A fekete bodza (Sambucus nigra) termését teljesen éretten, főzve vagy ecetté ejesztve (akkor nyers is lehet) ajánlott fogyasztani. Nyersen egyébként nem ajánlott enni. A főzés azért szükséges, mert a terméshúsban nyersen mérgező és emészthetetlen anyagok vannak, így egyéni érzékenységtől és mennyiségtől függően hashajtó, hánytató hatású, vagy súlyosabb mérgezést is okozhat.
A hőkezelés a mérgező anyagokat is bontja. H-cianid tartalma főzés, kevergetés közben elillan, illetve az eleve levegős erjesztésű ecetkészítésnél is el tud illanni, ha elég meleg is van még hozzá (legalább 26 fokon lesz gáz halmazállapotú). Fontos még a hosszabb idejű erjesztés akár már leszűrve a cefréről, hogy legyen több ideje a cianid kipárolgásának.
A hazai bodzafajok bemutatása, felhasználási lehetőségeik ITT találhatók.
A gyűjtés szempontjai:
Ha biztosan felismertük a fekete bodzát, akkor tiszta helyről, az érett fekete bogyókat, a fekete bogyókkal tele fürtöket ajánlott gyűjteni. Ha minden bogyó fekete a fürtön és már a fürt egyébként zöld részei is sokszor vörösödnek, akkor igazán érett.
Lebogyózás:
Kézzel finoman morzsolva szépen lejönnek az érett bogyók. A fenti fotóalany gyűjtésekor már magától lepotyogtak a bogyók, ahogy rakosgattam, ahogy megfogtam a fürtök szárát. Ami a képen látható különálló bogyó, az mind magától potyogott le, tehát elég érettnek mondható. Ha nem jön le finom morzsolással a bogyók jó része, akkor lehet, hogy még nem érett eléggé. Ami bogyó még nem jön le gyűjtéskor finom morzsolással, azt nem is eröltetem, mert az akkor még éretlen. A leszedett bogyókat ezek után nem kell válogatni, hanem bő vízben többször mosni. A mosás során a kevéssé érett bogyók és minden szárdarab, egyéb szennyeződés is felül a víz tetejére és simán leöntöm a többszöri mosással mindet. Maradnak a mélyfekete "kaviárszemek".
Feldolgozás:
Lebogyózás után aztán lehet belőle lekvár - én almával és/vagy szilvával vegyesen főzöm, lehet más gyümölccsel is, és vagy még fűszerezem is, vagy picit sózom, hogy a fekete bodzára jellemző gyógyszeríz kevéssé legyen markáns. Lekvárnak egyébként inkább gyógylekvárként főzték régen. Lehet belőle szörp is, ha valaki bírja, akkor magában, de a gyógyszeríz markáns, így más gyümölccsel vegyesen, fűszerezve és mértékkel fogyasztva, mert hashajtó hatása lehet töményen.
A magokat, alapos hőkezelés után meg lehet enni, nem muszáj kipasszríozni, de szerintem sokkal élvezhetőbb a lekvár is és a szörp is magok nélkül. A passzírozáshoz elég egy sűrű hálós szűrőkanál, amin jórészt át lehet önteni a már félig főtt, de még híg bodzalevet majd kanál hátsó felével kissé átnyomkodni. Jobb félig már megfőzni passzírozás előtt, hogy pektintartalom is kifőjön a gyümölcshéjból. Lehet botmixerrel is pépesíteni, de ne sokáig, hogy a magokat ne vágja szét a mixer kése. A pektin optimális kötése miatt ajánlott citromlével vagy citromsavval kissé savanyítani lekvárt, a savanyítás a tartósságát is javítja.
FONTOS MÉG:
Ebben a bejegyzésben, ITT írtam arról, hogy milyen mérgező anyagokat tartalmaz a bodzabogyó és a bodza zöld részei, a levelek és a zöld termés. A fekete bodza virágbimbóinak fermentálása kapcsán a bodza mérgező hatóanyagairól ír a lengyel biokémikus - aki ehető vadnövényekből is alkot és főz, és hiteles -
ITT. Azt írja a fermentálás során, hosszabb idő alatt fokozatosan csökken a cianid tartalom (lengyel nyelven ír, de3 egészen jól fordítja a Google fordító).
!!! Egy hozzászóló beszámolója, aki nyersen ette a bodzatermést:
"Nem tudtam, hogy nem szabad nyersen enni, így elcsipegettem egy fél fürtöt. Olyan rosszul voltam tőle, mint még soha mástól. Szerintem hat a vérnyomásra is, mert olyan szívdobogásom volt, azt hittem kiugrik a helyéről. Szédültem, hányingerem volt."
**********************************
Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése