2016. július 22., péntek

Sötét színű cseresznyeszilvából lekvár és szörp passzírozással, sütőben készítve

fosókaszilva, vagy más néven lotyóka vagy cseresznyeszilva igen gyakori úton-útfélen, parkokban, erdőkben, sokfelé. Sárga, piros, sőt néha ilyen sötétlila  színben is gyűjthető. 
Lekvárt, szörpöt és fűszeres szószt olyan szilvaketchup-szerűt készítettem belőle, utóbbiról legközelebb.  

cseresznyeszilva (lotyóka) lekvár és szörp 
A képeken látható adag töredéke annak, amivel családom egyik nap meglepett. Úgy tűnik megfertőződtek a gyűjtögetéssel, de azért arra még én sem számítottam, ami mennyiséggel beállítottak egy rövid telefonos kérdés után: "Vigyünk-e haza fosókát? Leverte a szél, teljesen egészségesek, érettek." Tanulság: Legközelebb jobban körbe kell járnom a kérdést, mielőtt igent mondok. Esténként feldolgozva, napokig még a fülemen is lotyóka csordogált, annak ellenére, hogy elég gyorsan ment a passzírozás, és sütőben sütöttem, mint az őszi kékszilva lekvárokat szoktam.

cseresznyeszilva (lotyóka) lekvár 

Feldolgozás: Mosás után, egész pici vízben átpároltam annyira, hogy a gyümölcs megpuhult, de még egészben maradt. Közben levet is engedett, de én az átpárolt gyümölcsöt leszűrtem, minden levet alaposan lecsepegtetve, hogy minél kevesebb vizet kelljen elpárologtatni a lekvárból. (Ezt a leszűrt levet minden következő adagban újra felhasználtam, végül szörp lett belőle) A gyümölcsöt szűrés után átpasszíroztam a legnagyobb lyukú (nagyobb borsó méretű lyukak) paradicsom passzírozón. Közben a héjból a sötét szín is kioldódott, így szép sötétlila lett a pép. A gyümölcspépet egy nagy előzetesen kiecetezett fazékban sütőben sütöttem. (Ecetezésen értem, hogy. kb  egy dl ecetet öntöttem a fazékba, és körbeforgattam, hogy mindenhol ecetes legyen a fazék belseje. Ezt anyukámtól láttam tanultam, segít, hogy ne égjen bele az edénybe lekvár.)
A fazék a sütőben fődögélt órákon át, közben a tetején, sajnos megégő hártyát egy salátacsipesszel időnként levettem. Kanállal ez nem megy, azzal belekeveredik a lekvárba, de csipesszel egyben levehető. A lekvárokba citromlevet /citromsavat/ szoktam még tenni az ízhatás és az élénkebb színek miatt, illetve barnulás ellen. Ebbe nem kellett citromlé, mert elég sok savas anyagot tartalmaz. 

Amikor elég sűrűnek találtam akkor édesítettem répacukorral és sztíviával vegyesen. A cukor mennyisége ízléstől és a gyümölcs édességétől is függ. Ez egy savanykás gyümölcs, a bőrének átpasszírozásával a savanyúság csökken ugyan, de aki az édes lekvárokat szereti, annak sok cukor kell hozzá. Az édesítés után még összerottyantottam, majd csírátlanított befőttes üvegekbe (kifőzött fedőkkel, illetve celofánnal fedve) öntve, kihűlésig dunsztba került a lekvár. A csavaros tetejű üvegeket úgy 10 percre  fejtetőre is állítottam, hogy a forró anyag csírátlanítsa fedőt is.

A több adag átpárolt gyümölcsről leöntött, egyre szaporodó, eszméletlen szép, sötét színű, sűrű léből szörpöt főztem cukor és sztívia hozzáadásával. A gyümölcs átpárolásakor vizet csak a legelső adaghoz adtam egészen keveset, az újabb és újabb adagokhoz a leszűrt levet használtam a gyümölcs párolásához, de a gyümölcs közben levet engedett minden adagnál, így egyre több lé lett. Ebből lett a szörp.
T
cseresznyeszilva (lotyóka) lekvár 
További sokféle recept lotyókából az Erdőkóstoló blog gyűjteményében: itt   
Erdőkóstoló a Facebookon témákban még bővebben itt   

cseresznyeszilva / lotyóka / fosóka / potyóka
cseresznyeszilva / lotyóka / fosóka / potyóka
szörp

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...