Pamukalmás, vadmentás ital a vadalmafák emlékére
Nagyon régen, amikor még sok vadalma termett az erdőkben, fás legelőkön.... De hol is van az az idő, hiszen ezeket a vadgyümölcsfákat már nem igen hagyják meg az erdőkben, a fás legelőkről pedig szintén csak múlt időben beszélhetünk lassan. Nemrégen jártunk egy Ormánsági, egykori fás legelőn, ahol pár éve még, akár 200 évesnél is idősebb famatuzsálemek sokasága állt. Ma nyomuk sincs. Ill. csak nyomuk van, kétasztalnyi vágásfelületek a legelőn, és várhatóan a legelő sem lesz sokáig. No de ennyi hirtelen jött természetsiratás után, vissza a vadalmákra.
A régiek fontos itala volt a vadalmavíz. A gyümölcsöt igen nagy mennyiségben gyűjtötték, majd megmosva, áttörve, hordókba tették és leöntötték vízzel. Savanykás almaital keletkezett. Ezt itták, sokszor víz helyett is. Öcsém nemrégen meglepett egy láda "pamukalmával, otthonról", ez nem vad, de régi almafajta. Felénk így hívnak egy apró, nyári, édes almát. Már lassan két hete esszük, nagyon finom, de már kezdett túlérni, ezért az utolsókból az alábbi lómentás, pamukalmás italt alkottam, emlékezve a régi almavíz készítőkre, és az eltűnt vadalmafákra.
Hozzávalók: egy csokor lómenta (felénk a leggyakoribb vadmenta), 5-6 szem apró, édes alma darabolva, kb. 1 l víz. Hűtőben pár óra alatt kiáznak az ízek. A menta és az édeskés alma ízével nagyon finom, cukormentes ital készült. A kancsót pedig, benne az ízesítőkkel, többször is újra lehet tölteni vízzel, "többszörhasználatos"!
!! Várandósoknak, kisgyerekeknek nem ajánlott vadzöldségek, fűszerek vadgyümölcsökről ITT
 |
| Lómenta |
De jó:) Hát itt Erdélyben is egyre nagyobb az erdőírtás, sajnos, de nagymamámék falujában van még egy fákkal teli legelő, tölgyfák, óriásiak, remélem nem fogják eltűntetni őket. Aztán városokon mégnagyobb a fairtás, pl. Marosvásárhelyen a mostani román polgármester minden falatnyi zöldet megpróbál kiírtani. A régi füves - pados játszóterek helyett piskótakövel kirakott játszóterek keletkeznek, a fás sétányok, parkok helyén pedig prkolók. Kezdünk betonváros lenni.
VálaszTörlésKedves Kati! Remélem én is megmaradnak a legelőfák, legalább Erdélyben. Nálatok még szerencsére van legeltetés, így legalább szükség van a legelőkre. De itt Magyarországon sajnos szinte teljesen megszűnt, legelő sem kell. Párom szerint minden száz évnél idősebb legelőt nemzeti kinccsé kellene nyilvánítani. Legeltetés nélkül sajnos nálunk beerdősödnek vagy felszántják őket. Ugyanilyen gazdag legelőket, ha újra kellenek majd, nem tudunk alkotni. Nálunk a tehenek, de az is nagyon kevés van, istállóban ácsorognak. Vajon mennyire egészséges úgy tejük? A betonvárosok pedig itt is jellemzők sajnos.
TörlésÓ, de jól esne most egy pohárral ebből! :)
VálaszTörlésHát... kell készíteni egyet!
TörlésKönnyet csaltál a szemembe...
VálaszTörlésGyümörű fotót készítettél, szeretem:)))
Mági, igazán köszönöm nagyon jól esik!
TörlésTeát szoktam almából készíteni, de holnap kipróbálom a lómentás almaitalt! Nagyon szép lett a kép, gratulálok:)
VálaszTörlésKrinsz! Köszönöm!
TörlésNem kár siratni az erdőket, megérdemlik azt, hogy legalább megemlékezzünk róluk.
VálaszTörlésSajnos mivel az erdőgazdálkodás "nemzetgazdasági" vagy inkább sokszor magán érdekben folyik, nem sok jót lehet várni ezekben az ügyekben.
Én a Román határszélen lakom, hozzánk nagy mennyiségben hordják át az illegálisan vágott fát és adják el erősen a hazai árak alatt...
Dabas környékén szerencsére még sok nagy legelő van, és jópár vadalmafát tartok számon errefelé. Tavaly még nem gyűjtöttem belőle, de idén szeretném megkóstolni feldolgozva. Örülnék, ha tennél fel néhány bevált receptet :)
VálaszTörlésKedves Eszter! Igyekszem. Még van időnk, mert elég későn érik. Ill. nem is igen érik be a fán. Leszedve kell még érlelni.
TörlésKedves Eszter! Igyekszem. Még van időnk, későn érik, ill. leszedve érik majd tovább.
TörlésKöszönöm! Ezt nem is tudtam...
Törlés