Gévagombás csalánleves medvehagyma zöldterméssel

A leves főbb alkotóiban csak vadon gyűjtött hozzávalókból készült. A gévagomba és a csalán  nem ritka fajok. Csalán mindig és mindenhol van, de érdemes fűszeresebb ízű vad levélzöldségekkel keverni, vagy ha éppen van, akkor friss, zsenge, még éretlen medvehagymaterméssel. A leves tavasszal készült, de nyár vége felé is találkozik sokszor a gévagomba a friss (korábban lekaszált) csalánnal. Mindkettő fontos, vadontermő élelmi forrás. Mindkettőből csak a fiatal részek ehetők. A csalán előkészítés után finom, a gévagomba pedig 20 perc hőkezelés után ehető.

Elkészítés:

A csalánt előkészítettem az itt leírt módon és apróra vágtam. Előkészítés után kicsavarva egy csészényit használtam a csalánból. Kevés zsiradékon 1 duci gerezd fokhagymát pirítottam és egy jó maréknyi zöld medvehagymatermést, majd hozzáadtam az összevágott fiatal gévagombát, az összevágott csalánt, a vizet és a fűszereket. Fűszerek: só, fekete bors, kis kakukkfű, pici köménymag. A levest készre főztem. 

Erdőkóstoló a Facebook-on még több tartalommal,

A vadnövény- és gombagyűjtés etikája, törvényei, szabályai: itt

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.