A kökény az év utolsó vadgyümölcse

A régi korokban még tömegesen felhasznált vadgyümölcsünkről, a kökényről úgy tartják, akkor lesz igazán jó ízű, ha már megcsípte a dér. Az első fagyok utánra gyümölcse már biztosan beérik. Fanyar íze mérséklődik, cukortartalma is megnő, és sokoldalúan felhasználhatóvá válik.     

Virágzása is gyakran fagyot hoz, így tartja a népi megfigyelés; bogyóit pedig „fagyos derek érlelik”, írta az 1700-as évek végén Veszelszki Antal fa- és fűszeres könyvében a kökényről. 

Régen, amikor a mezőkön sövényszerűen növő kökényesek kora tavasszal dús fehér virágba öltöztek, akkor az öregek gyakran mondták „virágzik a kökény, megjön a hideg”. Ez sajnos így van ma is, ezért a lombfakadás előtt kibomló virágok gyakran el is fagynak, így a termés bősége is függ attól, mekkora hideget „hozott” az évben a kökényvirágzás. Egyes években kék bogyóktól bőségesen megrakva roskadoznak a bokrok, máskor alig találni itt-ott termést. Ha van, akkor viszont érdemes szedni, enni, főzni, mert beltartalmában rendkívül értékes gyümölcsünkről van szó.

    

Alacsony, tövises ágú bokraival országszerte lehet találkozni erdők-, utak-, szántóföldek szélén, árkok mentén, felhagyott legelőkön. A rózsafélék közé tartozik, hamvaskék színű, nagyjából 1 cm átmérőjű, csonthéjas magvú termése késő őszre érik meg, régen Mindenszentek után kezdték szedni. Virágából vízhajtó, enyhén hashajtó tea főzhető, termése pedig hasfogó hatású és sebgyógyító ecsetelőnek alkalmas. Vitaminjai, valamint magas antioxidáns-tartalma miatt egészségvédő hatásai is elismertek. A gyümölcs fanyar, érdekes ízével édes és sós ételekhez is társítható.

A mezolitikumtól a középkorig nagy szerepet játszott a kökény fogyasztása. Még Ötzinek, az Alpokban talált jégembernek is lapult a tarisznyájában aszalt kökény. A rómaiak termesztették is. A középkorban pedig nagy mennyiségben ecet és lekvár is készült belőle, valamint mézben rétegezve is tartósították. A kökény-liktárium nem csak desszertekre került édes csemegeként, hanem gyógyhatású szerként is fogyasztották. Nem feltétlenül csak vadon gyűjtögették, hiszen a sűrűn tövises cserjét a kertek, gyümölcsösök védelmére sövénynek is ültették, így az áthatolhatatlan kerítés egyben bő gyümölcstermést is szolgáltatott. A pásztorok alkalmi vagy éjszakai karámot kivágott bokraiból is készítettek. Volt időszak, amikor sertéstakarmánynak is gyűjtötték. Rendkívül erős ágai pedig boronatüskének és gereblyefognak voltak népszerűek, olyannyira hogy a kökény egyik tájneve is néhol boronatüskefa.

A terméséből tulajdonképpen minden készíthető, ami gyümölcsből elképzelhető. Aszalva jó téli teakeverékbe vagy téli gyümölcsmártásnak. Főzhető belőle illatos lekvár, dzsem, befőtt és szörp is. Jól zselésedik, így nem kell sokáig sűríteni lekvárját. Almával és cukorral összefőzött gyümölcséből kicsepegtetett lé pedig önmagában is kiváló kökényzselét ad. Nem is bánjuk ezt a jó tulajdonságát, hiszen a gyűjtésével és a főzés közbeni passzírozásával is sok időt kell tölteni. Sós ételekhez, húsokhoz kökénymártás, vagy kökényes zöldségszósz, csatni is készíthető belőle. Reneszánsz receptként ismerjük a darált dióval sűrített vörösboros kökénymártást.

Legegyszerűbben készítve - sütőben vagy parázson megsütve - az aszalt meggyhez hasonló ízűvé váló kökény gyerekcsemege volt régen. A gyümölcsöket hideg vízben kiáztatva magas vitamintartalmú savanykás, ízes kökényvizet is egyszerűen készítettek egykor. Ezt is a gyerekek kapták, hidegben tartva sokáig elállt. Persze a felnőttek sem maradtak kökényital nélkül. Bornak erjesztve vagy pálinkának főzve is kedvelt volt, sőt a bor és pálinka minőségét is javították a kökény íz- és cseranyagaival. A kökényt sokan kedvelik ágyas pálinkának és likőrnek is. Híres kökényes likőr a baszkföldi pacharán, ami kökénnyel, fahéjjal és kávébabbal ágyazott, hosszan érlelt ánizslikőr.

kökényes receptek az Erdőkóstoló blogon

A fenti saját írás Fagyos derek érlelik az év utolsó vadgyümölcsét címmel megjelent a Turista Magazin 2019. novemberi számában a 84-87. oldalon, ahol további kökényes receptek is olvashatók.