2014. április 9., szerda

Szilvalekváros, borsos, töpörtyűs batyu

Nagymamám készítette egykor Decsen, a Sárközben ezt az édes szilvalekváros, ám sós-borsos töpörtyűs, töltött batyut. Még, ha első olvasatra nem is illik össze az édes és a sós-borsos, nálunk teljes körű családi kedvenc volt. Gyakran második fogásként szerepelt a kolbászos bableves vagy gulyás leves vagy hosszú lével főzött csirkepörkölt csusza tésztával után. Hogy mi köze az erdőhöz? Nos le akartam írni ezt a receptet, de a szilvalekvárban is van bőven vadon gyűjtött szilva, még ha nem is igazi vad, csak kivadult.


Hozzávalók:

Tészta:
50 dkg liszt
20 dkg jófajta töpörtyű (a kemény bőröket ki kell szedni) ledarálva vagy botmixerrel pépesítve
3 dl langyos tej, benne kis cukorral 3 dkg élesztő felfuttatva
1 tojás
2 csapott teáskanál só
1 csapott teáskanál őrölt bors

(+ 1 tojás fehérje (ragasztáshoz) majd a sárgájával együtt a kész batyuk lekenéshez)

A tészta hozzávalóiból alaposan ki kell dolgozni a tésztát. Én kézzel készítem. Ha összeállt, 1 óra kelesztés, majd újragyúrás, és az alább látható módon a batyuk kivágása, töltése natúr, házi szilvalekvárral. A batyuk sarkait érdemes megkenni tojásfehérjével, hogy jobban összeragadjanak.Végül tepsibe téve meg kenni felvert tojással, és mehet sütőbe.


A szilvalekvár igazi, hozzáadott cukor nélkül főtt, sűrű, sütésálló lekvár. Régen családi főzés volt, közös magozás, majd egy-két napos kevergetés egy nagy üstben, és még emlékszem rá, hogy cserép köcsögben is tett el nagymamám. Azok milyen igaziak voltak! De persze később már ő is befőttes üvegbe tette. Én most egy nagy fazékban, gázsütőben készítettem a lekvárt jó sűrűre, talán a szabad tűzi kis füstös íz hiányzik csak belőle.

2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...