Salátaboglárka (Ranunculus ficaraia), mint levélzöldség, salátanövény bemutatása

Gyakori, hagyományosan levélzöldségként használt vadnövény a salátaboglárka. Főként az üde lomberdőkben, leginkább gyertyános-tölgyesekben él. De sokfelé máshol is előfordul félárnyékos, nyirkos erdőkben, ahol a talajt tavasszal nagy tömegben boríthatja; a ligetekben és cserjésekben is megtalálható. Az első tavaszi fajok egyike, nagyon korán már tél végén megjelenik.

Felmerül az enni vagy nem enni kérdése, mert bár hagyományosan és régóta fogyasztják, mértékkel, fiatalon, főzve, de a legújabb állásfoglalás szerint nem ajánlott fogyasztása. Élelmiszerkészítményekben táplálékkiegészítőkben pedig nálunk tiltott használata. (Bővebben alább)

Leírása: 5-30 cm magas növény, szára elheverő, sokszor legyökeresedik és így nagy területet képes beborítani. A levelek hosszú nyelűek, szíves tojásdadok, kopaszok, fényesek, ép szélűek, ritkán szabálytalanul csipkézettek. A levélen sötétebb foltok előfordulhatnak. Aranysárga, sokporzós, sok termőleveles virágai fényesen csillognak, hidegben, borús időben becsukódnak. A szirmok a virágzás előrehaladtával kifakulnak, végül kifehérednek és fénytelenek lesznek. 

Gyűjthető, ehető növényi részek: Hagyományosan fogyasztott faj, a fiatal levelek mértékkel és főzve ehetők, az ajánlások miatt semmiképpen ne nyersen, ne salátaként, úgy legfeljebb a legelső, még legfiatalabb leveleket lehet enni. Bimbók, fiatal virágok kis mennyiségben szintén ehetők. 

Gyűjtése: Kizárólag virágzás előtt gyűjthetők levelei. A növény idősödő leveleiben a mérgező anyagok egyre nagyobb mennyiségben halmozódnak fel.

Felhasználás: A fiatal leveleket kora tavasszal főzve, párolva levesben, főzelékben, "öntött" (forrázott) salátaként. A hagymányos elkészítése rántás nélküli, tejes és/vagy tejfölös habarású salátaleves vagy  salátafőzelék/podlubka illetve az "öntött" saláta. A bimbókat sós-ecetesen, kapriszerűen készíthetjük, de mértékkel ehetők csak.

virágzáskor már ne együk sehogy!!

Táplálkozási értéke, hatásai: C-vitamin-tartalmú növény, ezért skorbut ellen is fogyasztották régen. Nagy mennyiségben nő, egyszerűen és gyorsan lehet gyűjteni. Mindezek mellett – figyelembe véve, hogy a korai levelekben még kevés a mérgező hatóanyag – volt érdemes egy mérgező nemzetségbe (a boglárkák közé) tartozó faj leveleit is bevonni régen a táplálkozásba.

!!! Figyelem, fontos: A boglárkaféléket a mérgező protoanemonin tartalmuk miatt általában nem szabad fogyasztani. Egyetlen bizonyos mértékig fogyasztható levelű boglárkafaj a salátabogárka, de az is csak fiatalon és elsősorban főzve. A legújabb állásfoglalás szerint nem ajánlott fogyasztása, élelmiszerkészítményekben, táplálékkiegészítőkben pedig nálunk tiltott használata. A salátaboglárka valószínűleg azért került be a táplálkozásba, mert jól gyűjthető, tömeges és gyakori megjelenése mellett magas a C-vitamin-tartalma, és segített a C-vitaminhiány miatt kialakuló skorbut legyőzésében. Fontos, hogy tényleg csak a fiatal, virágzás előtt megjelenő leveleket együk és inkább főzve. A bimbók és a virágok fiatal növényi részek, mértékkel ehetők. Vannak állományok és időszakok, amikor a virágok nem, vagy alig jelennek meg, így a tövek megöregedhetnek virágzás nélkül is. Ha a levelek virág nélkül is öregnek látszanak, és már benne járunk jócskán a tavaszban, akkor inkább ne gyűjtsük. !!!! Várandósok, gyerekek, krónikus betegek és mindenki, aki kicsit is érzékeny bármire, ne fogyassza!! Bőrrel érintkezve allergiás reakciót vált ki.  
Salátaboglárkások a blogon

tömeges megjelenés

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.