2013. április 28., vasárnap

Japánkeserűfű szósz és a japánkeserűfű

Nagyon finom, édes szósz lett ebből a növényből, ami hasonlítható a rebarbarához. Most hajt sokfelé vadon és kertekben is. Egy özönfajról van szó, ami kiszabadulva a kertekből, sok patakvölgyünket, utak szélét, erdőszéleket, faluszéli területeket elboríthat kiirthatatlanul. Viszont finom, ehető. 



Felismerése nem nehéz, hasonló, óriásra növő, nagy levelű és jellegzetes virágú faj nem él nálunk (ld. alább a képek). Ártereken, patavölgyekben él leggyakrabban, de nem veti meg a szárazabb termőhelyeket sem. Hatalmasra nő, kefesűrű, bambusz-szerű hajtásai, szárai áthatolhatatlan állományokat képeznek. Évente újra hajt. Kiirthatatlan, gyorsan terjedő, elszabadult, idegenhonos özöngyom. Sok fejfájást okoz a természetvédelemnek. 

A földből éppen kibújó hajtásokat vagy a nagyobbra nőtt hajtásvégeket használjuk fel. Magas ásványi anyag tartalma miatt ajánlott fogyasztani. Savanykás ízét magas oxálsav tartalma adja, hasonlóan a sóskához, rebarbarához, ami korlátozza fogyasztása gyakoriságát és mennyiségét. Akinek az oxálsavval gondja van, pl. vesekőre hajlamos, az hasonlóképpen legyen óvatos vele, mint ahogy a spenóttal, sóskával rebarbarával is kell.

Lehet spárgaszerűen készíteni sós ételként vagy édességként rebarbaraszerűen, kompótként, szószként. Hatalmas levelei megtölthetők, mint a káposztalevél vagy szőlőlevél, ill. a martilapu levele. A legjobb a friss, max. 10-15 cm-es, éppen kibújt hajtás, azt még talán hámozni sem kell, de iszonyú gyorsan nő, így felénk ezen már túl vagyunk, sajnos.

Aki még nem kóstolta, először kicsit egyen belőle, mint ahogy minden vadnövény  kóstolást ajánlott így kezdeni.  

A szósz készítése nem nagy konyhaművészet:
A hajtásokról leszedtem a leveleket, meghámoztam (külső része keserű és rostos), majd ujjnyi vastagra darabolva, édesített vízben megfőztem. Amikor megfőtt, vaníliás cukorral, citromlével és reszelt citromhéjjal ízesítve botmixerrel szószosítottam. Nem kellet sűríteni, elég sűrű lett, és nagyon finom.

Képek a növény fiatal hajtásairól, a magas kórók a hajtások mellett a tavalyi szárak, akár három méteresre is megnőnek:



Virágzó növény


Gyorsan megtelik vele a kosár

 




2013. április 24., szerda

Hárslevél saláta medvehagymával és kányazsomborral fűszerezve, vadkörte virággal és medvehagyma virággal díszítve.

Igen régi talán 18. századi szakácskönyvben is felbukkanva olvastam a hárslevélről, mint zöldségről. Amerikában a nagylevelű hárs leveleit erdőkertekben "termesztve" salátanövényként használják.  Több  hazai fafajunk levele is ehető, többet megkóstolva a legfinomabbnak a hársak. A kislevelű hárs (Tilia cordata) fiatal és a nagy levelű hárs (Tilia platyphyllos) bébi levelei igen finomnak találtattak. Zsengék, jó ízűek és nem mellesleg, terítve van az erdő alja is velük. No nem lehullva az avarban, hanem a hársak jó terjedése miatt, a sarjadó, alacsony fácskákról jól tudunk gyűjtögetni. És hát az is szempont, ha nem kell fára mászni, és nem károsítjuk az erdő öreg fáit.


A hárslevél saláta bárhogy finom lehet, én ezt most citromos, pici olajos öntettel, és az ilyenkorra már meglehetősen fűszeres hagymaszagú kányazsombor apróra vágott fiatal leveleivel és medvehagymával ízesítettem, medvehagyma virággal és vadkörtevirággal díszítve.


