Várva várt leveleink - tavaszi levélzöldségek a vadonban

A tél vége felé már egyre inkább vágyakozunk a medvehagyma övezte ösvényekre, az erdőt bejáró hagymaillatra és az első medvehagyma kóstolásra is. Ne feledkezzünk meg azonban a legelső ehető levélzöldek között a sokfelé tömegesen előbújó salátaboglárkáról sem, és az ártéri erdőkben, patakpartokon az első komlóspárgákra vagyis komlóhajtásokra is érdemes a tavasz elején már figyelni. A friss csalán apró, új levelei és a napsütötte gyepekben, erdőszéleken az illatos ibolya fűszeres, ehető virágai is elég korán meg szoktak jelenni. Reméljük az időjárás is kedvez ennek, és idén nem lesz már hosszú hóborítás vagy tartós fagy sem az első tavaszi hónapban.  

friss csalán és medvehagyma

Várva várt levelünk 

Abban bizonyára sokan egyetértenek, hogy a medvehagyma (Allium ursinum) kora tavasszal a legfinomabb. Még kevéssé intenzív az íze, gyűjtése ilyenkor kedvezőbb is, hiszen még csak a növekedő levél végét csippentjük le, a levél többi része pedig később ki tud nőni. Persze, ha tövestől gyűjtjük vagy mélyen kitépve a talajból, az kora tavasszal is sok kárt okozhat állományában. A jogszabályok idén sem változtak, gyűjtése csak állami, nem védett erdőkben lehetséges és legfeljebb 2 kg/ nap/ fő mennyiségig. Ugyanez a szabály vonatkozik a többi vadon élő, ehető növényre is. Ha pedig többféle ehető növényt gyűjtünk, ezek összmennyisége sem haladhatja meg a 2 kg-ot. Kereskedelmi tételben gyűjtésükhez pedig minden esetben engedély szükséges. Közvetlenül a túrautak mellett ne szedjünk le semmit, ne rontsuk el a látványt másoknak!  Védett területeken se gyűjtsünk! Külön engedéllyel lehetne egyébként is csak, de a védett területek maradjanak inkább e tekintetben háborítatlanok.

Immár nagyon sokféle medvehagymás recept és írás az Erdőkóstoló blogon IDE kattintva

csalán, medvehagyma, salátaboglárka, zamatos turbolya, podagrafű
a legfinomabb állapotukban, tavasszal

Van, amikor csak főzve

Pipirisaláta, versengő saláta, Szent-György saláta, ezeken a tájneveken is ismert, a salátaboglárka (Ranunculus ficaria), régen többfelé főztek belőle tavaszi levest, amit jellegzetesen, kockára vágott tojáslepény betéttel vagy főtt tojással ettek. Bár neve arra utal, hogy salátaként ehető, fontos tudni róla, hogy nyersen csak kora tavasszal, tehát eléggé fiatalon ajánlott fogyasztani leveleit, vagy még jobb akkor is csak főzve. Virágzásához közeledve pedig jobb, ha már nem kerül tányérba. Ha kivirágzott, ne együk meg, gyönyörködjünk inkább benne! A természet régen is bőven adta a salátaboglárkát, C-vitamin tartalma pedig segített az egykor gyakori betegség, a skorbut megelőzésében, így került be a salátanövények közé egy idővel mérgező hatóanyagokat is felhalmozó boglárkafaj. 

A salátaboglárka bemutatása ITT olvasható fontos szempontokkal a fogyasztáshoz, mert nem miden állapotban ehető.

CSAK nagyon fiatalon és inkább főzve ehető

Fermentáljunk levelet is!    

Napjainkban a tejsavas erjesztésű ételek és italok, mint a bélflóra és általa az immunrendszer támogatói egyre inkább reneszánszukat élik. Sokan hallgatják megelégedve otthon az erjedő zöldségek sziszegését, pöszögését. Káposzta, uborka és kimchi mellett természetesen levélzöldségeket is erjeszthetünk. Fűszerként kerülhet pl. medvehagyma a savanyítandó káposztába, de ehető zöld leveleket önmagukban is savanyíthatunk sós felöntőlében, úgy, mint nyáron az uborkát. Így tehetünk el későbbre pl. tőtikének való tavaszi zsenge leveket: szőlő-, torma-, eperfa- vagy hársfalevelet, de akár medvehagymát is. Az apróbb savanyított levélzöldségekből pedig később hideg, többszörösen is jótékony hatású krémleveseket turmixolhatunk.   

 Fermentálás témájú bejegyzések az Erdőkóstoló blogon ITT, sokféle.   

A legillatosabb limonádé        

A tavasz biztos jele az ibolyás limonádé készítése. Az illatos ibolya (Viola odorata) az egyik legfinomabb fűszer, de salátákba, mint aromás zöldséget is tehetünk belőle párat. Zamata és csodás színe is inkább csak rövid távon marad intenzív, így frissen fogyasztott üdítő italokban, limonádékban érdemes leginkább kóstolni. Csak az illatos ibolya jó fűszernek, illatával be is mutatkozik, a többi ibolyafaj nem alkalmas erre. Az illatos viszont nem ritka, akár tömegesen lehet kertekben, erdőszéleken, gyepekben, így gyorsan össze lehet szedni belőle egy limonádéra valót. A virágokat citromlével vagy citromsavval és citromkarikákkal vízbe áztatva, édesítve, pár órán belül már kortyolgathatjuk is az italunkat. Más ibolyafajokat ne szedjünk, egyrészt nem nyújtják azt az illat és ízélményt, ami miatt gyűjtjük és használjuk fűszerként az illatos ibolyát. Másrészt, szemben az illatos ibolyával, ami zavart gyepekben, kertekben, füves udvarokban, bolygatott erdőkben, akácosokban, tehát emberközeli területeken él, a többi ibolyafaj jó, természetes vagy természetközeli erdőkben vagy gyepekben él, ahol inkább ne bolygassunk a gyűjtéssel, pláne, hogy védett ibolyafaj is lehet köztük.

Illatosibolyás receptek és írások az Erdőkóstoló blogon ITT  találhatók.

Illatos ibolyás limonádé készül
CSAK a megszagolva is illatos ibolya gyűjtése ajánlott

Ez a saját írás részlete a Turista Magazin 2021 márciusi számának gasztro-rovatában megjelent saját írásomnak.

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.