Bodzalekvár fekete bodzából, szilvával, picit sózva
Picit sós bodzabogyó (fekete bodza) lekvárt készítettem kék szilvával összefőzve.
Kevesebb volt a szilva, kicsit több a bodza. A sózást érdemes másnak is kipróbálni. A pici só azon kívül, hogy jobban kihozza az édes ízeket is, nekem ellensúlyozza a bodza jellegzetes, erőteljes gyógyszerízét.
A bodzabogyókat finoman, kézzel
lemorzsoltam, az érettek szépen kipukkadás nélkül lejönnek. Bő vízben megmostam
(a belekerült éretlen szemek felülnek a víz tetejére, ügyesen leönthetők).
Egészen pici vízben (épphogy a lábas alján volt) fedő alatt elkezdtem főzni,
párolni, majd kis idő múlva krumplitörővel
szétnyomkodtam a bogyókat, és fedő nélkül kis lángon főztem kb. egy fél órát. Főzéssel kicsit sűrítettem, no meg a pektinnek is ki kell főnie a héjból, mert ezután az
egészet átpasszíroztam egy szűrőkanálon. Az átpasszírozott bodzalevet visszatettem főni, ekkor adtam
hozzá a darabolt szilvát. Amikor a szilva is megfőtt, az egészet botmixerrel
pépesítettem, közben mérsékelten édesítettem, és kóstolgatva, kicsit megsóztam.
A só nekem ellensúlyozza a bodza jellegzetes, erőteljes ízét. Jó lett, és a
száraz dunsztból kivéve, be is sűrűsödött.
Korábban almával, citromlével, citromhéjjel
ízesítve főztem, ott a citromhéj segített a bodza gyógyszerízét ellensúlyozni. Itt
olvasható az Erdőkóstoló blogon: citromos bodzalekvár almával
Ajánlom még a bodzakérdések témát három bejegyzésben. Ezekben arról van szó, mely bodzafajok élnek nálunk, és mi az amire nagyon oda kell figyelni, ha valaki használni akarja ezeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése