Bodzalekvár fekete bodzából, szilvával, picit sózva

Picit sós bodzabogyó (fekete bodza) lekvárt készítettem kék szilvával összefőzve. 
Kevesebb volt a szilva, kicsit több a bodza. A sózást érdemes másnak is kipróbálni. A pici só azon kívül, hogy jobban kihozza az édes ízeket is, nekem ellensúlyozza a bodza jellegzetes, erőteljes gyógyszerízét. 
(A hazai bodzafajok bemutatása  ITT olvasható.)


A bodzabogyókat finoman, kézzel lemorzsoltam, az érettek szépen kipukkadás nélkül lejönnek. Bő vízben megmostam (a belekerült éretlen szemek felülnek a víz tetejére, ügyesen leönthetők). Egészen pici vízben (épphogy a lábas alján volt) fedő alatt elkezdtem főzni, párolni, majd kis idő múlva krumplitörővel szétnyomkodtam a bogyókat, és fedő nélkül kis lángon főztem kb. egy fél órát. Főzéssel kicsit sűrítettem, no meg a pektinnek is ki kell főnie a héjból, mert ezután az egészet átpasszíroztam egy szűrőkanálon. Az átpasszírozott bodzalevet visszatettem főni, ekkor adtam hozzá a darabolt szilvát. Amikor a szilva is megfőtt, az egészet botmixerrel pépesítettem, közben mérsékelten édesítettem, és kóstolgatva, kicsit megsóztam. A só nekem ellensúlyozza a bodza jellegzetes, erőteljes ízét. Jó lett, és a száraz dunsztból kivéve, be is sűrűsödött.

Korábban almával, citromlével, citromhéjjel ízesítve főztem, ott a citromhéj segített a bodza gyógyszerízét ellensúlyozni. Itt olvasható az Erdőkóstoló blogon: citromos bodzalekvár almával



Ajánlom még a bodzakérdések témát három bejegyzésben. Ezekben arról van szó, mely bodzafajok élnek nálunk, és mi az amire nagyon oda kell figyelni, ha valaki használni akarja ezeket.
  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések