Tavaszt idéző, akácvirágos citruslekvár

A tavasz ízeit és illatát szerettem volna becsempészni ebbe a citruslekvárba. 

Vásároltam biomandarint és egy-két biocitromot. Héjukat lereszeltem a lekvárhoz, majd jött a neheze. Néhány narancsot, vérnarancsot (ettől szép színe lett), ill, a már lereszelt mandarinok és a citromok belsejét megtisztítottam, amennyire lehetett a gerezdeket hártyátlanítottam. Nem teljesen sikerült, de pici keserű nem ártott. (Ha a teljes héjat beleteszem szerintem igen keserű lett volna.) Majd a citrushúst, annyi sűrű akácvirágszörpben feltettem főni amennyi bőven ellepte. A májusban eltett, celofánnal fedett egyik akácszörpöm eléggé besűrűsödött, így ez igazán alkalmas volt erre a célra. Édesítettem még és a forrástól számítva még rövid ideig főztem, de nem akartam sokáig, mert elég híg volt ahhoz, hogy főzéssel besűrűsödjön. Pépesítettem botmixerrel, majd zselésítővel (agar-agar, pektin v. zselatin ízlés szerint) sűrítettem (a zselésítő előírása szerinti adagolással). Visszatettem kis időre forrni, majd steril befőttes üvegekbe töltve dunsztoltam a forró vízbe állatva, amiben a befőttes üvegeket sterilizáltam. A lekvár nagyon finom lett 10 év alatti szakértőim szerint is, így már vár a következő adag narancs, hogy újabb pár üvegecske lekvár készüljön. Mennyiségeket nem adok meg, mert igazán egyszerű elkészítése, és az ízesítése is ízlés kérdése.