Japánkeserűfű szósz és a japánkeserűfű

Nagyon finom, édes szósz lett ebből a növényből, ami hasonlítható a rebarbarához. A japánkeserűfű (Reynoutria japonica) most hajt sokfelé vadon és a kertekben is. Egy özönfajról van szó, ami kiszabadulva a kertekből, sok patakvölgyünket, utak szélét, erdőszéleket, faluszéli területeket elboríthat kiirthatatlanul. Viszont finom, ehető, de csak a 10-15 cm-es tavaszi hajtás, és oxálsav-tartalma miatt csak mértékkel. 
!!! 2023-as kiegészítés: A legújabban megjelentek szerint az OGYÉI a teljes növény felhasználását tiltja étrendkiegészítőkben, kivéve korlátozással a rizomát:  ITT többet. 



Felismerése nem nehéz, hasonló, óriásra növő, nagy levelű és jellegzetes virágú faj nem él nálunk (ld. alább a képek). Ártereken, patavölgyekben él leggyakrabban, de nem veti meg a szárazabb termőhelyeket sem. Hatalmasra nő, kefesűrű, bambusz-szerű hajtásai, szárai áthatolhatatlan állományokat képeznek. Évente újra hajt. Kiirthatatlan, gyorsan terjedő, elszabadult, idegenhonos özöngyom. Sok fejfájást okoz a természetvédelemnek. 

A földből éppen kibújó hajtásokat vagy a nagyobbra nőtt hajtásvégeket használjuk fel. Magas ásványi anyag tartalma miatt ajánlott fogyasztani. Savanykás ízét magas oxálsav tartalma adja, hasonlóan a sóskához, rebarbarához, ami korlátozza fogyasztása gyakoriságát és mennyiségét. Akinek az oxálsavval gondja van, pl. vesekőre hajlamos, az hasonlóképpen legyen óvatos vele, mint ahogy a spenóttal, sóskával rebarbarával is kell.

Lehet spárgaszerűen készíteni sós ételként vagy édességként rebarbaraszerűen, kompótként, szószként. Hatalmas levelei megtölthetők, mint a káposztalevél vagy szőlőlevél, ill. a martilapu levele. A legjobb a friss, max. 10-15 cm-es, éppen kibújt hajtás, azt még talán hámozni sem kell, de iszonyú gyorsan nő, így felénk ezen már túl vagyunk, sajnos.

Aki még nem kóstolta, először kicsit egyen belőle, mint ahogy minden vadnövény  kóstolást ajánlott így kezdeni.  

A szósz készítése nem nagy konyhaművészet:
A hajtásokról leszedtem a leveleket, meghámoztam (külső része keserű és rostos), majd ujjnyi vastagra darabolva, édesített vízben megfőztem. Amikor megfőtt, vaníliás cukorral, citromlével és reszelt citromhéjjal ízesítve botmixerrel szószosítottam. Nem kellet sűríteni, elég sűrű lett, és nagyon finom.

Képek a növény fiatal hajtásairól, a magas kórók a hajtások mellett a tavalyi szárak, akár három méteresre is megnőnek:



Virágzó növény


Gyorsan megtelik vele a kosár

 





Erdőkóstoló a Facebook-on még több tartalommal,

**********************************
Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.

Megjegyzések

  1. Nálunk is van ilyen növény, nem is tudtam, hogy ehető. Köszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan kedves vagy, hogy mindig írsz! Kóstold meg, szerintem egészen tűrhetően ehető, jól lekészítve pedig finom.

      Törlés
  2. Igen! Ezt ismertem! Olvastam is, hogy savanykás ízű! De írígyellek! Én mindent megennék csak félek ezektől, hogyan csináljam meg! Kellene egy ilyen tanfolyam! D:)) Csalán levest is mióta ennék! Azt hiszem egyszer rá kell szánni magam és tényleg elhatározni!

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nemrég találtam meg a blogot, most ezt bújom egy ideje. :)
    Ez a keserűfű például kölyökkorom nagy kedvence volt, mi csak "lósóskának" hívtuk (nyilván a savanyú íz miatt). A felnőttek mindig ijesztgettek, hogy mérgező, de ki nevet a végén?

    Egyébként annyira megfogott a blog, hogy dobtam egy ajánlót a sajátomra:
    http://clogflyfishing.blogspot.hu/2013/04/az-erdokostolo.html#more

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Balázs Peti, gyere sűrűn a FB oldalt is ajánlom, ott több info van naponta. köszönöm a reklámot!

      Törlés
    2. amit gyerekkrodban ettél,az valószínűleg igazi lósóska volt. Ez a nagyranőtt japán keserűfű, özönnövény és csak a közelmúltban terjedt el itthon.

      Törlés
    3. Már a 80-as évek elején is volt a kertünkben!Nem mostanában terjedt el!

      Törlés
  4. Szia, nagyon szeretem a blogod, elismerésem küldöm egy aprósággal, kérlek nézz be hozzám! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Kisribizli!, Már készítem a bejegyzést.

      Törlés
  5. Jéé, ezt sose gondoltam, hogy ehető. Van nálunk "dögivel" a patakparton. Köszi a receptet! :-)

    VálaszTörlés
  6. Tényleg csoda-dolgokat derítesz ki ! Én kb.20 évvel ezelőtt hoztam pár tövet a kertünkbe, akkoriban még csak nem is hallottam "özön-növényről" és csak annyit tudtam, hogy igénytelen és gyorsan nő. Hát azóta sem bírom kiirtani, pedig minden kis hajtást letépek, s azt hittem már rég kiástam minden gyökérdarabot. De hogy megenni lehet(ne) - még ilyent se hallottam. Meg fogom nézni, kint a Gyükés is tele van vele, van-e még zsenge hajtás, s ha van, kipróbálom. Kösz a tippet !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokan vannak így, hogy gyanútlanul telepítették, és most irtják.

      Törlés
  7. Nahát, ez is ehető? Főleg a virágja alapján mérgezőnek gondoltam. De meg fogom kóstolni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gerdi, már jó régen írtad, kicsit csúsztam válasszal, megkóstoltad azóta?

      Törlés
  8. Küldtem Neked egy díjat, a lapomon megnézheted, hogy milyet..-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Anyavirág! Már készítem a bejegyzést

      Törlés
  9. Gratulálok a díjazott blogoknak, bloggerináknak és köszönöm a díjat Mindenkinek, aki az Erdőkóstólónak küldte tovább. Nagyon jól esik és megtisztelő. Hamarosan én is teljesítem a díjjal járó kötelezettségeket. Kérnék kis időt!
    Andrea

    VálaszTörlés
  10. Köszi a receptet, gyógyhatása is rendkívüli amit olvastam róla, a Jóisten nem véletlen most teremtette ide.aki tud olvasson utàna szép napokat mindenkinek

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések