Kakaspörkölt hosszú lével, kakukkfüves puliszkagaluskával

Bár a kakaspörkölt kifejezetten vadnövény- és erdeigomba-mentes, köretét a puliszkát én mindig kakukkfűvel fűszerezem és ez leginkább a környező legelők vadon növő valamelyik kakukkfüve, így ebbe is vad kakukkfű került. 

Felénk közönséges kakukkfű és citromos ízű hegyi kakukkfű él, mindkettővel finom. Ezek illóolajtartalma kisebb, mint a kerti kakukkfűé, ezért picit többet kell belőlük használni.  

Elkészítés: 

Kevés zsíron kockára vágott 2 közepes vöröshagymát és pár gerezd apróbbra vágott fokhagymát pirítottam. Amikor a vöröshagyma üvegesre pirult,  hozzáadtam egy kanálnyi  őrölt,  csemege pirospaprikát. Mikor a paprika a zsírban kiadta a színét, ment hozzá a feldarabolt kakashús és annyi víz ami ellepte. Sóztam, fűszereztem babérlevéllel, egész fekete borssal, őrölt köménymaggal, kevés majoránnával. A hús megpuhulásig főztem, közben, ha kellett pótoltam a vizet. Ha öregebb a kakas, akkor nem árt kuktában főzni. A kakast mindig hosszú lével készítem, nem is lehet másképp, mert nem lehet nagyon apróra vágni és jól elfőzni a levét, ezért bővebb és hígabb a leve, de nagyon finom. 

A puliszkához a kukoricadarát sós, kb. háromszoros mennyiségű vízben puhára főztem, egy nagyobb szeletke teavajjal krémesítettem. Fűszerként friss kakukkfű ágakat adtam hozzá, amiket a főzés végén kivettem. Reszelt finom kemény vagy félkemény sajt is mehet a puliszkába kevés. Mivel tálaláskor galuskaként akartam a tányérra tenni keményebbre főztem és kanállal formált galuskákként került az asztalra.  

Savanyú vagy kovászos uborkával, esetleg a szintén erjedve savanyodó "vizes" uborkával finom.         

hegyi kakukkfű és közönséges kakukkfű