Csipkepraktikák

A vadrózsa termését, a csipkét teának szép pirosan, de keményen kell szedni, tehát akár már mostanában (szeptember végén) is. Így magasabb a C-vitamin tartalma (ugyan nem tudom, ezt megvizsgálta-e valaki, de ezt olvastam megbízható helyen). A termést szárítani kell, szárítva tárolható, emiatt is előnyösebb az egészséges, kemény csipke szedése. Aki nagyon ráér, magozhatja, de nem muszáj. Van aki frissen ledarálja és úgy szárítja. De aki nem darál, felhasználás előtt törje apró darabokra, és úgy áztassa ki. Egészben nem ázik ki megfelelően. Langyos vízben (nem szabad főzni, forráznia, mert a C- vitamin hőre érzékeny, elbomlik) egy éjszaka alatt kiázik. A kiázott termést folyamatosan fagyasztóba téve, később lekvárnak felhasználható. 

A csipkét lekvárnak (hecsedlinek) gyűjteni pedig minél később, jó éretten kell. Kis adagokban gyűjtve, lefagyasztva, a sok kis adag később egyben főzhető lekvárnak, a fagyasztás után könnyebb feldogozni, gyorsabban szétesik a termés. Fontos a passzírozás főzés közben/után. Sűrű szövésű "szőrszűrő" (ilyen néven kapaható) vagy egy nagy, sűrű szövésű levesszűrő is megteszi. Ha a csipketermés szőre benne marad, azt érezni fogjuk. Édesítés ízlés szerinti mennyiségben és anyaggal... cukor, méz, egyéb édesítő. 

A csipkéből készíthető még csipkeecet is, sőt fokozva, a csipkeecetbe ágyazhatunk még csipkebogyót is. C-vitaminbomba egy salátára  .

Az ecetkészítésről itt bővebben: vadgyümölcsecetek házi készítése

Továbbiak az Erdőkóstoló Facebook oldalán is

csipkeital

csipkelekvár indul

aki magoz, nem irigylem 

még érőfélben a csipke, de egymást is összeérlelik

Továbbiak az Erdőkóstoló Facebook oldalán is