Lucfenyőt a konyhakertbe! Süssünk-főzzünk, fűszerezzünk fenyőtűvel!

A friss fenyőillat a hegyvidéki túrák fenyveseinek csendes nyugalmát és a közelgő karácsonyt is bizonyára sokakban felidézi. Arra viszont biztosan kevesebben gondolnak, hogy a fenyők üdeségét, a kicsit citromos, gyantás ízt becsempészhetjük akár a karácsonyi menü finomságaiba. Fontos: A vásárolt lucfenyő-karácsonyfa leveleinek használata a fa bizonytalan előélete miatt nem ajánlott!!! Sokféle lucfenyős recept ITT

Magyarország nem bővelkedik fenyvesekben, különösen a legfinomabb ízű és a sokak által jól ismert közönséges lucfenyőből van kevés. Természetes állományai 800 méter tengerszint feletti magasságban nőnek a hegyekben, nálunk a nyugati határszélen vegyes erdőkben fordul elő, de még inkább ültetvényekben találjuk. A lucfenyőt ismerjük azért karácsonyfaként is, és sok kertben, udvarban, parkban díszfaként is találni egy-két óriást vagy kisebb, fiatalabb egyedeket is. Akinek van fenyőfája a kertben, annak nem kell már ültetnie, akinek nincs, azt viszont bíztatnánk egy két lucfenyő és akár más fenyőfajok, pl. erdei fenyő telepítésére. Elláthatják az udvart nyugtató fenyőillattal, a konyhát fűszerrel, sőt előbb-utóbb néhány finom, ehető gombával is. A fenyők több gombafajjal élnek ugyanis gyökérkapcsolatban, és nem ritka, hogy az ehető fenyőtinóruk vagy a fenyőpereszke, de a szépséges lila pereszke is akár tömegesen jelenik meg alattuk a háziasszony örömére.

C-vitaminban gazdag gyógynövény: Már a középkorban is tudták, hogy a luc- és a jegenyefenyő, meg az erdei fenyő tűinek vizes kivonata jól gyógyítja a tengerészek rettegett betegségét, a skorbutot. A fenyvesekben gazdag északi és alpesi országokban sokhelyütt még ma is a házipatika része a fenyőtű, amit forrázva teaként isznak vagy szörpöt, kocsonyát készítenek belőle. A történelem egyes sajnálatos eseményei során is feljegyezték, hogyan segített a fenyőtű. A II. világháború alatti vitaminhiányos táplálkozás következtében Oroszországban sokfelé jelentkezett betegségként a skorbut. Ekkor sajátos vitamingyárat létesítettek, ahol fenyőtűből állították elő a C-vitamint. A háború utáni fogolytáborokba kényszerítettek körében pedig a fenyőtűtea segítette a vitaminpótlást.

. 

Itthon is használták: A hazai és az erdélyi, népi felhasználások is elsősorban a házipatikát gyarapították fenyőből készült gyógymézzel. Nem csak fenyőhajtásból, hanem fiatal lucfenyő és erdei fenyő tobozából is készült ilyen szirup. A fenyőtű magas C-vitamin-tartalma mellett ma is elismertek jótékony hatásai a meghűléses betegségekben, így torokfájás, hurutos köhögés esetén is érdemes alkalmazni. Az erdei- és lucfenyő illóolaját az aromaterápiában és a kozmetikai iparban is szívesen használják.

Takarmány és szamócakomposzt tűlevélből: A fenyőlevélnek még sokféle érdekes felhasználására is ismert. Kertünk szamócái akkor lesznek a legzamatosabbak, ha fenyőtűből és bükklevélből érlelt komposzttal tápláljuk őket. A meztelen csigák a száraz fenyőtűből és fahamuból készített gáton nem szívesen másznak át, így a kerti ágyásokat védhetjük ily módon tűlevéllel. A fenyőtű vegyi vizsgálatánál kiderült, hogy gazdag fehérjében, szénhidrátokban, vitaminokban, mikroelemeket és fitoncid, vagyis baktérium- gomba- és vírusölő anyagokat is tartalmaz, ezért a fenyőtűt állati takarmányliszt és gyógyszer készítésére használták. Jól égő gyantája miatt alágyújtóst is gyártottak belőle.

. 

Szörp, befőtt és rágógumi fenyőből: Úgy tartották, hogy a legfinomabb füstöltnyelv fenyőág füsttel készül, de valójában mi ehető a fenyőfákon? A fenyőmag bizonyára mindenkinek beugrik. Sajnos a nálunk előforduló fenyők magja túl apró, fogyasztásukra nincs példa, de a mediterrán elterjedésű mandulafenyő kisebb mandula méretű magja jól szerepel nálunk is pl. salátákban vagy pesztókban. Lucrügyből és zsenge tobozból régen szörp és befőtt is készült. A törzseken megjelenő beszáradó fenyőnedv, a gyanta rágógumiként rágva fogtisztító volt. Természetesen pálinkát is főztek a rügyekből és a fiatal tobozból, de az igazi, erdélyi fenyőpálinka a szintén tűlevelű borókabogyóval készül. A fenyők bőségesen termelnek virágport. A fenyőpollen is ehető, fehérjékben gazdag táplálék lehet, bár begyűjtésének nehézségei miatt nem vált gyakorlattá fogyasztása.

Legfinomabb a tavaszi hajtás: A lucfenyő legaromásabb része a friss és nyers tavaszi új hajtás. Tehetjük salátákba, sós és édes fűszerként is használhatjuk. Ízeit és hatóanyagait szirupban is megőrizhetjük, így később édességeket és likőröket ízesíthetünk vele. Ehetjük méz helyett kenyéren, és kaparós torok gyógyítására is kanalazhatjuk. A téli fenyőlevelet sem kell lebecsülni. A fenyőaroma télre is megmarad a levelekben, de a már túl rostos, idősebb levél csak alaposan megdarálva vagy teafűként használható. Teának 2-3 kanálnyi, friss tűlevelet forrázhatunk. A tűleveket cukorral összedarálva fenyős porcukrot kapunk. Nedves édességeket megszórva vele élénkzöld színűre vált, így zölddé és citrusos-fenyőssé varázsolhatjuk akár a karácsony-reggeli papit is. Használhatjuk még édességekhez krémekben, kekszekben is.

. Ez a saját írás megjelent a Turista Magazin 2020. decemberi számában.

!!!!!!! A fenyőkhöz nagyon hasonló, tűlevelű tiszafa (Taxus baccata) minden része komolyan mérgező, ne keverje senki még véletlenül sem össze a fenyőkkel. Segíthet pl. ha keresünk előző évi fenyőtobozt a fenyőn, amiről gyűjteni akarunk.  

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.