam a csipkebogyót, majd egy napra fagyasztóba tettem. Másnap kivettem. Mikor kiengedett, botmixerrel aprítottam, de nem teljesen pépesre. Ebből, kb. másfél evőkanálnyit tettem a lecsepegtetett, sajtnak szánt anyaghoz, fűszereztem még kevés őrölt borssal, majd a présbe került. Finom lett, és a csipkebogyó C-vitamin tartalma is gondolom megmaradt, hiszen hidegen készült. Különösebb karakteres ízt azonban nem kapott a sajt a csipkétől, csak szép rózsaszín színt. Hogy hosszú távon, keményebbre érlelés esetén hogyan működik a csipkebogyó a sajtban, azt nem tudom, mert ez gyors házisajt volt, és gyorsan el is fogyott.