Sűrű hársújulat az erdőben

Hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata) már virágzik
Medvehagyma (Allium ursinum) már szintén virágzik

2013. április 23., kedd

Kucsmagombás, erdei zöldleveles rizottó

Kucsmagomba szezon volt, én pedig az előző blogbejegyzés miatt felbontottam egy kis üveg házilag konzervált kucsmagombát Nos ezzel kellett valamit kezdeni. Rizottó lett belőle, a természet által mostanában bőven kínált erdei zöldekkel, komlóhajtással, podagrafűvel, medvehagymával és hagymaszagú kányazsomborral. 


Elkészítés:

1 kis fej hagymát apróra vágtam, kevés zsiradékon üvegesre pirítottam. Hozzáadtam a rizst, rizottó rizzsel sokkal jobb, tehát azt. Szárazon átforgattam a zsiradékban a rizst, majd felöntöttem vízzel, és kevés vasárnapi tyúkhúsleves lével. Folyamatos vagy szinte folyamatos kevergetés mellett, fokozatosan adagoltam hozzá a folyadékot. Közben sóztam picit borsoztam, más nem kell, mert az erdei zöldek is fűszereznek. Amikor félig késznek tűnt, hozzáadtam a konzervként már előfőzött és leszűrt gombát. Közben kevés zsiradékon megpároltam az apróra vágott erdei zöld leveleket és volt egy fél sárgarépám, a szín miatt, azt is hozzátettem. A párolt zöldeket a már szinte teljesen kész rizshez kevertem (mert nem akartam, hogy teljesen szétfőjenek). Még egy kicsi összeérés és kész volt. A végén egy egészen pici biocitrom héjat reszeltem rá, mert én nagyon szeretem, frissé teszi az ételt. Készen is volt. Kányazsombor virággal díszítettem, ami virágzásra már igazi csípős lesz, ezért kevés is elég belőle. Az angolok fokhagyma-mustárnak nevezik. Na pont olyan az íze, mint a fokhagyma és a csípős mustár együtt.

2013. április 22., hétfő

Kucsmagomba "házi konzerv" avagy kucsmagomba befőtt fűszeres lében

A tavasz első napján szép kucsmagomba termést sikerült begyűjteni. Cseh kucsmagombával volt terítve az erdő alja, hoztunk belőle, de sok-sok ott maradt szaporítóanyagnak és másoknak, aki arra jár. De így is elég volt, valamit kezdeni kellett vele, mert "egyevésre" túl sok, és sokáig frissen nem tartható el.
Tavaly már szárítottam, úgy is jól használható, de most szerettem volna kipróbálni nem savanyú konzervként a tartósítását. A gombasavanyúság jól bevált nálunk, nagyon finom, sokoldalúan felhasználható. Felhasználást kicsit korlátozza a nem olyan nagyon, de savanyú íze. Fagyasztva nem túl lélekemelő a gomba, ezért abból csak a speciálisan "úgy" finomakat (pl. panírozott sárga gévagomba és vargánya) teszem el, és egyébként a fagyasztó korlátozott helyű, drága és tudjuk a tavaszi hóviharok óta, nem is tuti biztos megoldás.

  
Ezért gondoltam egy sós, de nem túl sós lében konzerválásra a friss kucsmagomba zsákmány ügyében.
Tartósító nélkül, hőkezeléssel.

Így készült:
1. A gombakalapokat és tönköket szétválasztottam.
2. Alapos, de óvatos mosás, mert a kalapok törékenyek frissen (főzve már nem).
3. Kb. 10 perc főzés elég sós vízben.
4. Kivettem a gombát a főzőléből
5. Közben egy fűszeres (sok babérlevél, sok mustármag, sok fokhagyma, kicsi rozmaring (ha sok keserű lesz), de lehet más fűszert is tenni) és a végén elég sok sót adtam hozzá, szinte már túl sósra készítettem, hiszen a só tartósít, de a gomba nem vesz fel minden sót, így nem lesz ehetetlenül sós.
6. Kifőztem a befőttnek szánt üvegeket (vagy lehet mikrózni vagy sütőben fertőtleníteni), ha fémtetővel zárjuk akkor a fémtetőket is kifőzzük, de vigyázat ezek csak főzhetők, mikróba és sütőbe nem tehetők. 
7. Az üvegekbe tettem a főtt gombát, majd leöntöttem a lobogó, forró, fűszeres lével, és lezártam (még a záró fóliát is leforráztam előtte.) Majd száraz dunsztba tettem, vagyis jól betakargattam kihűlésig.

Ez a befőtt még április elején készült, azóta felbontottam egyet, a kis tálban látható. Teljesen jól elállt, finom és a kalapok tölthetők így is, nem törékenyek. Megfelelően sós, de nem savanyú. mint amikor ecetes lében van.
  

cseh kucsmagomba
....terítve az erdő alján

.. és egy kevés az egészből a kosárban, jelentős része ottmaradt 

kalapok előkészítve
Ősszel eltett gombasavanyúság, felbontva. Nagyon finom
(júdásfül, lilatönkű pereszke és vegyes)

gombasavanyúság készítése


2013. április 15., hétfő

Komlós, podagrafüves, medvehagymás, csalános, pitypangos, nagyon gyors leves

Ez egy olyan leves, ami "minden nap jöhet". Nem én mondtam, de egyetértek.
Amikor farkaséhesen hazaérve, könnyű, extragyors, egyszerű, nem több mint 5 perces vacsora kellene, és van otthon a hétvégén szedett erdei, zöldekből, akkor meg pláne egyetértek.


Elkészítés:
Kimarkolunk egy csomó zöldet a hűtőből. Ha nincs megmosva, alaposan megmossuk, durván összevágjuk és kevés zsiradékon feltesszük összeesésig párolódni. Ha nincs benne medvehagyma, akkor zúzott fokhagyma pirításával indítjuk. Amikor összeestek a zöldek, akkor felengedjük vízzel (húslevessel, zöldséglével, ami van), sózzuk. Amíg fő a leves, habarást készítünk. A fentiben tej és kukoricakeményítő van. Amikor már kellemesen puha minden zöld levél, pár perc (nem szabad trutyisra főzni) akkor behabarjuk. A végén pár kanál kefirt tettem még a levesbe pici savanyításként. (Természetesen lehet tejföllel vagy tejszínnel habarni, vagy tejes habarás nélkül is). Nagyon jól esett vacsorára. A komlóhajtás még picit roppant, de úgy volt jó.

Az alábbiak voltak benne: 

Fiatal pitypang levél (baloldalt), podagrafű (fenn),
medvehagyma (jobb oldalt.), csalán (alul)
medvehagyma, podagrafű
és komlóhajtás 
komlóhajtás

2013. április 13., szombat

Zamatos turbolyás sárgarépa-krémleves



Egyszerű, finom és gyors.


A sárgarépát lereszelve, kevés fokhagymás olajon pároltam, majd zöldség főzőlével felöntve, babérlevéllel, apróra vágott zamatos turbolyával és őrölt borssal fűszereztem, sóztam. Mikor készre főtt, pépesítve, tejfölös habarást, csepp citromlevet és pici reszelt citromhéjat (utóbbi sokat dob rajta) kapott. Pépesítés nélkül is nagyon finom. Pirított zsemlekockával, reszelt sajttal vagy pirított mandula lapocskákkal is tálalható. 

Mondtam, hogy egyszerű, finom és gyors (és rövid).

2013. április 8., hétfő

Medvehagyma "nyárira" és télire..

... persze, ha megmarad addig. Már nem azért, hogy romlik, hanem hogy fogy...... nagyon és túl korán.

 Az idén medvehagymát mangalica zsírban tettem el először. 
Leszedve, megmosva, megszárítva (ez a leginkább időigényes része), apróra vágva, kellemesre sózva, zsírban megfonnyasztottam, majd forrón üvegegekbe töltöttem. Zsír annyi van rajta, amennyi jól körbevette a leveleket, nem tocsog. Jó lesz, ha lesz!     


Errefelé, a Mecsekben, ahol legkorábban előbújt a hagyma, ott csúnyán néz ki a hóborítás miatt, de ahol frissebb, ott is már hozza a bimbókat. Ha meleg lesz, gyorsan virágba borul, és akkor már nem jó a levél állaga, íze sem. Most a legfinomabb!! Továbbiak a medvehagyma tartósításról itt


MEDVEHAGYMÁS JÓTANÁCSOK:
Medvehagymaszezon van, ezért nem árt, ha vigyázunk is a medvehagymára, és a többi ehető vadnövényre, később is szükség lesz rájuk. Hiszem, hogy lehet úgy gyűjteni, hogy nem ártunk a növénynek és az életközösségeknek, erdőnek, rétnek sem.
A régi emberek gyakorlati tudásában századok tapasztalat halmozódott fel. gondoltak a jövő évre, és az azt követő évre és gondoltak a gyerekeiknek szánt természeti javakra is. Azt az erdőt, amit utódaiknak szántak nem vágták ki, azt a rétet, amin majd még unokáik is legeltethetnek, nem törték fel. nem rabolták le egy év alatt a gyors haszon reményében saját és közösségi erdeiket, gyepjeiket és úgy gazdálkodtak földjeiken, hogy a talaj se merüljön ki. Ezt mára elfelejtettük.

A vadnövények és most a medvehagyma gyűjtéséhez jó tanácsok, törvények szabályok:



Sok múlik rajtunk is, hogy elmegyünk-e azok mellett akik pusztítanak. Sok múlik azon, hogy akik maguknak szednek hogyan teszik azt. Sok múlik azon, hogy az erdőtulajdonos és a hatóság kinek ad engedélyt tömeges gyűjtésre erdejében. Sok múlik azon is milyen módon, formában (mely részét) lehet egy növénynek gyűjteni, árulni. 

Pl. a medvehagyma levelét a töve és hagymája nélkül? Vagy a medvehagymát szinte tövestől kiszedve, és pláne hagymát tömegesen árulva ? Természetesen nem ez utóbbi.

Szaporításhoz - még akkor is, ha két három év, amíg nagyobb levelű, igazi medvehagyma tövek lesznek - én a magról szaporítást javasolom. És aki nem akar pusztítani, az magot rendeljen, magról szaporítson magának saját kertjében. Aki olyan szerencsés, hogy medvehagymás erdő közelében él, az pedig gyűjtsön nyugodtan, de csak kb. háromnegyedben letépve a levelet, mert akkor a tő biztosan nem pusztul el és még az évben is tud virágozni, termést érlelni. És figyeljen, hogy mások se pusztítsanak. 

És amit már korábban is írtam a gyűjtés íratlan és írott szabályai törvényei:
Fontos, hogy mindenki úgy gyűjtsön bármilyen növényt, ehető, vad növényt vagy gyógynövényt, hogy ugyanott, ugyanazt jövőre, vagy hosszú távon is megtalálja, vagyis az egyed és a faj állománya túlélje a gyűjtést. 

Mindig csak annyit gyűjtsünk, amit maradéktalanul fel tudunk használni.

Soha ne húzzuk ki gyökerestől a növényt, mindig hagyjunk elegendő levelet vagy virágot az egyed túléléséhez, szaporodásához. (Gyökereket, hagymákat csak a nagyon gyakori fajok esetében, és kis mennyiségben gyűjtsünk egy-egy területen.) 

Ne tépjük, nyúzzuk, húzzuk, hanem ollóval vágjuk le a gyűjteni kívánt növényi részeket (kivéve persze a könnyen leváló terméseket).

Az élőhelyet, ahol gyűjtünk ne tapossuk össze. Sáros, vizes területen különösen vigyázzunk erre. Réteken, kaszálókon, a tulajdonos engedélyével, a rétet nem összevissza járkálva, taposva (különösen nem kaszálás előtt letaposva) gyűjtsünk.

Fákról, bokrokról csak a virágot, termést, ágak letörése nélkül szedjük. Rügyeket, hajtásokat oldalhajtásokról és ne a vezér (csúcs) hajtásokról gyűjtsünk. 

Területileg ritka növényeket ne gyűjtsünk, csak a gyakori fajokat. Aki rendszeresen gyűjt az tudja, mely fajok ritkák ott, ahol gyűjt. Fontos ezek kímélete, állományuk túlélése, esetleg szaporodás érdekében.

