2015. július 19., vasárnap

A vadontermő kutyacseresznye és a vadcseresznye vagyis a madárcseresznye párosítása a legsötétebb hazai lekvárként

A vadontermő kutyacserszenye vagy más néven zselnicemeggy (néhol zelnice) és a szintén erdei elegyfaj madárcseresznye párosítása, némi kis málnával és ribizlivel még feldobva, igazán elképesztően finom, sűrű és sötét lekvárral színesíti reggeli pirítósainkat. Picit málnás, pikánsan kesernyés és egészséges is lehet, legalábbis sötétlila színét tekintve. Készítettem cukorral és alternatív édesítéssel. A zselnicemeggyet pár citrom levével (vagy citromsavval) hogy a héj színanyagai kijöjjenek és ne barnuljon, külön megfőztem, majd átpasszíroztam. A madárcseresznyét kimagoztam, majd az átpasszírozott zselnicemeggyel és a többi gyümölccsel együtt főztem elég sűrűre. A végén édesítettem és botmixerrel pépesítettem (de ízlés szerint darabos is maradhat), majd újraforraltam. Forrón kifőzött üvegekbe töltöttem, lezártam, és száraz dunsztba tettem. Tartósítót nem használok. Mindkét jól festő erdei gyümölcs feldolgozásának munkálataihoz ajánlott a gumikesztyű. 


A sajnos csak nagyjából borsó méretű, fürtökben termő, jellegzetesen fényes fekete termésű zselnicemeggy (Padus avium) termése ehető, már kőkori őseink is fogyasztották. Magja elég nagy méretű kőmag, kemény, a belseje mérgező kéksavat tartalmaz, de ha nem törjük össze a kemény magot, nem fő ki a mérgező cianid. A kevés gyümölcshúshoz leginkább csak passzírozással lehet hozzájutni. Kicsit kesernyés íze miatt, és mert egyébként sem túl gazdaságos gyűjteni, más gyümölccsel főzhető össze. Nálunk nem túl ismert, és nem is igen használt. Főképp német, ehető vadnövényes könyvek, oldalak foglalkoznak vele. Májusban virágzott és július-augusztusban érik. Szörp, zselé, lekvár és kinek, mit enged meg a fantáziája, készíthető belőle. A gyümölcshéj és hús pektintartalma magas, ezért jól zselésít, és mint a gyümölcsön és a kész lekváron is látszik, az egészségesnek mondott, sötétlila színanyagokból sem keveset tartalmaz. Mindezt összevetve, talán érdemes a nem nagyobb, mint borsó méretű terméseket leszüretelni. Előny, hogy fürtökben nőnek a termések, így egy " lehúzással" számos, akár kis maroknyi zselnicemeggyet szedhetünk. 

 

A páros másik fele: Európában őseink 5000 éve, a paleolit korban már biztosan fogyasztották a madárcseszenye (Cerasus avium) gyümölcsét. Igen változatos méretű fái és igen változatos ízű és színű termése június elejétől kb. július közepéig szedhető. Termése apró kb. 1 cm-es a termés. Színe a halvány pirostól a sötét pirosig, szinte feketéig terjed. A termesztett cseresznyéktől jól elkülöníti, ízre legalábbis biztosan, az, hogy a termés mindig kicsit kesernyés (néha nagyon), de ettől igazán pikáns. Gyerekeim "gyógynövényes" ízűnek érzik, de marokszámra tudják / tudjuk enni, ha összeakadunk vele. Ha egészen sötéteket sikerül szedni, akkor egészen sötétre, szinte feketére fest mindent.....lekvárt, szörpöt, kezet. 


A madárcseresznye erdei szamócával keverve sem megvetendő.


2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...