Csipkebogyót legtöbbször főzve szoktuk feldolgozni, de miért ne lehetne hidegen is!? A hideg feldolgozás után akár hideg, vitamindús italként el is fogyaszthatjuk, pl. vizzel turmixolva csipkebogyós ivóléként vagy akár tejturmixként, attól függően milyen folyadékot használunk a feldolgozás során. Fontos a hideg feldolgozáshoz egy késes, erős turmixgép, ami a magokat kivéve mindent pépesít (a magok több alkalommal próbálva is egyben maradtak, elég kemények, a kések elsiklanak mellettük). Sima turmixgép és botmixer szerintem nem elég, de nem próbáltam azokkal. Továbbá kell hozzá egy szőrszűrő, vagyis egy olyan sűrű lyukú, nagyobb szűrőkanál, amin a kellemetlen, magokat körülvevő szőrők is fennakadnak. A legfontosabb viszont az érett, puha, élénkszínű csipkebogyó. Kemény éretlennel vagy szárított régivel nem működik.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEia9vBScmeyAH7ziYUjS2kY5JNg0SkSbPVLKXph-hoVoYQvWuP1V2KeiW20FDAwj83BeGJl5x3vR4dF7bD28b0FHTY8F0x2hfPG0XIAYWSvm-5Tl1zho7-XaUgOUJ_vJW3xXIfFBZ32fROwOb6XsZ8L09qMvlMQ0UUw53yaamBSbWzuAtoeXqTNIR3-=s400)
Friss, élénkpiros, egészséges csipkebogyókat gyűjtöttem (az érési időszakban ősszel vagy télen lehetséges). Alaposan megmostam őket, majd kiterítve egy konyharuhára, megszárítottam. Még jórészt kemények voltak, így utóérleltem. (Pár napig, egy hétig tartva a konyhában, lazán egymáson egy dobozban / tálban vagy még jobb, ha alma felett egy hálós zsákban puhára érnek.) Amikor a legtöbb puha lett, a barna végüket és ha volt, a "szárukat" is levágtam. A "gyanús, hogy kukacos"-okat felnyitottam, és ami tényleg kukacos volt kidobtam. Kb. egy fél bögrényit tisztítottam így meg, egy 4 adagos pudinghoz.
Késes turmixgépbe tettem, majd ötszörös mennyiségű folyadékkel hígítva turmixoltam. A folyadék a pudinghoz fél bögre víz és 2 bögre tej volt. Turmixolás után kétszer átszűrtem egy lisztszita-sűrűségű szűrűn, hogy a magok és a kellemetlen szőrök sem maradjanak a csipkebogyós folyadékban. Egy szép, világos-narancsos színű, sűrű folyadékot kaptam. A folyadékból kicsit több, mint fél litert narancshéjjal, vaníliával fűszereztem, édesítettem és a legegyszerűbb módon, egy csomag vaníliás pudingporral pudingosítottam (aki másképp szeretné, lehet csak tojás sárgájával vagy keményítővel is). A főzés végén egy szelet vajat kevertem még hozzá. Tálkákba töltve hűlt ki. Narancsos színe kizárólag a csipkebogyótól lett, a vaníliás pudingpor is sárgított persze rajta kicsit, és főzés közben sötétebb lett. Tálaláskor korábban főzött csipkebogyó-öntetet kapott picit. Utóbbi savanykásabb volt a pudingnál, így nem volt rossz hozzá.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése