A csabaíre vérfű a konyhámban

A csabaíre vérfű vagy kis vérfű (Sangiusorba minor) a legfinomabb téli-tavaszi vadzöldségek egyike. Én főként salátákba és szendvicsekre, szendvicskrémekbe, pástétomokba teszem nyersen, vagy hidegen kevert, fűszeres mártogatókba turmixolom, mert egy igazán finom saláta- és enyhe ízű zöldfűszer. A franciák fűszerecethez, ecetben érlelik. 

almás, diós, vérfüves saláta

A csabaíre vérfüvet kis vérfűnek vagy csak csabírének is nevezik. A gyepek növénye, elsősorban száraz típusú gyepeket kedvel, míg rokona az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) nedves, mocsár- és lápréteken, nedvesebb talajú kaszálókon  él. A csabaíre gyakoribb, inkább a sovány, száraz talajokat kedveli, sziklás köves felszíneken is jól érzi magát, és gyorsan települ bolygatott felszínekre, sivár kőbányákba, rézsűkre is. A legeltetett gyepekben is előfordul, soványabb talajú tarlókra is beköltözhet. 

Évelő; tőlevélrózsáival áttelel, így télen is rendelkezésünkre áll. Télen ízletesebb is, száraz nyarakon gyakran lesz kesernyés az íze. Ha megtaláljuk töveit, azokra érdemes vigyázni, mert évekig gyűjthetünk róluk friss, ízletes salátának valót. Szaporítani is érdemes, annyira értékes növény. Régen konyhakertekben termesztették is, érdemes lenne ismét visszahozni a veteményesekbe. Íze egyesek szerint uborkaszerű, de annál sokkal érdekesebb. Kissé fanyar, rózsaillat-szerű, aromás utóízt is lehet érezni, amikor elrágjuk nyersen a leveleket, így a legfinomabb salátanövények közé sorolható.

Felismerése: Nagyon jellegzetes levélzetű és egyedi virágzatú, tőrózsás növény, virágzáskor 30-60 cm-re vagy magasabbra is nő. Levelei szárnyasan oldallevélkések, az oldallevélkék egyenletesen fogazottak, gyakran kékeszöldek, de üde zöldeket is találhatunk. Virágzata kis gömböcske, amiben sziromlevél nélküli, zöld csészelevélkékkel körbevett virágocskák élénkpiros bibékből álló, finom bojtocskáit és a virágokból kilógó, minden kis fuvallatra lengedező porzókat látunk. Aki egyszer találkozott vele, nem felejti, nincs hozzá hasonló.

Gyűjthető, ehető növényi részek: Tőrózsa fiatal levelei, egyenként, óvatosan szedve.

Gyűjthető: Ősztől egész télen, majd tavaszon át gyűjthetők levelei, egészen a szárba szökkenésig. Virágzáskor nem hoz friss tőleveket, ezért a virághajtások akár el is távolíthatók, hogy ismét növesszen salátának való leveleket. 

A felhasználás módja: A leveleket elsősorban salátába teszem, de főzve, pl. levesekben is kipróbálható. Zöld nyers fűszerként is finom kevert túróba, tojásos, salátákba, majonézes és / vagy tejfölös, hideg mártogatókba, és jól illik a zöld turmixitalokba is íze.

zöld, hideg mártogatók

Táplálkozási értéke, hatásai: Cseranyagokat, flavonoidokat, illóolajat tartalmazó levelei belsőleg és külsőleg is antibakteriális hatásúak, gyulladáscsökkentők. Összehúzó, vérzéscsillapító hatásuk is ismert, és mérséklik a hasmenést. Nevét is vérzéscsillapító hatásáról kapta a nemzetség, de közeli rokona, az őszi vérfű ezen hatásokat erősebben fejti ki. A csabaíre vagy kis vérfű inkább finom salátanövényként vívta ki az elismerést.  

Még többet a növényről Bognár János Plantariumában lehet olvasni 

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.

Erdőkóstoló a Facebook-on még több tartalommal,

A vadnövény- és gombagyűjtés etikája, törvényei, szabályai: itt