Fenyőtűmázas és csipkemázas vajas kekszek

Omlós, vajas, édes kekszek a sült vaj jellegzetes finom ízével, rajtuk kellemes ellenpontként savanykás, illatos mázak. 

Régi nagy kedvencem egy mágikus sütiket és készítő, vad alapanyagokat használó oldal, és már egy ideje szemeztem a fenyőmázas kekszekkel, most el is készítettem őket. Ez a máz inspirálta az inkább hazai vad alapanyagból, a csipkebogyóból a hasonló cukormázas sütit is, amit második nekirugaszkodásra sikerült finomra és mutatósra megalkotni. A fenyőtűs máz kissé citromos, a csipkebogyós pedig picit narancsos ízesítésű. Az eredeti recept cukormáza nekem nem lett jó, így visszatértem a már jól bevált cukormázak kanalas, óvatos adagolású módszeréhez.      

Keksztészta:
1 bögre liszt
1/2 bögre porcukor
1/2 bögre kukoricakeményítő
3/4 bögre vaj 

Én egy vaj térfogatának lemérésével kezdtem: egy 20 dkg-os vajat felolvasztva egy egyenes oldalú bögrébe töltve lemértem, mekkora helyet tölt ki. Kb. eltaláltam a bögreméretet, éppen 3/4 rész lett benne a vaj. Utána ezzel a bögrével mértem a szárazanyagokat is. (A felolvasztott vajat puhára visszahűtve használtam fel. A vajolvasztásos vajmérést csak egyszer kell megtenni, aztán jól megjegyezni melyik bögre kell a hozzávalók méréséhez). A porcukrot és a lisztet átszitálás után összekevertem a keményítővel, majd a vajat hozzáadva összegyúrtam a tésztát. Elég lágy tésztát kaptam, így két fólia között nyújtottam ki 4-5 mm vastagra, majd kiszúrtam a kekszeket, és előmelegített sütőben 160 fokon sütöttem, míg a szélük kissé elkezdett barnulni. (A teljes tepsi sütése előtt próbasütést is csináltam pár keksszel. Megnéztem mennyire nőnek meg a kekszek, elég jó-e tészta állaga, ha túlságosan elvesztik az alakjukat kis lisztet adok még hozzá).

Fenyőtűs máz: 3 csapott evőkanálnyi az ágakról ollóval levágott lucfenyő tűlevelet két nagy kanál porcukorral és egy kanál keményítővel összedaráltam (egy késes magdarálóval, de kávédaráló is jó), majd átszitáltam. A fenyőlevél rostjai maradtak fenn a szitán. A fenyős, kissé szürkészölddé vált porcukrot további porcukorral kiegészítettem 120 grammra. Pici citromhéjat reszeltem hozzá. Ehhez adagoltam kanalanként a folyadékot, ami tejszín és citromlé volt. Először nehéz keverni, de a cukor előbb utóbb felveszi a folyadékot és felhígul. Nekem két evőkanálnyi jó zsíros tejszín és egy kanál citromlé elég volt. Ha még puhább mázat szeretnénk, akkor zsíros tejszínt kell még hozzá adni. Kísérleteztem keményítő+porcukor keverékével is, azt felmelegítve, majd lehűtve készíteni a mázat. Finom puha máz lett, de lassan száradt és nagyon nehéz kimérni, mennyi a jó.

  

Csipkebogyós máz: Alapjában ugyanúgy készült, mint a fenyőtűs. 2 félmarék friss, megmosott, megszárított, majd két végétől megtisztított csipkebogyót daráltam össze két kanál porcukorral és egy kanál keményítővel. (Először régebbi szárított csipkebogyóval próbáltam, ami ízre finom volt, de nagyon csúnya színe lett.) Sokáig kell darálni. A magok egyben maradnak, és a magok körüli szőrök is részben. Ez utóbbiak miatt többször át kell szitálni. Első szitálásnál a magok maradnak fenn és az összetapadt szőrök. A második, sőt a harmadik szitálásnál is még maradtak fenn kis pamacsokká összeállt szőrök. Addig szitáltam míg maradtak kis szőrpamacsok. Utána kiegészítettem a csipkebogyós cukrot 120 grammra és a fenyőtűsnél leírt módon készítettem a mázat, csak citromlé helyett narancslével és pici reszelt narancshéjjal. 

A 120-120 g fenyőtűs és csipkebogyós máz éppen elég volt 20 dkg vajból sült 2 tepsi kekszhez. A mázak zöld illetve csipke színe akkor jön elő, amikor a folyadékot hozzáadtam. A mázzal bekent sütikre, mikor még nedves a máz, lehet szórni kevés kristálycukrot is.   

                  

Óvatosság: A karácsonyfának vásárolt fenyőfák permetezettek lehetnek!  Halálosan mérgező fenyőféle a tiszafa! Csak az igazi tobozos fenyők és elsősorban a lucfenyő levelei alkalmasak fűszernek.  

!!!!!!! A fenyőkhöz nagyon hasonló, tűlevelű tiszafa (Taxus baccata) minden része komolyan mérgező, ne keverje senki még véletlenül sem össze a fenyőkkel. Segíthet pl. ha keresünk előző évi fenyőtobozt a fenyőn, amiről gyűjteni akarunk.