Citromos, birsalmás naspolyalekvár

A naspolya nem nagy kedvenc nálunk nyersen, és lekvárként is elég tömény ízű, ezért gondoltam citrommal és kevés birssel, ill. a birs főzőlevével készítem. A citromtól íze friss, finom lett, kevésbé tömény, kevésbé naspolya.

  

A naspolyákat megmosva (kb. 3 kg volt), "virágos", kemény végüket levágva, annyi birslével (lehet víz vagy más gyümölcslé is), amennyi éppen ellepte és két felkarikázott citrommal feltettem főni. A naspolya gyorsan szétesett, a citromra kellett kicsit várni. Botmixerrel enyhén pépesítettem, majd átpasszíroztam. Eléggé nehezen passzírozható massza lett. A mag nélküli masszába beleturmixoltam még egy pár főtt birsalma szeletet, de anélkül is jó. Édesíteni nem igen kellet. Ezután újra forraltam, majd forrón, steril üvegekbe töltve, steril celofánnal lezárva, a szokásos eljárással dunsztba tettem. Tartósítót ezúttal sem használtam, és cukrot és zselésítőt sem, de biztos, hogy el fog állni sokáig. A celofánok tetejére még vékony karton anyagból, vagy ha más éppen nincs színes szalvétából vagy csomagolópapírból szoktam tenni porosodás, sérülés ellen egy védőréteget.  

A passzírozás után sok volt a a veszteség, ezért a maradékot birslével újra felöntve, újra átpasszíroztam, de a kettőt nem öntöttem össze, ebből kicsit hígabb lekvár lett. 

Már egy ideje gondoltam megírom, hogy aki celofánt használ, vigyázzon mit vesz, mert mostanában celofán néven árulnak olyan fóliát is, ami savanyúsághoz jó, de lekvárokhoz nekem nem vált be, mert nem engedi párologni, és a tetejét beszáradni a lekvároknak. Az ilyen celofán néven árult fóliának más a tapintása és vizesen nem keményedik meg. Amikor lezárjuk vele a lekvárt, a pára lecsapódik belül, és visszacsepeg a lekvárra. Ez a befőttekhez, savanyúságokhoz jó inkább, amik eleve vizesek. 

A citrom pedig, mivel a héját is belefőztem, bio volt.