Diós-mágnás, szamócalekváros szelet

A dió talán legismertebb és legjobban használt ősszel érő, ehető mag. A természetben vadon is sokfelé találkozhatunk vele. Sokféle édes és sós étel készíthető dióból vagy azoknak zamatos kiegészítője is lehet. 

Elkészítés: 

A tésztát 250 g liszt, 50 g porcukor, 4 tojás sárgája, nagy csipet só, 150 g vaj gyors összegyúrásával készítjük. Fóliába csomagolva 1 órán át hűtőben pihentetjük, majd tepsibe nyújtjuk és 180 fokon 7-8 percig elősütjük. Közben a 4 tojásfehérjét, pár csepp citromlé, 150 g porcukor, csipet só fokozatos hozzáadása mellett kemény habbá verjük, majd 250 g darált diót adunk hozzá fokozatosan, óvatos keveréssel, és fűszerezzük reszelt citromhéjjal. Az elősütött tésztát savanykás szamócalekvárral vagy más savanykás lekvárral kenjük meg. A lekvár tetején szétterítjük a habos-diós keveréket és még kb. 15 percig sütjük. Akkor jó, ha a habos keverék teteje kérgesre sült. Alul puhább marad, éppen ezért frissen nehéz vágni, mert törik, de mégis úgy finom, hogy a teteje roppanós és édes, alatta krémesen diós, jó kontraszt ezekhez a savanykás lekvár és a nem túl édes tészta. 

IDE kattintva további és egyre több, édes és sós diós recept olvasható. ITT a dió sokféle használatának bemutatása olvasható egy cikkben. Földiepres (szamócás) receptek IDE kattintva, erdei szamócásak pedig IDE kattintva kereshetők. 

Ezt a sütit londoni szelet vagy Lídiaszelet néven is ismerik, van aki félhold alakúra kiszúrja, és van aki anyóskiflinek nevezi így.

**********************************

Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal 
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.