Tiszta helyről, tiszta, egészséges növényi részeket gyűjtsünk. 

Törvények:
A vadnövény-gyűjtést természetvédelmi törvények és az erdőtörvény szabályozzák:

1. A TERMÉSZETVÉDELMI TÖRVÉNYEK alapján:

Védett növényt tilos gyűjteni. A jelenleg hatályos jogszabályok (1996. évi LIII. törvény 38. § (1) a) pontja) a védett természeti területen történő gyűjtést, és a gyűjthető mennyiséget is szabályozzák. Védett területen csak engedéllyel lehetséges a gyűjtés. Az engedélyt a területileg illetékes Zöldhatóságtól (Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség) lehet kérelmezni. A teljes törvény itt olvasható: 1996 évi LIII törvény a természet védelméről.
Vonatkozó 38. § (1) a) pont:

38. § (1) Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges különösen:

a) kutatás, gyűjtés, kísérlet végzéséhez, kivéve, ha a kutatást országos jelentőségű védett természeti területen az igazgatóság végzi;

2. AZ ERDŐTÖRVÉNY alapján: 

Nem védett erdőkben a növénygyűjtés erdei haszonvételnek minősül. Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009 évi XXXVII. törvény 68. § f) és 69. § (7) pontja értelmében állami erdőben az egyéni szükségletet meg nem haladó, mennyiséget, erdő talaját és biológiai sokféleségét nem károsító módon lehet gyűjteni

A teljes törvény itt olvasható: 2009 évi törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról

A vonatkozó paragrafusok az erdőtörvényből: 

Az erdei haszonvételek általános szabályai:

68. § Erdei haszonvételnek minősül:

a) a fakitermelés;
b) az erdészeti szaporítóanyag gyűjtése;
c) a vadászati jog gyakorlása vagy hasznosítása az e törvény hatálya alá tartozó területen;
d) az elhalt fekvő fa és gally gyűjtése, illetőleg elhalt, száraz ág nyesése;
e) a kidöntött fáról történő fenyőgally, toboz és díszítőlomb gyűjtése;
f) a gomba, vadgyümölcs, virág, illetőleg gyógynövény gyűjtése;
g) a bot, nád, sás, gyékény termelése és fű kaszálása;
h) a méhészeti tevékenység;
i) a fenyőgyanta gyűjtése;
j) cserje kitermelése, élő és elhalt cserjék hajtásainak gyűjtése.

69. § 
(1) Az erdei haszonvételek gyakorlása nem károsíthatja, illetve veszélyeztetheti az erdő biológiai sokféleségét, felszíni és felszín alatti vizeit, talaját, természetes felújulását, felújítását, a védett természeti értéket, valamint az erdei életközösséget.
(2) Az erdőgazdálkodó az erdei haszonvételeket e törvényben meghatározott feltételekkel gyakorolhatja.
(3) Az erdei haszonvételnek minősülő vadászati jog gyakorlására, hasznosítására a külön jogszabály rendelkezéseit az e törvényben foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni.
(4) A 68. § b), valamint d)-j) pontjai szerinti erdei haszonvételek gyakorlásának feltételeit - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - az erdőgazdálkodó jogosult meghatározni.
(5) A földalatti gomba fajok az erdőgazdálkodó engedélyével, az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban előírtak szerint gyűjthetőek.
(6) Az erdei életközösség védett fajai fennmaradásának és fejlődésének biztosítása érdekében az erdészeti hatóság - hivatalból vagy a természetvédelmi hatóság megkeresése alapján - korlátozza vagy megtiltja erdőben a cserjék kitermelését, az elhalt, fekvő fa és gally, valamint élő és elhalt cserjék hajtásainak gyűjtését.
(7) Az erdőgazdálkodó köteles tűrni - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs, gyógynövény állami erdőben való gyűjtését.
Magántulajdonú erdőkben a tulajdonost illik megkérdezni, kérni engedélyét. Hogy mely erdők magántulajdonúak, arról mindenki saját környezetében tájékozódhat.


