Akácvirág

Az akácvirágot nem kell bemutatni talán senkinek. Az akácfa, a fehér akác (Robinia pseudoacacia) virága. Legfontosabb mézelő nővénynek tartják napjainkban. Virágai finomam illatosak, kóstolva édesek. 

Ehető a virág teljes egészében, a csészelevelek is. Tehát nyersen is nyugodtan ehetjük, ahogy régen is a legismertebb gyerekcsemege volt, de felnőttek is szívesen eszegették. 

Ha teának és italnak használjuk vagy normál palacsintába sütjük, akkor érdemes leszedni a virágokat a virégfürtről a "szárról". Ha "virágfánkot" készítünk, akkor a fürtöt egyben szokták palacsintésztába vagy sörtésztába, tempuratésztába  mártani és kisütni.  

Aromaanyagai nagyon finomak, de a bodzavirághoz hasonlítva jóvak gyengébbek, így több virágot kell  az italba, limonádéba, szörpbe áztatni vagy a teába tenni. Teákba fűszeres íze miatt szeretjük tenni, de gyógyhatása is van, reflux enyhítésére ajánják. 

Szárítása szellős, árnyékos helyen, kiterítve csak a virágokat, a fürtökről leszedve. 

A virágokat a virágzás elején érdemes gyűjteni, mikor még a fürt alján bimbós virágok vannak. Később aromanyagai csökkenek, egyre inkább kiszáradnak a virágok.  

!!! Csak a fehér akác fehér színű virágai ehetők. Más színű akácról (rózsaszín virágú akácok) vagy más színű, akácszerű virágok viszont nem ehetők.

Akácvirágos bejegyzések, receptek IDE kattintva