2013. április 5., péntek

Vadnövények egészen vad használata - "gyorskaja" az irodában az erdőből

Van, amikor "gyorskaja" kell, mert az idő.....kevés és az idő.. "kint zuhog". Egy szendvicset persze ennél szebben is fel lehet dobni egészséges vadsalátával, de ezek így is nagyon finomak voltak. Van amelyikbe csak csalán jutott. A csalánt megmostam, és egy tálba téve, vízzel leöntve, a víz alatt megdörzsöltem, így nem csíp. Kefires fűszeres öntet dobta még fel a sonka-sajtos szendvicseket, amikbe vegyesen összevágott vadzöldeket tettem. Pl. csalánt, zamatos turbolyát, salátaboglárkát, pásztortáska levelet, pitypang levelet, piros árvacsalánt, ibolyát, de mást is lehet.




2013. április 2., kedd

Áprilisi erdőkóstoló tál vadzöldekkel, gombával, egy ártéri erdőből, recepttel.

Ártéri erdőkben, melyek fűz és nyárligetek vagy magasabb részekan tölgy kőris-szil ligeterdők kevésbé vannak jelen a hegyvidéki erdőkből ismert fajok, mint pl. a salátaboglárka vagy a medvehagyma. Ezek az erdők nedvesebbek, gyakran (a folyók alsó szakszán) homokos talajukban korán előjön a cseh kucsmagomba, az áradások utáni iszaplerakódáson pedig sok ehető gyom terem. Az ártéri erdőkben tömeges lehet a nedvesség igényes fekete nadálytő és komló. Fiatal hajtásuk, ill. fiatal levelük ehető. A komlórügy, komlóhajtás csemege sokfelé. Spárgaszerűen elkészítve vagy leves,főzelék, saláta is készíthető belőle. Csalán, zamatos turbolya és tyúkhúr gyakran szintén egyöntetűen boríthatja az erdők alját. Gyakori a bodza, amelyen egész évben szinte, terem és szedhető a júdásfüle gomba.

Én most ezeket találtam április elsején: 


A tál tartalma:
Cseh kucsmagomba (Verpa bohemica) (ettől körben az óramutató járásának megfelelően)
Pongyola pitypang (Taraxacum officinale)
Csalán (Urtica dioica)
Zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium)
Pásztortáska (Capsella bursa-pastoris)
Fekete nadálytő (Symphytum officinale)
Hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata)
Komló (Humulus lupulus)
középen: Piros árvacsalán (Lamium purpureum)



Mi készülhet ebből? pl. egy jó kis vegyes erdei saláta, joghurtos öntettel a zöldekből és aszalt szilvával töltött baconban sült kucsmagomba kalapok .
A zöldeket meleg vízben is megmossuk összevágjuk, majd egy nagy pohár joghurtba két kis gerezd reszelt fokhagymát, pici édesítést, frissen őrölt fekete borsot, csipet sót teszünk, és ezzel leöntjük.

A kucsmagombát leforrázzuk, levét leöntjük, majd kalapjukba egy aszalt szilvát teszünk, betekerjük bacon-be és sütőben megsütjük a salátával tálaljuk. (recept a "Ha bolond, ne szedd le" blogról, de egy ismerősöm küldte).

Fontos:

A zöldek közül a fekete nadálytőből ne túl sokat együnk pirolizidin tartalma nagy mennyiségben májkárosító. A fiatal levelekben sokszor nincs, vagy kevesebb a mérgező anyag, mint az idősekben, erről fajról is azt írják, a fiatal levelekben nincs vagy nagyon kevés. Ezért csak nagyon fiatal leveleket ajánlom. Azt is bizonytalan mennyit kellene enni belőle, ami valóban gondot okozhat, mennyi okozhat mérgezést, ezért inkább csak keveset, mert egyébként finom és hasznos ásványi anyagokkal, vitaminokkal tele zöld növény.

A cseh kucsmagomba talán a legelső tavaszi gombánk. Finom ízletes, egyéni érzékenység esetén enyhe mérgezést, gyomorpanaszokat okozhat. Ajánlott főzés előtt leforrázni és a levet leönteni, vagy az első főzőlevet leönteni.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...